Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-31 / 14. szám

122 EVANGELIK

US Ő

RÁLLÓ 1910. kerület elnökségének meggyanusitásával egyetemben, a legretrográdabb czélzatot bele magyarázhassa. Hogy a körlevél szerkezete pongyola s igy annak szövegezése és kitételei kellő szabatosság hijján nemcsak más és más, — tehát különféle, de félremagyarázásokra is tág teret engednek s alkalmat adnak : mi sem bizonyítja igazabban, mint azon tény. hogy ezen körlevél igazi tartalmát és intencióját az azt aláiró elnökség egyik tagja. Zsilinszky Mihály kerületi felügyelő, — mihelyt a körlevél szövege a nagy nyilvánosság elé került és illetve azzal egyidejűleg, — a „Magyar Szó" munkatársa előtt szóval, de ugyancsak a nyilvánosságnak szánva, indokolni szükségesnek látta. Sőt mi több, az időközben szinte nyilvánosságra jutott szóbeli indokolást a „Magyar Szó" f. évi 69-ik számában egy ~ saját neve alatt megjelent -— külön cikkben megbővítve közreadni jónak látta. Pedig az ily körlevelek tartalmának, rendelkezéseinek főkelléke az, hogy azok világosak, érthetők legyenek ; vitára s főkép utólagos indokolásokra okot és ürügyet ne szolgáltassanak s hogy azok kibocsájtója — bárki is környékezze őt meg az intenciók kutatása tekintetében — az alkalmatlankodót, utalással a világos szövegre, Pilátusként elutasíthassa, mondván : „Amit megírtam, megírtam." (János ev. XIX., 22.) Úgy véljük, hogy a kerületi elnökségek által bármikor kibocsátott körleveleknek, de különösen azoknak, melyek ily fontos kérdésekben, mint e szőnyegen forgók, üdvös rendet teremteni és atyai intézkedéseket tenni hívatvák, — oly világosan, szabatosan kell szerkesztve lenniök, hogy azok különös magyarázatot és indokolást ne igényeljenek, mely esetben a félre, vagy belemagyarázások esete is kizártnak tekinthető. S immár az alábbiakban rámutatunk a körlevél felpanaszolt, pongyola szövegezésére s igazoljuk azt is, hogy csak ez, de csakis ez a körülmény okozta, hogy a körlevél helyes és nemes intenciói kételyre és félremagyarázásokra okot szolgáltattak. Mert amint igen helyes a körlevél azon kitétele, hogy „a lelkész a választási mozgalmakban a paphoz nem illő korteskedéstől, felelősség terhe alatt, tartózkodjék", — kénytelenek vagyunk helyteleníteni a körlevél azon további szövegét, mely enunciálja, hogy „a lelkészeknek a pártok fölé kell emelkedniök és a választási mozgalmakban való tényleges részvételtől tartózkodniok kell." A korteskedés kétféle. Korteskedés közönséges és szűkebb értelemben az a ténykedés, amelyet valaki a képviselő-választásnál és általában minden választás útján betöltendő hivatalnál vagy tisztségnél, valamelyik jelölt érdekében kifejt. Annak ellenében korteskedés tágabb értelemben az a ténykedés, melyet valaki avégből fejt ki, hogy egy eszmének, egy elvnek megvalósíthatására barátokat, társakat szerezzen s ezek összességével pártot szervezhessen. Hogy az ilyképpen összetoborzott s az egységes elvek alapján összefüggő s egészet képező pártot a külvilággal szemben ki képviseli s az elveket ki juttatja kifejezésre, — mindez a korteskedés e második fajánál teljesen alárendelt kérdés. S épp, mert az elvekért való korteskedésben a személyi kérdés (a jelölt) teljesen eltörpül, sőt mondhatnók, egészen kikapcsoltatik : lehetetlennek tartjuk azt, hogy bármelyik lelkészünket a korteskedés e nemétől, vagyis attól eltilthassunk, hogy egy ideának, egy elvnek, avagy egy programmnak ékesszólásával híveket ne toborozhasson, avagy a hirdetett eszmének vagy elvnek helyességét az illető gyűlésen való megjelenésével ne dokumentálhassa s ottlétekor helyeslését kifejezésre ne juttathassa. Meg vagyunk győződve, sőt biztosan tudjuk, hogy Zsilinszky Mihály ő excellenciájától távol állott mindez akkor, mikor azt írta, hogy „a lelkészeknek a pártok fölé kell helyezkedniök és a választási mozgalmakban való tényleges részvételtől tartózkodniok kell", — mert ennek megfogalmazásakor még élénk emlékezetében lehetett a budapesti Vigadóban lezajlott az a nagygyűlés, amelyet a „Nemzeti munkapárt" elveinek ismertetése s párthívek s elvtársak toborzása végett tartottak meg, s amelyen nemcsak ö, de egyik benső barátja, egy jeles irodalmi társaságban elnöktársa, egyébként a testvéregyház egyik nagynevű püspöke is személyesen részt vett s akként juttatta kifejezésre, hogy e párttal áll és esik. És kétségbe vonjuk, hogy a kerületi felügyelő úr ő excellenciája az illustris barátot, a jeles püspököt valamikor is e ténykedéseért kárhoztatni tudná, vagy váddal illetné azért, hogy a pártgyűlésen megjelent, holott neki mint papnak „a pártok fölé" kellett volna emelkednie s a gyűlésen megjelennie nem lett volna szabad. De miután az elv — elv, ami szabad a püspöknek, attól a gregáriust sem lehet eltiltani, — annál kevésbbé, mert elveket hirdető s az elveknek híveket toborzó gyűlés — ott még jelöltekről szó nem lévén — választási mozgalomnak még nem is nevezhető. Nagyon kár volt tehát a lelkésznek a pártok fölé való helyezkedésének szükségességét a körlevélben így kiélezni, miután ő excellenciája a „Magyar Szó" f. évi 69. számában már maga úgy interpretálja a körlevelet, hogy az: „senkinek politikai meggyőződését és választási szabadságát nem korlátozza, még azt sem, hogy politikai társaságokban részt vegyen a lelkész, vagy, hogy ort politikai rokonszenvét, vagy idegenkedését kifejezze." Ha pedig azt szabad (uti figura docet budapesti Vigadó!) akkor mire való volt „a pártok fölé" emel-