Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-03-11 / 11. szám
1-22 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 93 ségét a gyámoldai tagokkal szemben a felszámoláskor beszünteti, ugyanakkor, magával szemben meg, a gyülekezetek befizetési kötelezettségét mindaddig fenntarthassa a mai arányban, míg az utolsó nyugdíjas is el nem hal. Szerintem egyoldalú, önkényű, hatalmi szóval nem foszthatja meg az egyházkerület a maga alkalmazottait szerzett jogaiktól; nem rombolhatja le alantasai és a világ előtt a maga erkölcsi tekintélyét. S a hatalmi fölény mellett, a kártérítési kötelezettségeket is tekintetbe kellene venni. Mert akármilyen prepotentialis előnyben van is a kerület az activ tagok fölött; akárhogyan víndicálja is a döntés jogát magának: ez részéről mind csak egyoldalú követelés, amivel szemben áll a mások joga. A való tény az, hogy a gyámoldai ügy — akárhogyan forgassuk is — mégis két oldalú szerződés, melynek terhei által az egyik fél csak ügy menekülhet, ha a másik fél felmenti alóluk. Ezért meg kell hallgatni döntés előtt a másik felet is. Mit nyerne hatalmi döntésével a kerület, ha én meg — például döntése daczára, megtámadnám igény pörrel, kártérítési keresettel. Mert van nekem egy okmányom, melyet annak idején részemre kiállított a gyámoldai igazgatóság, mely elismeri, hogy én jogot szereztem magamnak és családomnak a gyámoldai nyugpénzhez. Ez az okmány nekem jogot biztosít. Igaz, hogy e purificált erkölcsi aerábán volt szerencsénk hallani olyan bírói ítéletről is, mely törvényes jogalapon indított nyugdíjigényt is elvetett; de hát ott politikai bosszú és ebből folyt üldözési mánia irányított. — Reákényszeríttetve, én mégis egész bátran mernék ez okmányom alapján keresetet indítani az egyházkerület ellen ; mert okmányom aláírói, az egyházkerület által, a gyámolda kormányozására választott igaz.atóság, mely csakis e megbízatása alapján állíthatta ki részemre ez okmányt, s menthetett engemet fel — nyugdíj igényem elismerése mellett — minden további tagsági befizetési kötelezettségem alul, mely felmentetésemet respectálta a kerület, az egyházi közigazgatás; mi elég argumentum arra, hogy okmányom kiállítói az egyházkerület mandatáriusai. Aztán meg gondolom az sem gyenge argumentum, hogy a kerület körében alakult nyugdíjintézetet az 1846. évi soproni kerületi gyűlés magáévé fogadta, gyámolda néven rendezte, rendszerísítette s kimondta papjai, tanárai, tanítóira a belépési kényszert. Aztán egy későbbi közgyűlés eresztette ki kötelékéből a tanítókat. A kerület gondoskodott az alapszabályok megalkotásáról, a kerület léptette azokat életbe minden irányban, tette azokat kötelezőkké magával szemben is. Ez a 63 éves joggyakorlat elég támasztékot ád nekem. Tehát attól sem félhetek, ha esetleg a gyámoldai pénztár fizetés képtelen, mert érte kezes annak gazdája a kerület, minden vagyonával. — Én teljesítettem kötelességemet a kerület által megszabott alapszabályzat szerint, a kerületnek gyámoldai intézménye iránt; tehát jogom van most már megkövetelni, hogy kerületem is váltsa be velem szemben, az általa alkotott alapszabálybeli kötelességeit, — ha csak reá nem maradt az egyházra az a morális felfogás, hogy a hol van a hatalom, ott a jog. Szerintem tehát rideg, fiskális szempontból nézve is a dolgot, a kerület, a gyámoldai ügyet puszta hatalmi szóval nem ütheti agyon ; szerzett s általa adott, elismert jogaiktól nem foszthatja me^ az activ tagokat. Ha pedig az okoskodásomat a Kerület félre veti, mint ami