Evangélikus Őrálló, 1910 (6. évfolyam)

1910-03-24 / 13. szám

114 EVANGELIKUS ORALLO 1910. Itt egy pillanatra el kell térnem a tulajdonképpeni tárgyamtól. — Készakarva használom ezt a szót pneuma és nem a magyar fordításban használt szót, „lelket." —Ugyanis a szó „lélek" nem fejezi ki tulajdonképpen azt, amit ezen tárgy megjelölésénél ki akarunk fejezni, sőt azt is merem állítani, hogy a magyar fordításnak ezen a helyen használt kifejezése: „lélek", nem felel meg az eredetiben használt „pneumának", mert akkor így lett volna irva „tén psychén" (Latin betűkkel irom a görög szavakat, mert a nyomda, melyben az „Őrállót" szedik, görög betűkre nincsen berendezve.) Az embernek van lelke, mely a testben van, de azt a peuma irányítja. Ugyanis minden ember másképpen gondolkozik, másképpen érez, másképpen akar. Az egyik nyugodtan, barátságosan, szeretetteljesen, hűségesen, a másik nyugtalanul, haragosan, roszszakaróan, ravaszul. Az mind a pneumától származik. Innen ered, hogy az emberek, kik mindnyájan testtel és lélekkel bírnak, olyan 1 különféleképpen gondolkoznak, éreznek, és akarnak. Ä pneuma tehát a legfontosabb az emberben, ez a léleknek és a testnek a vezére. Ezekután áttérve a tulajdonképpeni tárgyunkra, ismétlem, hogy a néppel való foglalkozásnál legyünk vitetve az erő pneumája által. De a szeretet pneumája által is. Ki a tiszta éniség álláspontjánál állva, a néppel való foglalkozásra határozta el magát, ki egyházunk szent szolgálatába lépett, azt legalább egyszer a szeretetnek pneumája lelkesítette. Istenhez való szeretet, felebaráti szeretet, vagy mind a kettő egyszerre őt belsőleg arra ösztönözte. Óh szeretetnek pneumája! Bár csak ez lenne az a ruha, melyet az egyház pásztorai a néppel való foglalkozásnál magokra öltenének ! És hogy a kipótolhatlan szeretet, a felfrissítő életerőnek ezen forrása, minden lelkipásztori teendőknél a hűségre és türelemre nézve soha ki ne száradjon, járuljon hozzá a néppel való foglalkozásuknál még a józan elmének a pneumája. Minden ide vonatkozásaink, minden családi gondjaink, minden családi körülményeink, csapásaink, szenvedéseink, minden személyes kedvtöltéseink, minden tudományos vonzalmaink, kell hogy háttérbe szoruljanak hivatásunk előtt. Akkor, de csak akkor egész biztonsággal mondhatjuk, hogy lelkipásztori működésünk áldásos lesz a népre, ha a néppel való foglalkozásban át leszünk hatva a szent lélek által, ki a világot meggyőző erőnek, a világot magába foglaló szeretetnek, a világot megtagadó józan elmének a pneumája. Ehez a határozott foglalkozáshoz én is örömmel szegődök hozzá társul. B. J. azt mondja másodsorban: „Reformáljuk a lelkészoktatást!' Igazán olyan fontos teendő ez, hogy „a szörnyű való" tekintetbe vételénél a sürgős tennivalóinknál annyira ponderál ? Nem akarom kétségbe vonni B. J.-nek abbeli számba menő megjegyzését, sőt inkább előtérbe helyezem azt, hogy a lelkészoktatási reformálást is megpendíteni szíves volt. Csakhogy a salus ecclesiae nem függ a világi közigazgatási jog és eljárási szabályok tanításától, illetve előadásától. Különös megjegyzésnek tartom B. J.-nek azon kijelentését, hogy theologiát végzett ifjaink biztosan tudják azt legalább megkülönböztetni, mi külömbség van a járásbiró és szolgabíró, közjegyző és I körjegyző között. Hagyjuk csak el ezt a furcsa tantárgyat, melynek előadását B J. a ..szörnyű való-' vészfellegeinek eloszlatására kijelöli. Tudjuk, fiatal Timotheusaink menynyire tűi vannak terhelve az előadási órák számával és azonkívül még különféle szemináriumokkal is, hol a dialectica ügyességében is gyakorolhatják magokat. Ott a szemináriumoknál egy bölcs és egy tapintatos szaktanár vezetése alatt minden összefoglalható, amit B. J. hiányaink és tennivalóink közé ezen kérdés keretébe oly aggodalmasan soroz. Ha a lelkészoktatás reformálásának kérdése forog fen, reformáljuk azt inkább azon a téren, ahol arra leginkább szükség van. Reformáljuk azt aként, hogy lelkészeink, mikor az életbe kikerülnek, nyelvismeret hiányában ne legyenek kénytelenek akár a szószéken, akár a nyilvános életben pirulni. A szószéken : hogy nem kellően jártasak a bibliai nyelvben, a nyilvános életben ; hogy nem birják a német nyelvet, ez legyen in parenthesi mondva. Hanem legyenek erősek az Úrban és mindeneket elvégezvén megálhassanak űgy, amint ezt Pál apostol az Efezusbeliekhezirt levele VI. részének 11-18-ik versében mondja. Hátra van még, hogy említést tegyek a 3-ik pontból, melyet B. J. „a szörnyű való" elhárítására a leghatékonyabb tennivalóink közzé soroz: „Reformáljuk a felsőbb egyházi közigazgatást !•'