Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)
1910-01-13 / 3. szám
1 910 . EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ • 17 vizsgalati szakdolgozatát e b. lapok mult évf. 50-ik számában mutattam be olvasóközönségünknek. Tettem ezt azért, hogy tájékoztassam az olvasót e szakdolgozat anyaga, tudományos értéke és eredetisége felől, másrészt pedig tisztán abból a magasabb szempontból, hogy emelni kívánjuk ilyen szakdolgozatokkal az irodalom s a theol. tanárvizsgálatok szellemi szinvonalat. Ha nem az lett volna a célom, hanem az, hogy e bírálattal „ártsak" Draskóczynak, vagy éppen .befolyásolni akartam volna az illetékes szakbirálót", akkor jóval előbb, mindenesetre tanárvizsgája előtt jelent volna meg bírálatom. E bírálatomra e lapok 52. számában Dunántuli név alatt jelent meg egy cáfolat. Nem kutatom, maga a szerző, vagy valamelyik kartársa, barátja, esetleg rokona Eperjesen rejtőzik-e e név alatt, azt sem keresem, micsoda összefüggés van a Prot. Szemle s az én kritikám között, nem is követem cáfolómat a válologatott személyeskedés terén s általában nem engedem a kérdést zengzetes szólamokkal a fcdologtól elterelni s mellékes, személyeskedő természetű dolgok szövevényes hálójába elsülyeszteni. Azért hát tisztázzuk a kérdést még egyszer röviden és tárgyilagosan olvasóink tájékoztatása s a színvonal emelése céljából. Non quis, sed quid! — itt az irányadó!: Az egyetemes gyűlés 1905. évi jegyzőkönyvének 19. szakasza igy hangzik : „M. é. jkv. 18. pontja értelmében a nagybizottság (már t. i. az egyetemes theol. akad ) elfogadásra ajánlja dr. Baltik Frigyes püspöknek a theol. tanúri szakvizsgálat színvonalának emelését célzó azon indítványát, hogy a vizsgázók írásbeli dolgozataiknak kinyomaiására s azoknak a vizsgálóbizottság összes tagjaival való tüzetes közlésére köteleztessenek. A közgyűlés az indítványt határozati en>re emeli azzal stb. stb. Ez a szakasz világosan mondja, hogy a szakdolgozat kinyomatásának határozati erőre emelésével az egyetemes gyűlés a theol. tanári szakvizsgálat színvonalának emelését célozza, nem pedig annak a kritikától való légmentes elzárását. Ezzel szemben a szerző alteregója, az én cáfolom, ezt az üdvös ujitást „fonák helyzetnek", »fonák gyakorlatnak" sőt „naiv rendszernek" minősiti s ezt közelebbről abban látja, hogy az eddigi gyakorlat szerint nem a jelölt maga, hanem «a bíráló-bizottság jelöli ki a témát» Itt álljunk meg egy kissé! Draskóczy jól tudja, hogy az ő speciális helyzetében nem is ugy áll a dolog, mintha neki iskolaszerüleg feladva és sajátságosan formulázva kijelölték volna a témát, hanem úgy, hogy - mint bírálatomban mondottam, rosszul, de egyúttal ravaszul, könnyebbség okából megválasztott, illetőleg megválasztatott tárgyán legfeljebb másoló, utánzó erejét akarta megmutatni, mely kardinális hibáját még a magyar vonatkozások feltüntetésével sem igyekezett enyhíteni. Itt tehát Szerző ur Alteregója rosszul van informálva, mert Draskóczy kijelölt témáját önként megválasztotta s annak dacára kaptunk tőle egy önálló eredeti és tudományos szakdolgozat helyett «másodkézből vett másolatot, hogy ugy mondjuk : egy nemzetközi munkát, Nebe és Rothe német prédikátiós történetének iparos másolatát és utánzatát. S tovább folytatva a gondolatot, ha szerző egy korszerű munkában szándékozott volna beszámolni a magyar egyházi beszédnek általa