Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-01-01 / 1. szám
1909 E VANG ELI KUS ŐRÁLLÓ 5 szeretet, fegyverünk a hit s ez mindenikünket mindenkor megtanít arra, hogy a politikai életben — mint egyének — miként érvényesüljünk. Szerk. Lássunk tisztán !*) „Katolicizmus a protestantizmusban" czímű czikkem visszhangot keltett! . . . . A megütközés, — a dogmatikus álláspont viszhangját! Úgy érzem, — bár szeretnék tévedni — hogy ezt a viszhangot a gyűlölség is irányította. Kiss Béla lelkésztársam vádat emelt . . . ellenem. Igaz ugyan, hogy ő engem tüntet fel a protestáns egyház vádolójának, — de kétségtelenül kiérzik czikkéből a vád ellenem. Hogy nevezett czikkem a dogmatikus elfogultság körében nem kedves, sőt megütközést kelt, ez még érthető. Sőt ott, a hol a dogma mint isteni kinyilatkoztatás szerepel, természetes is. De hogy gyűlölséget és bosszuérzetet keltsen, erre nem gondoltam. Kiss Béla testvérem, mielőtt okfejtéseim czáfolatába fogna, előre bocsátja Lengyel Zoltánnak Polónyi Géza ellen emelt vádjait, ,,melyek Polónyi Gézának erkölcsi életiiterét vollak hivatva kettémetszeni", hogy fővárosi bizottsági tagságát vagyonszerzésre használta fel, s az én czikkemet, mint vádat a protestáns egyház ellen, a Lengyel vádjaival azonosítja. Hát engedje meg kedves Kiss Béla testvérem, hogy ezen meggyanúsítást és föltevést egyenesen visszautasítsam, s ez ellen minden bővebb okfejtés mellőzésével tiltakozzam. Én nevezett czikkemben rámutattam olyan uralkodó jelenségekre, a melyek a protestáns elvvel, a tanszabadság, a tudományos szabad kutatás elvével ellentétesek, rámutattam a dogmatikai elfogultság uralmára, melyek az egyház dogmatikai — nem egyházszervezeti ! — fejlődésének feltételeit megszüntetik. De hogy aljas vádakkal illettem volna az egyházat, ezen feltevés ellen tiltakozom! Számoljunk a ténnyel. — Kiss Béla vádat emelt! Szerinte én voltam a protestáns egyház megvádolója. Megvádoltam pedig az egyházat „eltulajdonítással", „képmutatással" erkölcstelen „vagyonszerzéssel"/„gyilkossággal" ! Hallatlan vádak! — De ... ha az én fejtegetésem „felette merész" volt is, ezen úgynevezett vádak — Kiss Béla megvilágításában — egyenesen szörnyűségesek ! De hát nézzünk farkasszemet! Ha fejtegetésemből le is volt vonható — egy kis dogmatikus igyekezettel — azon vád, hogy a protestáns egyházat „ellenfelének, a róm. kath. egyháznak szellemtelen kötöttségével vádolom" — az ,,eltulajdonítással" — ezen szellemtelen kötöttség eltulajdonításával még sem vádoltam! — Konstatáltam a tényt, a meglévő jelenséget, nem keresve annak eredetét, mikor, és mi módon került belé a protestáns egyházba ! Belékerült! — még valamikor a mult századokban — talán észrevétlenül, talán átörökölte a róm. kath. egyháztól már a reformáció idejében, de belékerült, mert megvan. De hogy ezt a protestáns egyház — Kiss Béla megvilágítása szerint — szándé*) Mint személyes kérdésben való felszólalásnak — bár theologiai álláspontunkkal meg nem egyezik, készséggel adunk helyet e czikknek. Csak a rabies theologicától óvunk mindenkit az ügy érdekében. Szerk. kosán és érdekből eltulajdonította volna, — ezt — bocsánat — nem mondtam! De mikép vezette le fejtegetésemből Kiss Béla azon vádat, mely