Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-04-28 / 18. szám

1910. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 159 is úgy gondolkozik-e még? s komoly, határozott szándéka-e pályázni az egyházba? mert akkor őt melegen ajánlani fogom az ottani híveknek. Mire a collega nemcsak engem, de az egyház néhány tekintélyesebb hívét is főikérte, hogy őt pártfogoljuk, mert neki eltökélt komoly szándéka, hogy ez egyházba juthasson, így aztán mivel őt igen, de a többi pályázókat nem ismertük, őt ajánltuk a legelső sorban, de a hívek zöme mégis azt kívánta, hogy személyesen is szeretnék őt látni és meghallgatni, mielőtt megválasztják, igy az esperes útján főikértük őt, hogy jöjjön el ez egyházba egy próbaszónoklat megtartására. Hetek, hónapok multak el e közben, s midőn már a próba szónoklat ideje is ki lön tűzve s arról mind a helybeli s mind vidéki hívek rendes módon kiértesítve lettek, midőn a már csaknem papjoknak tekintett próba szónok meghallgatására készültek a hívek lázas buzgalommal, a kitűzött nap előtt egy-két nappal legnagyobb ámulatukra a várva várt jelölt táviratilag vonta vissza a pályázatát, kijelentve, hogy többé nem reflectál ez egyház lelkészi állására. Mint tudjuk, egy igen távoli nagyobb egyházba ment el adminisztrátornak, de anélkül, hogy a saját lelkészi állásáról is lemondott volna, s az egyházát most egy pár óra járásnyira fekvő egyház fiatal lelkésze adminisztrálja, a ki ott isteni tiszteletet végez, s a gyermekeket is oktatja a vallástanra, a mi szerintem szokásainkkal, szabályrendeleteinkkel, sőt zsinati törvényeinkkel is egészen ellentétben áll! No de menjünk tovább! A pályázat ily meghiúsulta miatt elcsüggedt híveket biztattuk, s az egyházban a funkciókat a már nyugdíjazott lelkész, a tanító és én felváltva végeztük tovább, majd újabb pályázatot hirdettünk ki, a melynek örvendetes eredménye lőn. Többen pályáztak, s mi a pályázók közül hármat választottunk ki s hívtunk meg próba szónoklatra. Egy más kerűletbelit, a kit kiváló bizonyítványai ajánlottak, s ki mint irta, azért szeretne ide jönni, mert a gyülekezete német, s ezt a nyelvet nem bírja egészen, s más kettőt kerűletünkbelít, kiknek a tót prédikálás megy nehezen, s a kiket a főesperesük ajánlt melegen, s kiknek egyikét én is ismertem. Szóval a népes jelölő közgyűlés lelkes hangulatban folyt le. Már ki voltak tűzve a próba szónoklat megtartására kijelölt napok a húsvéti ünnepek után eső három vasárnapon, 3, 10, és 17-én, s erről nemcsak az illető pályázók, hanem a helybeli s vidéki hívek is mind, sőt az első szónokhoz a censor, egy vidéki lelkész is rendszeresen ki lettek értesítve. Ekkor épp a húsvéti szent ünnepeken kaptam meg az április 10-re várt egyik próba szónokunk levelét, melyben tudatja velem, hogy a lelkészi állásra többé nem reflectál, és pedig azárt „mivel neki jelenlegi állásában jóval nagyobb jövedelme van, mint itt lenne"! Erről azután én azonnal levelekben értesítettem az adminisztrálásomra bizott egyház helybeli és vidéki híveít. De hát az Isten szerelméért, nem tudta ezt a két egyház jövedelme közti különbséget a pályázat előtt is kedves collegám ? Bajosan hiszem, mert a pályázati felhívásban a jövedelem világosan ki volt írva, s az e b. lapok hasábjain hetekkel az előtt megjelent. Hát miért pályázott akkor ? Vagy talán a pályázata nem volt