Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-14 / 3. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. január 14. 3. szám. r/ EYAI&ELIKUS 0EA1L0 EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK : Vezérczikk : Küzdelmek, ferdítések és kötelességeink. G. II. — 0. V. Sz. Nógrádi. — Értsük meg egymást. Kiss Béla. — Tanügy. Ä népiskolák államosítása. Mily előnyöket ígér ? Mily hátrányok várhatók utána egyházunkra? Király Mátyás. — Tárcza. Gedeon. — Beleiét. — Palyázat. — Hirdetések. Küzdelmek, ferdítések és kötelességeink. Ä klerikalismus által közéletünk testébe beojtott méreganyag ijesztő mérvben kezd terjedni. Már nem eiég, hogy a legnemesebb czélu, tekintélyes anyagi erővel rendelkező humánus egyletekbe való tömeges belépéssel lassan-lassan kisajátítják és ügyes taktikával a klerikalismus szolgálatába hajtják a társadalom erőit, mint a hogy az nemrég Budapesten történt s aztán lassan majd országszerte történni fog, — és nem elég, hogyha közigazgatás terén városi és megyei bizottsági tagválasztások alkalmából mint szervezett, tömör falanx lépnek fel és aratnak diadalt — diadal után a tétlen, a lomha szabadelvűén gondolkodók számbelileg nagyobb tábora felett, — és nem elég, hogy a szerencsétlen országos politikai helyzet erőhöz és befolyáshoz juttatja őket: de már rávetették magukat a közéleti küzdelmeknek arra a vonalára is, amelyen eddig nyílt sisakkal volt szokás harczolni, érvet-érvvel, igazságotigazsággal szembeállítani s így igyekezni megnyerni az igazságban erősebb felfogás számára a közvélemény támogatását — rávetették már magokat a sajtóra is, és azt valósággal megfertőztetik utálatos hangmodorukból folyó ferdítéseikkel, nagyításaikkal, hazudozásaikkal. Felfogadott irodalmi spadassinjaik útján megrágalmazzák a legbecsületesebb törekvést és befeketítik a legigazabb valóságot is, csakhogy a gyanú és rágalom nyilainak reápattantása által azt népszerűtlenné tegyék. Es látszólag nem a klerikalismussal tartó, valójában pedig az ő megfizetett, bérencz sajtójuk utján még a jóhiszemüeket is megtévesztik és megtéveszteni képesek — szomorú iróniája a sorsnak — még protestáns egyházaink egyes vezérférfiait is az ő ügyük igazsága, a mi ügyünk és lelkes vezéreink nyílt küzdelmének jogtalansága dolgában. Hát ennek tovább így mennie nem szabad. Egyelőre még tartózkodunk nevek és tényezők emlegetésétől, a kiken törhetetlen meggyőződésünk szerint már eddig is múlott egyes törekvéseink balsikere, és a klerikalismus aknamunkájának diadala. De ha meg kell győződnünk róla, hogy a klerikalismusnak egyúttal hazánk nagy veszélyét is magában rejtő undok aknamunkája a mieink minden ellenhatása nélkül továbbra is diadallal fog előrehaladni: nem fogunk tartózkodni attól, hogy kímélet nélkül reámutassunk, ami részünkről kiben, kikben és miért látjuk mi okát ennek a rettentően veszedelmes szellem terjedhetésének. Végre is itt már az ideje, hogy az igazságért ne keztyüs kézzel, de — ha igy nem mehet — akár cserepes tenyérrel is dolgozzunk. Ne legyen a huszadik század immár a konvenczionális hazugságok, az udvarias szépítgetések, bókolások és eltussolások korszaka, de legyen az arratermettek munkás küzdelmének időszaka a Krisztus anyaszentegyházában. „Küzdés az élet. Hol nincs küzdelem, — Ott rothadás van." Mondja a költő. Nekünk — bocsánat a trivialitásért — már kezd émelyedni a gyomrunk ettől a szagtól. Nincs szükségünk külön politikai párt alakításra. Elvégezzük mi a mi igazságaink diadalát saját egyházi beléletünkön belül is. Csak tetőtől-talpig való embereket állítsunk ügyeink élére. Olyanokat, akik tudnak is, és akarnak is küzdeni és irtóznak a tespedés rothadásszagától. Pár ecsetvonással mutatunk csak rea, mennyire szükség van küzdeni tudó és akaró férfiakra. íme, egyik legjelesebb vezérünk — Zsilinszky Mihály, a - napokban nyílt levelet intézett a „Bp. Napló" szerkesztósegenek, kiábrándítva a magyar közvéleményt ama teves nézetből, jóhiszeműen táplált reményből, mintha