Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-06-30 / 27. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. junius 16. 25. szám. EYAMELIKU EGYHÁZI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: G-E DULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. TARTALOM-JEGYZEK. Vezércikk: Ä trónbeszéd — és evang. egyházunk. — Missziói szabályrendelet Irta Jancsuslcó László. — Külföld. Spanyolország és Portugália. — Belélet. — Palyázatok. — Hirdetések. Ä trónbeszéd — és evang. egyházunk. Királyi beszéd nyitotta meg a f. évi junius 21-ére összehívott új országgyűlést. Fényes ünnepek, ragyogó külsőségek közepette f. hó 25-én, szombaton, a pompás királyi várban zajlott le a nagy esemény, a mely hivatva volt belevilágítani az egész kormányzat és igy, a mi minket e helyütt egyedül érdekelhet, a vallás- és közoktatásügyi kormány jövendő tevékenységének terveibe. E részben a király ő Felsége ajkairól a következő nagy horderejű kijelentések hangzottak el: Ä katholikus autonomia előkészítésére már az előző kormányokat fölhatalmazván, különös súlyt helyezünk arra, hogy az autonómia megvalósítására vonatkozó törvényjavaslat az országgyűlés által minél előbb letárgyaltassék. Gondoskodásunk tárgyát fogja képezni, hogy a lekészi kongrua a pénzügyi viszonyok által megengedett mérvben fejlesztessék, továbbá, hogy a törvényesen bevett vallásfelekezetek egyházi szükségleteinek fedezésére eddig jutott segélyek az állam anyagi erejéhez mérten fokozatosan emeltessenek. Nincs okunk tagadni, hogy a m. kir. kormánynak vallásügyi téren e trónbeszéd által megvilágított terveit bizonyos irányban nagy megnyugvással, de másfelől viszont elpalástolhatlan nyugtalansággal fogadjuk. Megnyugvással fogadjuk azt a tényt, hogy már maga a kormány is belátja, hogy a korszerű követelményekkel, a lelkész társadalmi állásával, a tanítói javadalmazás rendezésének számszerű eredményeivel, a nehéz megélhetési viszonyokkal és az állami élet rendje érdekében a lelkész részéről teljesített szolgálatokkal sehogysem áll arányban a mai lelkészi kongrua. R minimális haladásnak, a melyet e fontos ügy rendezésében a kormány tehet, legalább is annyiban kell állania, hogy a lelkészi kongrua a középiskolai tanári fizetések összegében állapittassék meg. Ä képesítési és társadalmi viszonyok mérlegelése alapján mi ezt az álláspontot találjuk a legigazságosabbnak. Megnyugvással fogadjuk azt a másik nagy horderejű kijelentést is, hogy a kormány a vallásfelekezetek egyházi szükségleteinek fedezésére eddig juttatott segélyeket az állam anyagi erejéhez mérten fokozatosan emelni kivánja, vagyis, nem állapodik meg a már eddig is annyira elégtelennek, oly aránytalanul kevésnek bizonyult 3 millió koronánál, hanem ez összeget a vaió szükséghez képest fokozatosan emelni fogja. Hiszen az egyházkerületek, esperességek és egyes egyházak budget viszonyainak ismeretében szomorúan konstatálhatjuk, hogy a jelenlegi 3 milliós segélynek háromszorosa sem elegendő ahhoz, hogy az egyházi adót az állami adónak 10 százalékáig, vagyis addig a fokig szállítsuk le, a melyen a róm. kath. iskolaadó nagyjában áll, és hogy égető szükségleteket tudjunk kielégíteni a kultusz, a tanügy és a közigazgatás terén. Tehát a kormánynak e téren mutatkozó jóindulatu törekvését megnyugvással fogadhatjuk. De nem hallgathatjuk el csodálkozásunkat, aggodalmas nyugtalanságunkat a tekintetben, hogy a trónbeszéd egyfelől nem jelzi azt a sarkalatos törvényes alapot, a melynélfogva a protestáns egyházak jogos igényeinek kielégítése a mindenkori kormányokra elvi kötelezettséget ró, másfelől nem helyez kilátásba semmiféle törvényhozási intézkedést a jogegyenlőség és viszonosság terén mu-