komoly s ezt csak valamely előny kihívására akarta volna talán felhasználni a saját egyházában? Mi legalább itt ilyenfélére gondoltunk! No de sebaj, volt még két pályázó, s mind a kettőtől hivatalos értesítést is kaptam, hogy a meghívást köszönettel fogadják és jennek. Az egyik épp ezt irta márc. 24-ki kelettel: „Az egyház megtisztelő felhívásának engedve, s meghívását köszönettel fogadva, vagyok bátor nagytíszteletűségedet, mint az egyház ez idő szerinti adminisztrátorát tisztelettel értesíteni, hogy próba beszédem megtartársára április 3-án ... ott leszek. Kérem, a mennyiben ez még lehetséges, ezt a . . i egyházzal közölni /" S ezt én kötelességszerüleg közöltem is a . . i egyház elöljáróságával. Annál nagyobb volt a meglepetésem, midőn ugyan az a. lelkésztársam márc. 29-iki kelettel, melyet azonban én a nagy távolság miatt épp áprij 1-én kaptam meg, hozám intézett hivatalos levelében már ezt irta: „Tisztelettel bátorkodom tudalni, hogy egyházam ragaszkodása jelenlegi állásomban való megmaradásra készt, ennek folytán legnagyobb sajnálatomra, s az okozott esetleges zavarokért mindenek bocsánatát kérve, sem április 3-iki próba beszédemet nem fogom megtartani, sem pedig a . . i lelkészi állásra nem reflectálok!" ' Erre azután én — mivel már csak egy közbe eső nap volt — a legnagyobb sietséggel értesíttem az egyház felügyelőjét, hogy a próba szónok vissza lépett, s adja ezt tudtúl a helybeli híveknek, felkértem a nyugdíjazott lelkészt, hogy akkor az isteni tiszteletet végezze, irtam a három vidéki filiába az illető gondnokokhoz, hogy ne fáradjanak be, mert április 3-án nem lesz próbaszónoklat, megírtam ezt a már fölkért censornak, sőt a távolabb lakó főesperesnek is, nem tudva azt, hogy vájjon tudatta-e vele is az illető kartárs e hirtelen visszalépését. Másnap azután ápril 2-án még egy ujabb meglepetés is várt rám. Ekkor kaptam ugyanis a főesperes úr ápril 1-én kelt levelét, hogy mivel nemcsak a második, de az első helyen kijelölt próba szónok is visszalépett, ő az idő rövidségére való tekintettel távirat utján kérte fői a harmadsorban kijelölt szónokot, hogyha lehetséges, úgy próba szónoklatát ne 17-én, de április 3-án tartsa meg, s erről sürgősen értesíté a kijelölt censort is, mire azután én az utolsó nap ismét irtam az egyház felügyelőnek, hogyha a harmadik jelölt esetleg oda érkeznék, ezt táviratilag is tudassa azonnal a vidéki hívekkel is, — kiknek én az előző nap azt irtam hogy akkor nem lesz próbaszónoklat — s arra is kértem, hogy várjanak az istenitisztelet megkezdésével addig, a mig a vidéki hívek is be érkezhetnek. Április 3-án reggel azután a messze vidékről kocsin érkező s útját erre vevő censor beszállt hozzám is, s mivel a rossz postai összeköttetés miatt eddig még sem az én, sem pedig a főesperes sürgős értesítését nem kapta meg, ámulva értesült tőlem a rövid két nap alatt végbe ment e különös eseményekről, s kérdezé hogy mit tegyen ? Mire én azt a tanácsot adom neki, hogy mivel már utjának nagyobb részét megtevé, menjen ki nyugodtan a . . i egyházhívekhez, s ha esetleg a harmadik jelölt ott lesz, legyen annak a censora, ha pedig meg nem érkeznék, úgy végezze ő helyette az istenitiszteletet. S a jelölt szerencsére csakugyan meg érkezett, s a hívek meg is választották, a ki azonban egy heti meggondolási időt kért arra nézve, hogy elfogadja-e