Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-01-13 / 3. szám

16 EVÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ mi marad a «divinitus revelatum dogma» világából!! De még tovább is megyen a maga gondolataival Székesfehérvár érdemes püspöke. Miután megállapította, hogy megszűnt az egyház kizárólagos kulturális tevékenysége és ezzel együtt az egyház kizárólagos érvényesülése az életben és az államban, fejtegetéseit igy folytatja: Ez alapon kell a magyar kath. egyháznak kézbe vennie az egyházi birtok rendezését s az egyházi vagyonjognak szükséges reformját is. Mai állapotában nem lesz föntartható stb. Majdnem, hogy a szekularizátiót hirdeti! A vezércikk végén is ismételten hangsúlyozza «az átalakulást» s a „változtatást" a melyet maga az evangelium, mint szellem és élet követei Mert hát „ellenségeinkkel szemben is nem azáltal érvényesülünk, ha a régiséghez s az eddig fönállóhoz való ragaszkodást, mint elvet proklamáljuk, ha a változhatatlanságot az egész vonalon nemcsak a hit szoros tanításaiban, hanem jogban, intézményekben is dogmatizáljuk, hanem azzal, ha életünket ép az uj formák alakításában s az uj viszonyokhoz s érzésekhez való alkalmazkodásban mutatjuk ki. Ä végső konklusió az, hogy a vallást mint elévülhetetlen életet kell tekinteni, mely formákat teremt s a régi formákat el tudja hagyni, hogy ujat alakit son'

1. örömmel üdvözölnők ezt az evangeliumi felfogást egy római kath. püspök vezércikkében, ha nem tudnók azt, hogy az csak egyegy villámlás az éj sötétjében, mely egy percig világit s aztán vége. Ez a felfogás sehogy sem illik a mai pápistaság keretébe s félek tőle, hogy annak is az lesz a vége, mint annakidején a német Schell-nél, hogy laudabiliter se subjecit. Más eshetőség még az lehet, hogy egyszerűen elhallgatják a modern fejlődésszerü hangot a kath. irodalomban. Ellenesetben az Indexben van a helye. Mi protestánsok legalább jelezni kívántuk, hogy mennyire nem vonhatja ki magát egy pápás püspök sem az evangeliumibb felfogás alól. Dr. Szldvik Mátyás Szabadsajtó és a Protestantismus. Irta : Zsilinszky Mihály. (Folyt, és vége.) Gyűléseink maholnap valóságos opus operátumokká ; jegyzőkönyveink pedig a jó eszmék temetőivé lesznek ! A felénk közeledő veszélyt alig sejtve, a háromnyelvüség bajaival küzdő ev. egyházunk párt- I 1910. politikai gyűlölködésben pazarolja erejét; sőt egyházi dignitáriusok gyermekes főrendiházi intrigákkal és hazugságokkal mulatják magukat! Aztán csodálkozunk, hogy nem haladunk, — hogy a buzgóbb klérus szövetkezve a néppárttal^ következetesen és czéltudatosan nagy tevékenységet fejt ki a társadalmi, egyházi, politikai és irodalmi téren ; hogy számtalan egyesületben, szövetkezetben, kongregatiókban, női és férfi társaskörökben és tudományos társaságokban szemmel látható hódításokat tesz. Ellenben ami papságunk oldott kéveként, szétszórva, távol az ilyen köröktől, magára hagyatva csüggeteg szemekkel nézi a világ folyását. És elkeseredve látja, hogy a XX. században a szervezett ősi ellenség, mint ver meg bennünket saját őseink fegyvereivel ! Ma a római püspökök idézik Pál apostolnak a rómaikhoz intézett leveleiből e szavaka': »Ideje, hogy az álomból felébredjünk és hogy egyek legyünk ugyanazon értelemben és véleményben « Valóban itt az utolsó óra, hogy mi is felébredjünk és ne feledkezzünk meg soha, hogy apáinknak leghivebb szövetségese és fegyvertársa a sajtó volt! Ez az, amely megismertette velünk ev. egyházunk küzdelmeit, szenvedéseit és diadalait. Ez czáfolja meg ma is az ellenünk szórt rágalmakat és gyanúsításokat. Ez oszlatja el az előítéleteket és erősiti meg a tiszta meggyőződeseket. Ez rázza fel tespedéséből a nagy néptömegeket. Ez teszi őket fogékonnyakká a nagy eszmék iránt ; ez lelkesíti őket cselekvésre és áldozatra a vallás, az egyház és általában a kultura érdekében. Minden hadsereg elpusztul, melynek katonái veszély idején fegyvereiket egymás ellen fordítják : csak egyetlen egy belharcz jár haszonnal : a nemes gondolatok és a valláserkölcsi eszmék szabad harcza. Ez a protestantismusnak életeleme és egyik fődicsősége. Ám, hadd mérkőzzenek egymással az elmék ; csapjanak össze és szikrázzanak a szellemi kardok ; ily nemes harezban vesztes fél nem lehet. Am támadjon ellenünk a hatalom ; zárja be tanácstermeinket ; kobozza el autonómiánkat ; de a sajtószabadság fegyverét nem engedjük kicsavarni kezeinkből. Ez a mi legerősebb védőnk, mellyel minden elvett jogainkat visszaszerezzük. Ne bántsátok tehát, sőt becsüljétek meg ezt a századokon át kipróbált hű szövetséges társát a "hazai protestantismusnak ! Dr. Zsilinszky Mihály. Egy theologiai tanárvizsgálati szakdolgozat kritikájának cáfolatára. Ifj. Draskóczy Lajos theol. tanárnak még 1908ban Eperjesen nyomatott, évek hosszú során át várt, ! de a kritika elől még is elzárt gyakorlati theol. tanár-