nem állja meg a jogászi criticát; akkor kérem legyen következetes a Kerület a maga álláspontjához akkor is, ha majd engemet, vagy családomat, kamattalan pénzem visszafizetésénél elbocsát a gyámolda kötelékéből és szíveskedjék ama fentebb említett okmányomat szónélkül nálam, vagy családom kezében meghagyni és semminemű igény kielégítési vagy lemondási nyilatkozatot nem követelni tőlünk, hanem pénzem kifizetésekor minket említett okmányunkkal együtt a magunk szabadjára hagyni. Mivel azonban, amit 1846-ban, a gyámoldát sajátjául rendszeresítő kerületi gyűlés előre nem láthatott, hogy tudniillik jönni fog egy kor, melyben pap, tanár, tanító és ezek családjairól állami nyugdijsegélyek fognak gondoskodni, mely gondoskodás tömegesen viszi a tagokat nyugalomba; s mivel e tömeges nyugalombavonúlás a gyámoldai köztőke kamatját nem csak kimeríti, hanem a Kerületnek más czélu pénzeit ís igényli, mitől pedig más czélok érdekében a Kerületet óvni kell; mivel a gyámolda tagjaínak az állami segélyekkel való gyámolítása folytán, úgy is van róluk gondoskodva annyira, hogy ők most már a gyámoldai külön segélyt valahogy nélkülözhetik, tehát igenis le kell tenni a fiskális szempontokról. Tegyenek le az egyoldalú fiskális szempontokról a Kerület és tagok egyiránt és hiszem azonnal béke lesz és nyugodtan le lehet zárni az áldott működésű gyámolda felszámolásának aktáit. Ha a gyámolda felszámolása elkerülhetetlenné vált; úgy egyezzünk bele annak felszámolásába, minden érdekeltek. De szüntettessék be a gyámolda teljesen, úgy az activ, mint a passiv tagokra nézve, ezeknek más czímen leendő segélyezése mellett, hogy ez az áldott gyámolda, mint volt az utóbbi évek során viszály oka az egyház, illetve a papok és tanítók között, ne válhasson most meg viszály okává a gyámoldai nyugdíjazottak és a nyugdíjigénytől elütöttek között. A kétféle mérés csak eyyenetlenkedést, ingerültséget okozna. Azután meg szüntettessék be a gyámoldai ügy, hogy lehetőség szerint, az egyházkerületnek is alkalom adasék megszabadulni az örökös jeáfizetésektől. E hármas czélt én így vélem elérni: Számittasanak fel a gyámolda jelen állapotjának szükségletéül: a) az összes nyűg és gyámszükségletek, b) vétessék ehez — nem tekintve az osztályokat — belépésük sorrendjében, 10—15 (esetleg a fizetésképességhez mérten több) activ gyámoldai tagnak befizetett tagsági járuléka a visszafizetés napjáig járó 4 százalék(?)-os kamattal. Az így megállapított összeg, mint évi szükséglet fixiroztassék és az összeg előállításáról gondoskodjék a Kerület. E megoldási módozatba belenyugodhatnak a gyámoldá'iak már passiv tagjai; mert teljesen megkapják a részükre már folyósított segélypénzeket, de ezentúl már nem gyámoldai, hanem Kerületi segély czimén. Bele nyugodhatnak az activ tagok ; mert az országos és egyetemes nyudíjintézeti ellátás már néikülözhetővé tette nekik a gyámoldai külön ellátást: befizetett tagsági járulékaikat pedig sorrendszerint visszakapják a visszafizetés napjáig járó kamatokkal s így pénzveszteségük nincs. E sorrendszerinti viszafizetés kezdődjék a felszámolás esztendejével. Bele nyugodhatik a Kerület, mert a most fixirozandó összeg lesz a gyámoldai maximális szükséglet, mely évente apad és iefogy. A 10—15 activ tagnak évente sorra kerülő kifizetésével fogyni fog a Kerületnek tőke tartozása; a passiv tagok fogyása mellett pedig elapad a járulékok kifizetési számlája. Igy a Kerület, majdnem pontosan meghatározható időben teljesen megszabadul gyámoldai terheitől. E terhek