Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-14 / 3. szám

20 EVANGELIKUS OKÁLLÓ 190Í) az odiozus „Ne temere" ügyében a „hazafias klérus közbelépésétől" bármiféle eredmény is volna várható. Ugyancsak ő a „Föld népe" cz. újságban is leközölt egyes nyilatkozatokat az egyházpolitikai helyzetről. Most mi következik ? A klerikális és a klerikalismussal rokonszenvező politikai sajtó hevesen nekiront Zsilinszky személyének és — s ez mutatja az ő harczmodoruk utálatosságát — Zsilinszky szavait nem abban az összefüggésben adják vissza olvasóközönségüknek, amelyben írva vannak, — nyilatkozatainak egész sorozatából csak az utolsó pontot közlik, amelynek igaz értelme csak úgy tűnnék ki, ha a „Föld népe" által hozzáintézett kérdés szövegét is közölnék, de ezt egyetlenegy gyalázója se teszi; elhallgatják azt a nagyon becses részt, amelyben Zsilinszky óvja a „Föld népé"-t attól, hogy a vallás ellen izgassanak és az egyházat a klerikalismussal azonosítsák stb. stb. ... No hát ilyen irodalmi harczmodor mellett, ilyen ferdítések és önkényes idézetek mellett bárkinek Írásművére bátran reáolvashatnók az apagyilkosság szándékát. És ezt a mi uraink tűrik, szó nélkül hagyják, sőt helyeslik, de sőt Zsilinszkyt gúnyolják és keserítik — még intra muros is. Hát ez már több a soknál ! Ä bátor, szókimondó, férfiasan küzdő harczossal szemben, azért, mert nem elég politikus finomsággal, és taktikai át nem látszósággal küzd — a támadók sorába állani sem nem protestáns, sem nem hazafias, sem nem testvéries eljárás. Ha van, aki érettünk és helyettünk kiáll a harczmezőre, legalább ne igyekezzünk titkon elszedegetni fegyvereit. Avagy a „Vallásegyenlőségi Szövetség" alapszabályainak meg nem erősítése, vagy helyesebben, megerősítésének húzása-halasztása nem arczpirító gúnyolódás-e annyi millió szabadelvüen gondolkozó honpolgár egyházpolitikai meggyőződésével ? Nem kellett-e már ezért egyszer valakinek ország-világ előtt sorompóba lépni s a sértő késedelmezést érdeme szerint megbélyegezni ? És a „Ne temeré"-vel űzött játék nem mélyen megalázó-e a nemzeti becsület szempontjából épenugy, mint a protestáns egyházak törvényes jogainak szempontjából is ? Küzd ezért a mi részünkről valaki komolyan, a feladat nagyságához mért fegyverekkel, igazán ? Hol van a kívánatos utasítás, amelyre egyöntetű fellépés czéljából oly égető szükség volna összes gyülekezeteink papjaira nézve ? Legfőbb ideje, hogy komolyan lássunk hozzá a klerikalismussal megvívandó harczunk szervezéséhez, hogy mindannyian nyitott szemmel vívhassuk meg küzdelmeinket és teljesíthessük kötelességeinket. Mivel pedig reánk, az egyház sajtójára e részben az ellenőrzés komoly kötelessége hárúl, — ennek sikeres teljesíthetése érdekében ezennel felhívjuk összes lelkésztestvéreinket és felkérjük őket arra, hogy tekintettel a súlyos egyházpolitikai helyzetre, legyenek szívesek a „Ne temere" hatásáról, a nép között folyó lélekvásárról, térítési kísérletekről, népünk csábításáról, és a vegyes házasságok kötésénél elkövetett erőszakosságokról lapunknak minden egyes esetben jelentést tenni. — Ez nagyon megkönnyítené harczunk sikerét s eyyházunk nagy érdeke volna hálás érette ! — Várjuk tehát kinek-kinek részéről, hogy: teljesítse kötelességét. G. H. O. V. Sz. Már jó ideje folyik az eszmecsere e b. lap hasábjain, hogy a reakcionárius klerikalismusnak a politikai 5 ezzel együtt a társadalmi téren a más vallásfelekezetek rovására való előnyomulását meggátolni czélzó Szövetségünket hogyan is nevezzük el, illetve helyes-e a „Vallásegyenlőségi Szövetség" elnevezés ? Egyikünk az Evang. Szövets., másikunk a Prot. Szövets., mások egyikét sem, de egy harmadik eí.ievezést kívánnak. Arról vitatkozunk tehát, hogy mikép is nevezzük a gyermeket? Meyvallom, hogy én ezt teljesen meddő, értéktelen s a Szövetség czéljait előre nem vivő vitának tartom. Hiszen nem az elnevezésen, de a Szövetség czélján, a czél kivitelének módozatain fekszik a fősuly! Miért válasszon el bennünket az éppen nem lényeges elnevezés, amikor a célra nézve mindanyian egyetértünk ? Mert hogy a mostani kormány alatt a minden oldalról fenyegető veszedelemmel, a klerikális nagy erőfeszítéssel szemben összetett kezekkel, tétlenségben nem maradhatunk, azt — ugy hiszem — belátja mindenki, még azok is, akik a Szövetséget elnevezése miatt jónak látták támadni / Ne keressük hát azt, ami elválaszt, de azt, ami egyesit. Ezt az egyesítő pontot pedig megtalálhatja mindenki a Szövetség czéljában ! A célt, a cél kivitelének módozatait világosítsuk meg miudeti oldalról, mert erre van elsősorban szükség : az elnevezés maradhat a legutoljára is, amikor már tisztában vagyunk azzal, hogy talajdonkép mit is akarunk, hogyan is akarjuk azt kivinni? Ha tisztában leszünk a czéllal minden oldalról, ha megtörtént a megállapodás a czél kivitelének módozatait illetőleg : akkor az elnevezés magától foa adódni, mert csak kifejezésre kell juttatnunk azt, amit akarunk! De ha mindenikünk mást és mást akar, akkor bizonyos dolog, hogy a Szövetségnek is más és más elnevezését fogja kivánní s a maga szempontjából teljes joggal helyesnek tartani. A lefolyt eszmecseréből már eddig is ki lehet venni, hogy tulajdonkép nem áll világosan előttünk, hogy hát mit is akarunk, illetve hogy mikép akarjuk megvalósítani azt, amit akarunk? A czél az 1848 XX. t. c. becsületes megvalósításának kiküzdése; ez ma-