Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-01 / 1. szám

6 EVANGELIKUS OKÁLLÓ 190Í) Nézzünk hát farkasszemet a czáfolattal! Kiss Béla idézi ezen kijelentésemet: „Igaz ugyan, hogy a protestantizmus még ma is hangosan és büszkén hirdeti a tudományos szabad kutatás elvét, de ennek érvényesítését csak azon határig engedi meg, míg a dogmatikával ellentétbe nem jut!" — s ezen kijelentésem az ő czáfolatának kiinduló pontja. Bár nyilvánvaló, hogy én a tanszabadság és tudományos szabad kutatás kérdését az egyház dogmatikai fejlődésének szempontjából tárgyaltam, a czáfolat mégis az egyes személy fejlődése szempontjából tárgyalja. A cáfolat a személy fejlődését akarja bebizonyítani. E két szempont! nagy külömbség. A czáfolat azt mondja: ,,ha tehát sikerül kimutatnunk azt, hogy a személyek fejlődésében a protestantizmus, mint életelv, mint a szabad kutatás, tanulás elve érvényesül, ezzel egyúttal sikerült kimutatnunk azt ís, hogy ez az életelv hatóerő magában az egyházban is, melynek a sokat emlegetett dogmatizmus sem lehet elfojtója!" S itt ő meghatározza az általa elgondolt „tanszabadság" fogalmát: ,,az talán minden kétséget kizár, hogy a protestáns theologiákon, ha a tanításban nem is, de a tanulásban, oktatásban (ugye önoktatást ért ?) a protestantizmusnak, a szabad vizsgálódásnak elve annyira érvényesülhet, melynek határt semmi más nem szabhat, mint egyes egyedül a meggyőződés!" Ebben tökéletesen igaza van ! Itt azonban egy uj fogalommal gazdagodtunk. A dogmatikus tanszabadság fogalmával. Tehát van „tanszabadság", de csak a tanulásban ! — a kutatásban, az önoktatásban, a vizsgálódásban, de nincs tanszabadság a tanításban! Van — de nincs! A tanulás szabadsága egyoldalú, ez nem fedi a tanszabadság fogalmát. Kiss Béla elösmeri, hogy van tanszabadság, de azonnal hozzáteszi, hogy ez csak egyoldalú. A dogmatikus álláspontról ez természetes Itt — soron tartva Kiss Béla okfejtését — szükséges röviden a Zoványi ügyét érintenem. Igaz, hogy itt más faktorok is szerepelnek, mint a tanszabadság ügye, de ez tagadhatatlanul benne szerepel, — ezt Kiss Béla is elismeri. De Kiss Béla szerint Zoványi, „természetének nagy hibája volt", hogy „kutatásaínak igazságait nem tudta olyan formába rejteni, mely az erkölcsi közérzületet ne sértse!" Bocsánat, ez nem érv. Az igazság, bármely formában legyen feltálalva, mégis csak igazság! S hogy ez ügyben a főszerepet mégis a tanszabadság kérdése viszi, az kitűnik Zoványi munkájának inkriminált paszusából, melyeket a sajtó közölt, de sajnos, én birtokukban már nem vagyok, s igy közelebbi igazolással nem szolgálhatok. Az egyén szabad vizsgálódási jogát kimutatva, Kiss Béla azon következtetésre jut, hogy „a protestáns egyház a szabad egyedek szabad vizsgálódásainak eredményeivel saturáltatik." S ez tényleg történik is a theologiai tudomány terén, de hogy 400 év óta micsoda tudományos eredménnyel saturáltatott a protestáns dogmatika, ezt nem látom! De látom azt, hogy a dogmatikai elfogultság a tudományos kutatás ereámenyeit nem fogadta el, azok elöl elzárkózott, s igy jogosan kételkedtem a dogmatikai fejlődés lehetőségében. S azért valóban irigylem Kiss Béla szellemi látóképességét, ha ő az egyházat, s annak dogmatikáját „a fejlődés stádiumában" látja. Én — sajnos — csak stagnációt látok. Csodálatos ~négis, hogy Kiss Béla is elismeri, hegy „ebben a 'ezetben ráismerünk itt ott a katolicizmusra" és elusmeri, hogy „a forma megváltoztatására az Úr bölcsessége mindig utat mutat azoknak, kik erre hivatottak", elösmeri, hogy : „igaz, hogy sokszor olyan jelenségeket tapasztalunk, malyek az ellenkezőt (t. í. a tanszabadság elvének ellenkezőjét) bizonyíthatnák, de ezek rendszerint azok a phőnix hamvak, melyekből ujabb és ujabb életfolyamok szoktak sarjadzani!" Valamit tehát mégis elösmer azon igazságokból, melyeknek leczáfolására vállalkozott. Téved Kiss Béla abban, ha azt teszi fel, hogy „az egyház megsemmisítésére gondoltam azért, mert még nincsen fejlődésének azon fokán, melyet az elv megkíván". Erre igazán nem gondoltam, sőt inkább az elvnek megfelelő fejlődést kívánom, s éppen ezért mutattam rá a dogmatikai elzárkózottságra és merevségre, mert ebben látom a fejlődés akadályait! S ezzel rátérünk a dogmák kérdésére! Kiss Béla szerint a dogmák nem elfojtója a szabad fejlődésnek, csupán korlátja! A dogmák azon korlát, mely a tanszabadságnak hatást szab, a dogmák azok „melyek az egyházat a létpusztulástól megőrizni vannak hivatva!" Hiszen, ha a dogmák csupán a korlátozás szerepére szorítkoznának, még csak megjárná, csakhogy a dogmák normativ tekintélylyel, meghatározó erővel lépnek fel, hogy századokra előre vetvén árnyékukat, századok hitét meghatározzák, a mivel viszont a dogmák túllépték jogkörük határát! Legyünk a dologgal tisztában! A dogma nem isteni kijelentés! A dogma az emberi értelem alkotása! Kifejezése azon kor hitének, melyben az illető dogma keletkezett! De nem normativ tekintély ! Mint ilyen, a dogma nem is léphet fel a tekintély erejével, az örökérvényüség. a tévedhetetlenség, a csalatkozhatatlanság attribútumaival! Ha a dogma mégis a tudományos kutatás eredményei elől ridegen elzárkózik, ezeket nem akczeptálja, melyek a dogmát lényegesen befolyásolhatnák, sőt változásnak vetnék alá, — a tanszabadság meggátolója leszen. A tanszabadságnak csakis egy korlátja lehet: — szentírás! De ez ís ugy, a hoyy azt a tudomány kortörténetileg, eredetére, hitelességére, dogmatikai tendenciájára, s más egyáb vonatkozásaira nézve megvilágította, s a tudomány eszközeivel megvilágítani fogja! Ne zárkózzék el tehát a dogmatizmus a tudomány eredményeinek elfogadása, érvényesítése elől ; ne utalja a tanszabadságot csupán a tanulás mezejére ; mert mit ér a tudomány minden fáradozása, kutatása, ha annak eredményeit a dogmatikai elfogultság mereven elutasítja? A dogmatikai merevség álláspontján fejlődés nincs, de van a tanszabadság, az elfogulatlan tudomány alapján. A tudományokból pedig sokkal üdébb, éltetőbb és igazibb keresztyénség mosolyog felénk, mint a mai merev dogmatizmus, a mely : tan, de nem — élet 1 Moczkovcsák Ernő ev. lelkész. Kérő-szózat! A tiszai ev. egyházkerület — lánglelkű püspökének, Zelenka Pálnak lelkes közreműködése folytán — nagy erkölcsi bátorsággal s a jövőbe vetett remény, séggel az 1906-iki évben 106.000 korona értékű Ev. Theol. Otthont épített Eperjesen. Az egyszerűségében is feltűnő, kétemeletes épület a coll. konviktussal egy telken, csendes helyen-