teljesen mellőzött történetéről és irodalmáról, úgy arról munkájában — ha csak egy szóval is — röviden említést kellett volna tennie. Draskóczy alteregója cáfolatában teljesen tájékozatlanul arra is hivatkozik, hogy sehol, még az egyetemi magán tanári dolgozatnál sem kívánják meg, hogy azt a szerző első alakjában mindjárt nyomtatásban nyújtsa be bírálóinak. Tényleg pedig az egyetemi magán tanári képesítő szabályzat 4. §-a igy hangzik: Magán tanári képesítést csak az nyerhet, a ki valamely nyomtatásban megjelent önálló és szigorúan tudományos dolgozattal (tehát itt. nincsen szó a benyújtandó do-lgozat első vagy második alakjáról!) bizonyítja, hogy az egyetem valamelyik karához tartózó tudományszak egész körére kiterjedő ismeretei mellett, a tudomány önálló működésére képes és a kitől várható, hogy a tudomány s a felső oktatás terén hasznos tevékenységet fog kifejteni. Tehát nyomtatásban megjelent önálló és szigorúan tudományos dolgozat benyújtásáról van itt. is szó és nem «kézitatról» másolatról vagy utánzatról, mint Draskóczy kérdéses theol. tanári szakdolgozatánál. Ezek után most már nincs egyéb hátra, mint hogy olvasó közönségünk tájékoztatása céljából párhuzamos szemelvényekkel is szolgáljunk Draskóczy theol. tanárvizsgálati másolatából s Nebe és Rothe lelkiismeretesen felhasznált eredeti müveiből. De mielőtt ezt tennők, adunk neki egy jó tanácsot. Oidja föl a szerző theol. tanárvizsgálati szakdolgozatát az eperjesi zár alól s nyissa meg azt mielőbb mások bírálata előtt is. Kínálja meg pénzért vagy ingyen a lelkészeknek, szóljanak hozzá a művek összehasonlítása alapján mások ís! Tisztázzuk véglegesen a kérdést! Tehát viszontlátásra ! ! Szepesi. XIII. Törvénycikk a leik. jövedelem kiegészítéséről szóló 1898. é. XIV. t.-cz. módosításáról. (Szentesítést nyert 1909. é. április hó 21-én. Kihirdettetett az »Országos Törvényhás"-ban 1909. é. április 26-án). 1. §• Az 1898. évi XIV. t.-cz. 1. és 2. §-ai a következőképen módosíttatnak: A törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészi (helyi kápláni J) külön rend! szeresített missziói lelkészi) állásának jövedelme a ! törvényben megállapított feltételek mellett, az állam! kincstár terhére évi 1600, illetőleg 800 koronára, a segédlelkészi állások jövedelme pedig évi 1000, illetőleg 800 koronára egészíttetik ki olyképen, hogy a segédlelkész jövedelmébe az általa élvezett teljes ellátásnak 5i 0 koronával számított pénzértéke betudandó. A latin-, görög- és örmény szertartású róm. kath. egyház lelkészi (helyi kápláni) és segédlelkészi állasai ebben a jöv. kiegészítésben csak azon feltétel mellett részesíthetők, hogy a jelen törvényben megjelölt czélhoz főkegyúri elhatározás szerint a kath. nagyobb égyházi javadalmak legalább az általuk megajánlott évi 7<J0-<'00 koronával, a magyar vallásalap pedig legalább évi T200'000 koronával járulnak, amely utóbbi hozzájárulási összegben azonban ben foglaltnak tekintendő az az összeg, amely nevezett alapból állandó kongrua-kiegészités, lótartási átalány és a föld1 Ä róm. kath. egyházban azok a lelkészek neveztetnek »helyi káplánok«-nak. akik rendes plébánosoknak kinevezve nincsenek ugy de a plébániákon az összes jogokat és kötelességeket gyakorolják közvetlen számadással tartozván egy í rendes plébánosnak Ily helyi k'plán kevés van egy-egy egyházmegyében, s »plébánosának szoktak tituláltatni
