Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-26 / 22. szám

lássa, mily árt fizet a reversális törvényért, vagyis az 1868. évi LIII. t. cz. 12. §-ának meggondolatlan feláldozásáért. A nyereség az a szám, a mennyivel több megegyezés esett az egyik hitfelekezetre, mint a mennyi akkor esett volna, ha a megegyezések mindkét fél javára egyenlő számban történtek volna, más szóval, a mennyivel nagyobb az egyik felekezet javára történt megegyezések száma az összes megegyezések felénél. Ä mennyi az egyik felekezet nyeresége, ugyanannyi természetesen a másik fél felekezetének vesztesége. Ä hol a megegyezések száma páratlan szám, ott a nyereség és veszteség csak törtszámokban fejezhető ki, ez a magyarázata annak, hogy a rovatokban tört számok is szerepelnek. Tekintélyes veszteség az, még ha igy az 1868. évi LIII. t.-c. 12. §-ához viszonyítva vesszük is s ebből is láthatjuk, hogy a néppárt, melyet az uj egyházi politikai törvények, különösen a revizió gondolata szóllitott létre, nem a mi kedvünkért, hanem a jelen, reá nagyon is kedvező állapot további zavartalan fentartásáért ejtette el a Ne temeré-t s jezsuita furfanggal port hintve szemünkbe, gondoskodhatott a Providáról. Bizonyítja ezt, hogy ez évi Húsvéti pártszózatában nyilván el is ejtette a revíziót és ismeretes határozatával egyetemes gyűlésünk lépett a revizió álláspontjára. Jellemző, miként változnak az idők s az idővel az emberek és álláspontok. Pár évvel ezelőtt a jó öreg Bánó józsef, volt VI. szab. kir. vár. esperességi felügyelő híres revíziós beszédje miatt volt kénytelen felügyelői állásáról le mondai s az egyházi ügyektől visszavonulni. Itt kell röviden megemlékeznem, miután hivatkozás történt reám, eperjesi theologiai akadémiánk túdós tanárának, Dr. Szlavik Mátyás úrnak, az Ev. őrálló f. évi 9. számában közölt Tiszai ev. egyházkerületünk gyülekezeti statisztikájáról. Nem mondtam azt, hogy az ujabb veszteségünk kizárólag az uj egyházi politikai törvények következményei volnának. Veszteségeink voltak az előtt, csak nem tudtuk mennyi, mert nem tartottuk számon, de tagadhatatlan tény, amint fentebb is igazolva láttuk, hogy az uj egyházpolitikai törvények, különösen az 53. t.-cikk. 12. §-ának eltörlése legnagyobb rést a mi egyházunkon ütött, az uj törvények leginkább bennünket találtak készületlenül s azokhoz megfelelőleg még ma sem szervezkedtünk. E kérdést a Prot. Egyh. és Isk. lapban sokszor tárgyaltuk Révész Kálmán esperes barátommal s azt a fenti értelemben mindketten elfogadhatóan megállapítottuk. Dr. Szlávik úr adatai igy magokban véve is ugyan tanulságosak és végtelen elszomorítók. Nagyobb érdekességük volna azonban ezeknek az adatoknak^ ha módunkban volna a jelzett időközökben és politikai községekben összehasonlítva kimutatni a többi hitfelekezetek csökkenő vagy gyarapodó létszámát. Ezt azonban ha akarnók is, csak a 60-as, 70-es évektől kezdve tehetnénk meg (1831, 1838, 1848 években nein igen találunk községenkénti megbízható hitfelekezeti statisztikai adatokat). Tény az, hogy általában a felvidék ugy a tót, mint főleg a német hutheránus elem, különösen a kiegyezés után megindult közgazdaság, ipar, kereskedelem, kultura és ennek nyomán rohamos léptekkel fejlődő főváros és más, főleg az alföldön gyarapodó városok, községek, mint ipari, kereskedő, latainer népesség ezek felé gravitált, oda vándorolt s azok létszámát észrevehetően emelte, amint arról tapasztalatilag is könynyen meggyőződhetünk. Szepesi, sárosi, gömöri embert az ország minden részében.