Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-04 / 10. szám

bele tudom törni magamat — bár nem értem; miért szükséges ez a 187000 korona közigazgatási költségfedezet mellett, — hogy a szabályrendelet a 16-ik §ában az adóalap terhére, uti költséget és napidijat enged felszámítani. De igenis aggaszt engemet az adó alap szabályrendelete 14-dik §-ának az a határozata, hogy «rendkívüli szükségletek fedezésére az egyetemes adóalap segélyezés irdnt egyáltalán igénybe nem vehető;» illetve aggaszt engemet e §-szal összevetve, a szabályrendeletnek 18-dik §-a, mely szerint «az egyetemes adó alapból segélyezett egyházközségek tartoznak egyháztagjaiknak járulékait a segélyezés mérvéhez képest leszállítani Hát kérem, azt hiszi az egyház, hogy az ily módon való segítés, segít a kis gyülekezeteken ? Ez a segély így nem több, mint a betegnek a czitrom víz; enyhítheti esetleg pillanatra a lázt, de nem gyógyítja a bajt. Hjah! igaz! majd elfelejtettem: ez a segélg actió nem is a gyülekezeteken akar segíteni, hanem a fizető egyháztagokon. Rz egyes tagok fizetéseit kétségkívül, könnyíti a segély; de a testületi gyülekezeti életnek, a szabályrendelet a 14 és 18-ik §§-aiban foglalt intézkedései csak tengődést biztosítanak, megnem gyógyítják, meg nem erősítik azt, sőt fejlődésének útját vágják, mikor azt tehetetlenségre kárhoztatják. Hogy a 14 §-ban rendkívüli szükségletek fedezésére segélyt, a katastrofális szerencsétlenségek esetei kivételével, nem igér a szabályrendelet; e határozatnak, a rendszerré lett koldulás korszakában, teljes tisztelettel adózom; mert ez a határozat, így magában, a gyülekezetek önérzetére csak jó, csak emelő hatással leend. De nem tu i ez a határozat akkora jó hatással lenni, mint a mekkorát ront a gyülekezetek önérzetén a 18-dik §, mely az egyház tagjainak járulékait a segélyezés mérvéhez képest leszállítani rendeli. Elhiszem én szívesen, hogy az intentió jó, hogy ez szánakozó szívből származik, mely az egyes szegény emberek adózási terhein akar könyíteni; de túllő a czélon és elhibázza azt, elhibázza az egyháztagok terheinek könyítését, midőn útját állja annak a segélyt igénybe vevő gyülekezetek tagjainál, hogy ezek, ez okvetlenül jelentkezendő rendkívüli szükségleteik fedezéseire, a segély igénybe vétele mellett, ennek felhasználásával is, előre készülődhessenek. Ez a 18-dik §. suggerálja a gyülekezetek tagjainak, hogy ezek állami adójuk 35 százalékánál egyházfenntartásra többet fizetni képtelenek. Mivel pedig ez a suggestió, a szabályrendelet tíltóparancsában van hivatalosan, megfellebbezhetetlen érvényességgel kimondva ; tehát beszélhet, buzdíthat ezután áldozatkészségre bárhogyan is a pap, hiába való lesz minden törekvése; mert a nép a szabályrendelettel gúnytárgyává teszi papja törekvését, sőt még akár fegyelmi elbánás alá is ejtheti, mint az egyetemes szabályrendelet ellen izgatót. Kár egy megfellebbezhetetlen szabályrendeletben suggerálni a népnek, hogy ő, egyházi czélokra, állami adója 35 százalékánál többet fizetni képtelen. Furcsa fogalom az a fizetni nem bírás; például volt idő, midőn népemmel évtizedeken keresztül oly viszontagságok között szenvedtünk, melyek közt nem minden évben termett meg mindennapi kenyerünk (volt évem, melyben egyfél mérő búzám, egynegyed