Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-02-25 / 9. szám
78 EV ANGELIKUS ŐRÁLLÓ líK)é tanú aláírásával ellátott nyilatkozattal r. kath. | vallásunak jelentik ki, s ha ezt nem teszik, a keresztelést megtagadjuk« s hozzáteszi még, hogy: »a miért azelőtt büntettek, most (az elkeresztelésttudniillik) szabadon tesszük; ahhoz semmi közünk, hogy a polgári anyakönyvvezető milyen vallásunak jegyzi be a gyermeket; az anyát pedig nem avatom egyszerűen azért, mert nem r. kath. s végül példának megnevezett egy ipolysági vegyes házasságu ügyvédcsaládot (apa r. kath. anya ev.), hol az összes született gyermekek egyházilag a r. kath. vallás javára fenti módon anyakönyvezvék. Mit szóljunk e gyakorlathoz ? Nem előjátéka ez a »Ne temere«-knek ? Mielőtt a felvetett kérdésre némileg felelnék, megjegyzem, hogy az avatandó anya nem jelent meg előttem a kitűzött találkozás helyén talán azért is, hogy időközben gyermeke meghalt s így Isten végzésébél a születésével összefüggő vallási hovatartozandósága ügyének ága-bogaiból kiszabadult. Én a plébános űr eljárását sok szempontból s világos okokkal kifogásolván, felvetettem a kérdést, hogy mi lenne, ha vice-versa mi is hasonlóképen cselekednénk ? Felelet: »tegyenek önök is így !« Ugyanezt mondta (mintha csak összebeszéltek volna) egy buzgó r. kath. (primitialis) ipolysági ügyvéd s néppárti vidéki vezér Dr. Plechló Jenő űr is a »Ne temere«-ről folyt párbeszédünk alkalmával, tanácsolván, hogy mi is érvénytelenítsük s törvénytelenítsük egyházilag a nem protestáns lelkész előtt kötött vegyes házasságot! (szegény vegyes házasok ?), s magát a dekrétumot azzal védte, hogy az tulajdonképen azt célozza, hogy a r. kath. hívek vegyes házasságot ne kössenek. Helyes cél bizonyára, ha a szép takaró nem fedne békebontó lélekvásárt! A mi pedig azt a tanácsot illeti, hogy a prot. lelkipásztorok is tegyenek űgy, mint a r. kath. plébánosok, azt hiszem, ezen túlhaladott, ó-testamentumi álláspont nem lesz, ne is legyen iparkodásunk tárgya. »Szeget szeggel« »fogat fogért« megfelel bizonyos szempontból az osztó igazságnak, de nem az evangyéliomi, az uj-testamentomi, a Krisztusi igazságnakl Ugy vagyunk vele, mint azzal a, protestáns körökben is fel-felmerülő gondolat és kívánalommal, hogy az ultramontán s ez időszerint triumpháló politikai néppárttal szemben szervezkedjünk s tömörüljünk erős, öntudatos protestáns politikai párttá mi is! Isten őrizzen ! Mit szólna ilyetén vállalkozásunkhoz a r. kath. vallású s áldott poraiban hazahozott II. Rákóczi Ferencz szelleme ! nem csűfolnók meg szabadság hadainak űtját s mit mondana maga az ev. szent vallás lelke, melynek nem lehet a politika a főfegyvere. Higyjünk a Szent Lélekben, a szentek egyességében, a jónak s igaznak diadalában ! Az erény legyen erény ! Maradjunk csak Hegedűs Sándor és Szilágyi Dezső elhúnyt prot. világi vezéreink gondolatánál, mely szerint mi igazainkat a nemesen gondolkodó s szabadelvű r. kath. honfitársaink együttes segítségével vívhatjuk ki ! Minek veszítsük s kedvetlenítsük el más vallású polgártársainkat, a láthatatlan igaz egyház híveit, a mikor saját hitsorsosaink között is annyi közömbös, sőt nem egy ellenséges gondolkozású lélek jár, kel, működik így pld. Doleschall, a jeles ev. papi család ivadéka, egyet, tanár, ki a szókimondó Zsilinszky vezérünket bilincselni kész volt, vagy b. Kaas Ivor, a jámbor és lelkes pozsonyi ev. diák hajdanában, majd kitűnő publicista s ev. vallású náppártí országos vezér alak, kit — felelet nélkül maradt — nyílt levéllel tiszteltein és interpelláltam meg én is pár év előtt a »Magyar Szó«-ban sajátos vallási állásfoglalásáért s az ev. egyháztól való elidegenedéséért s ujabban a nagy Ballagi Mór fia, dr. Ballagi Aladár, az én volt kedves budapesti professorom (30 év előtt), kinek magam »soloban« voltam a szíves hallgatója pályája kezdetén, egy semesteren át, most azonban nem szívesen hallgattam volna meg az 1848. XX. t.-cz. szelleme s betűje ellen szóló minapi országgyűlési beszédjét! Czikkemet végzem azzal, hogy — bár — mint Bánffy Dezső b. is vallja ! »nehezül az idők viharos járása fejünk felett« mi mégis ne védekezzünk, ne küzdjünk az igazságtalanság és szeretetlenség fegyvereivel, ne húzzuk ki a »fogat fogért« s ha mindjárt telve is a világ »ne temerék»-kel, politikai pártot külön ne alkossunk, — vallásegyenlőségi szövetség jegyében s keretében azonban sorakozhatunk és sorakozzunk is, bizton-bátran mehetünk Deo juvante dagadó vitorlákkal is előre, meg nem feledkezvén azonban soha és sehol a fődologról, a mi annak tudásában és alkalmazásában áll, azaz álljon, hogy a világot csak tiszta evangyéliumi hitünk fényes igazságaival és az igaz szeretet hő tetteivel hódíthatjuk meg. Krupecz István honti ev. alesperes.