szerint én az egyházat azzal vádolom, hogy „a protestáns egyház a protestáns elveket tekintélyének, előrehaladásának, mondjuk földi meggazdagodásának eszközévé tette, s ezzel a köz kárára visszaélt!" — ezt nem tudom. Ezt csak azért mondhatta, hog i a vádat a Polónyi ellen emelt váddal azonossá tegye, s éppen ebben láttam az elfogultságot és gyűlölséget. Ez a vád önmagától elesik, hiszen a protestáns egyház gazdagságáról beszélni igazán csak fantáziával lehet. S mint jeleztem, ilyen erkölcstelen inszinuáció ellen tiltakozom. Ha továbbá kérdéses fejtegetésemből kitetszett is az, hogy a protestáns egyház dogmatikai tovafejlődését a dogmatikai megkötöttség által megbénitottnak, sőt egyenesen lehetetlennek tartom, ebből azt a vádat kovácsolni, hogy a protestáns egyházat „gyilkossá 1 1 tettem — talán mégis túlságosan túlzott! Úgy látszik, Kiss Béla ezt úgy akarta értelmezni, hogy ért vagyok a protestáns egyház gyilkosa, a ki „szabad szellememmel" annak megsemmisítésére török ! Erre vall azon kijelentése is: „az egyházat sem szabad megsemmisíteni azért, mert még nincsen fejlődésének azon fokán, melyet az elv megkíván!" De viszont elfogulatlan olvasó ezzel a váddal engem nem illethet! „Mindenesetre súlyos vádak ezek, melyek, ha igazaknak bizonyulni k oly értelemben és irányban, a mint azt az iró (én) hangoztatta, jogosan inganak meg egyházunk alatt azok az erkölcsi oszlopok, melyek egyházszervezetünket messze magasba felemelik", — mondja Kiss Béla. — Itt csak egy a tévedése. Az, hogy én az egyházszervezetet nem emiitettem nevezett fejtegetéseimben, azt csak annyiban vontam bele, a mennyiben a dogmákra vonatkozással birl — De már most mik azok az oszlopok, a melyeknek megingását Kiss Béla félti? A protestáns elv, a tanszabadság, a tudományos szabad kutatás, avagy a dogmae azok az erkölcsi oszlopok? Ha a protestáns elvet, a tanszabadságot, a tudományos szabad kutatást tartja ezen oszlopoknak — ne féljen, nem inognak meg az oszlopok, és állni fog a dicső épület! ha azonban a dogmákra gondol, akkor méltán érheti félelem, mert a tudomány egyszer mégis csak diadalmaskodni fog a dogmák felett! Kiss Béla szerint én „sajátos okoskodásomban" „a bűnöst gyakran összetévesztem a bíróval", vagyis a protestáns egyházat a protestáns elvvel, a miért is jónak látja „a vádak súlyos jelentőségű igazságaiban már jó eleve kételkedni!" Erre nézve meg kell jegyeznem — bocsánat, hogy ismétlésbe kell bocsátkoznom — kérdéses fejtegetésemben én ezeket mondtam: ,.A protestantizmus létjogát nem vesztette el! De nem vesztette el tovafejlődésének feltételeit sem! De ha a protestantizmust azonosítjuk a reformáció következtében életre kelt külső felekezetekkel, akkor sajnos, be kell vallanunk, hogy a tovafejlödés lehetősége megszűnt! Itt tehát az azonosítás megtörtént! Most már további fejtegetesemben a protestantizmus, mint a protestáns felekezetek fogalma szerepel, tehát nincsen éppen összete! vesztve a „biró" a „bűnössel". Ugg látszik azonban, 1 a dogmatikus álláspontnak erre az összetévesztesz szüksége volt a czáfolat szempontjából. A czáfolat azonban más szempontból világítja meg a kérdést, mint én, s ezért szükség erre is röviden rátérnem, bár ujat én nem mondhatok.