mérő árpám, egyfél zsák krumplim termett, s ehez hasonlóan népemnek is) és ez évtizedes nyomorúság között, népem szinte dicsőségének tartotta javítani, építeni . . . Aztán változtak a viszonyok, népem megvagyonosodott, az anyaegyház terhe ma koronákban is majdnem fele részré apadt, mint a mekkora volt előbb forintokban és ma mégis semmit sem tudok lendíteni, mert divattá lett, „hogy nem bírjuk." Igy aztán csak épen, hogy élünk valahogy. Nagy remények közt vártam, gondolom várta más is az államsegélyt, hogy annak közvetlen, vagy közvetett hatása alatt gyülekezeteink megerősödhetnek. S ime e reménynek vége lett. Az államsegélyt be kell tudni az évi rendes kivetésbe úgy, hogy ezt rendkívüli szükségletek fedezésére fordítani nem lehet; rendes kiadások fedezése mellett, rendkívüli szükségletekre külön kivetést tenni nem szabad, mert az egyenes állami adó 35 százalékánál többet kivetni tilt a szabályrendelet; a 35 százaléknál alantibb teher meg segélyt úgy sem kap, mint nem kap rendkívüli szükségleteire sem segélyt a gyülekezet, szerencsétlenségek eseteit kivéve, de ez esetekben is bizonyára csak elégtelent kap. Mindezeknek a körülményeknek aggasztó hatása alatt most már aztán alázattal kérdezem: felvidul-e így gyülekezeteinknek lankadt élete, ha a legszükségesebbekre leapasztott rendes szükségletek fedezése mellett semminemű rendkívüli szükségletekre nem kaphatnak segélyt, sem nem vethetnek ki tagjaikra az állami egyenes adók 35 százalékánál egy fillérrel sem többet, mely 35 százalékból pedig kisebb gyülekezeteinkben semminemű megtakarításra, félretevésre semmi nem marad. Ez a §. legalább a kisebb gyülekezeteinket enerválja, aszkórba, sorvadásba ejti, azok fejlődését elfojtja. Igy aztán, amely § a gyülekezeti tagok védelmének biztosítására lett szánva, az a gyakorlatban a kisebb gyülekezetek testületi életének veszedelmére válik. Bocsánatot kérek, hogy szavaimmal kellemetlen érzéseket keltek. De a vázolt gyászos eredménytől féltve kisebb gyülekezeteinket, azok megerősödhetése érdekében kérnem kell és esedezve kérem egyetemes egyházunknak minden rendű és rangú intéző köreit: méltóztassanak a legközelebbi egyetemes gyűlésen, az egyházi adó alapról alkotott szabályrendelet 18-ik §-át, mint veszélyeset, a szabályrendelet §§-ai közül törülni; vagy annak hatályát csak az évi rendes szükségletekre szorítani; a rendkívüli szükségletekre vonatkozólag pedig, az alkotmányos háztartási formák betartásának megkövetelése mellett, szabadon hagyni a gyülekezeteknek költségvetési jogát, hogy számukra így fejlődésük útja nyitva maradjon. (Folyt, köv.) Ä gimnázium és a vele egg színvonalon álló iskolák vallásfanífási tervéhez készült „Utasítás" bírálata.*) (Folyt, és vége.) Itt kívánok megemlékezni az utasításnak azon tévedéséről, hogy az ifjúsági istentiszteletet az egész tanévre ki akarja terjeszteni. Azokon a helyeken, ahol a tanulók zöme nem érti a gyülekezeti istentisztelet nyelvét annyira, hogy az istentiszteleten cselekvőleg részt vehetne és épülhetne, magam is kívánatosnak tartom az ifjúsági istentiszteleteknek az egész tanéven *) Lapunk 9. számának 77. oldalán az első hasáb 2. sorában «objectiv» h. subjectiv, a második hasáb 7 és 9. sorában «tevésen* és «tevés» h. tévesen és téves olvasandó.