Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-05-19 / 21. szám

VI. év. Nyíregyháza, 1910. junius 16. 25. szám. // EYAS&EIIEUS OßALLÜ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIHDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. TART ALOM-JEGYZEK. Vezércikk: Nevelésügyi reformok. — Vallástanítási minimum, (folyt.). — Országos Evangelikus tanárgyűlés 1910. május 17. Nyíregyházán, — Válasz a „Cseberből-Vederbe" cimü vezércikkre. Laszkáry Pál. — Belélet. — Pályázatok. — Hirdetések. Nevelésügyi reformok. Rz Országos Ágostai Hitvallású Evangélikus Tanáregyesület nyíregyházi közgyűlésének tárgysorozata méltán sorakozik, dús tartalom tekintetében, az eperjesi és pozsonyi gyűlések programmjához. Ä sok közül, ezúttal, csak két kérdést kívánunk kiemelni és fejtegetésünk tárgyává tenni, míg a többiről a tárgyalások lefolyását ismertető közleményünkben fogunk megemlékezni. Rz a két kérdés, mely mélyen belevág a közoktatásügy jövendő fejlődésébe s a társadalmi berendezkedés ujabb alakulásába: az idegen nyelvek tanításának és az osztatlan tanításnak kérdése. Rz első kérdés nem mai keletű, mert azt lehet mondani, hogy évtizedek óta felszínre kerül koronként a tárgyalása és közmegnyugvásra még mai napig sincsen megoldva; a másik kérdés újabb keletű és csak azóta van napirenden a megvitatása, mióta a kisvárosok is nagyvárosoknak képzelik magukat és ezek társadalmi berendezkedéseit utánozzák, anélkül, hogy hasonló körülmények tennék szükségessé, megokolttá a nagy városi példa követését. Ha a jövő háborúját — egy diplomata hadvezér szerint a levegőben fogják megvívni, akkor a jövendő iskola háborúját az idegen nyelvek, az ókori és modern nyelvek tanítása terén fogják megvívni, mert a küzdelem még ma is eldöntetlen. R nagy, nyugati nemzetek is régóta érezték, hogy a tisztelettel övezett hagyomány által a legújabb korra átszármazott iskolatípusok és az élet követelményei között csaknem áthidalhatatlan űr tátong; igyekeztek is az iskolát közelebb hozni az élethez, azzal, hogy megalkották a reálgimnáziumot, a reáliskolát, agímnáziumot görög nyelvvel és a nélkül, mely intézetek, lényegükben, csupán a nyelvek tanítása kérdésében ütnek el egymástól; a többi tárgy csak annyiban okoz különbséget a tanítás tervében, hogy az egyik iskola kisebb, a másik nagyobb terjedelemben kíván nekik helyet biztosítani. Hazánkban a XIX. század nyolcvanas éveiben előbb az 1883. középiskolai törvény tárgyalása, majd a Frary ismert könyve a latin nyelv kérdéséről vet nagyobb hullámokat; az utóbbinak közvetlen eredménye volt a görög nyelv fakultatívvá tétele s még igy sem lehet a középiskolai tanítás eredményét, minden tekintetben, kielégítőnek mondani. Erre vall az is, hogy az evangelikus tanáregyesület, munkaprogrammjában, a múlt év őszén, a következő kérdéseket is fölvette: «Miben látja a tanári kar a latin nyelvi tanítás csekély eredményének okát? Melyek volnának a tanulmányi eredmény fokozásának eszközei?» „Ha középiskolai tanításunk — tekintve tartalmát és irányát — változtatást sürget, történhetik-e ez a mostani középiskolai rendszerünk mellett? Kívánatos-e az egységes középiskola, szakítsunk-e a bifurkációval? Megtartsuk-e s mily mérvben a klasszikus nyelveket? Célszerűnek látszik-e a görögöt és a görögpótló tárgyakat megtartani, vagy nem volna-e helyesebb a görög műveltség értékesebb tartalmát más tárgy, talán a magyar nyelv keretén belül ismertetni? Ha a latin nyelv megmarad, hol kezdődjék a tanítása, melyik osztályban ? Ä német nyelvet hol kezdjük tanítani? A görög nyelv netáni mellőzése esetén van-e szükség s ha igen, mely modern nyelv behozatalára? R gyakorlati követelményekből, az életben szükséges tudnivalókból mit és mennyit vigyünk bele a jövő középiskola tananyagába? S nem