Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-01 / 1. szám

4 EVANGELIKUS O KALLÓ lí)i,9 oly országokban is, ahol ez egyház hívei kisebbségben vannak. Azért képes még a hatalmas Németországban is tömörülése által a protestánsokkal szemben fellépni és szép eredményeket elérni. .Nekünk ebben is tanul­nunk kell tőlük — ez nem szégyen. Szer­vezkednünk kell mindenek előtt az egyházak­ban. Meg kell alakítani a prot. szövetséget minden egyházban. Télen felolvasásokat tarthat a lelkész, tanitó stb. időközönként. Egyleteket, olvasóköröket kell alapítanunk, hogy a lelkész befolyását híveire érvényesíthesse. Ha nem szervezkedünk, ha a népet nem szoktatjuk arra, hogy lelkének minden ügyében befolyá­solja, elveszítjük azt a tekintélyt, amelynél fogva az egyházat irányíthatjuk és népünkre befolyást gyakorolhatunk. Tanuljunk Rómától, mélyebben kell szántanunk politikai téren is. Ha híveinket az iskolában, a családban, a templomban neveljük és az egyházias szellem bennük megerősödött, ha prot. egyleteinkben rájuk befolyást gyakorolunk — akkor köny­nyen érhetünk czélt politikai tekintetben is. Társadalmi és politikai téren a protestáns egyház eddig mit sem tett, azért nem is birunk eredményeket felmutatni. Azért szó sem lehetett arról, hogy egyházunk politikai téren is érvényesíthesse befolyását. Épen azért még eddig nagyon csekély eredményt birtunk közegyházunk javára kivívni. Nem tömörültünk: szervezetlenek vagyunk, oldott kévék. Tanuljunk a római egyháztól, az nem szégyen és — hasznos! No meg egy kissé nézzünk szét az életben. Mit látunk ? Hogy csak az az érdekközösség vagy szövetség bír érvényesülni, amely tömörül politikailag is, — az boldogul, aki bír súlyánál fogva — kopogtatni, sürgetni a parlament kapuján. Ebben segítségére van az egyes érdekszövet­ségeknek, vagy mondjuk pártoknak az a körülmény, hogy a parlamentek ujabban nem rendelkeznek tömör, absolut többséggel, hanem a kormányon levő párt kénytelen a kisebb pártok kegyeit engedményekkel keresni. Junc­timos világot élünk, akármely modern parla­mentet nézzük is. A németországi »centrum« amely catholikus érdekek védelmére tömörült, — pártolja a német kormányt, ha cserébe kap valami — recompenzációt — a cath. vallás, illetve egyház részére. így tesz hazánk­ban a cath. néppárt is. Ha már most mi szer­vezkedünk társadalmilag, szervezkedhetnénk politikai téren is. Az eredmény nem maradna el. Ha szabadelvű, prot. színezetű pártot alakítanánk, lehetne az országban, illetve az országházban egy csoport, amely egyházunk érdekeit védi, szívén viseli. És szép eredményeket birnánk elérni ugy a Protestantismus, mint a libera­lismus szempontjából. Segítségünkre lehetne ebben az, ha az egyházi és világi vezetők a prot. egyház politikáját egységes irányba terelnék. Az egységes, felülről jövő irányítás, jelszó, egységessé, nem pedig szétforgácsolttá tenné a prot. vallás-politikát. És most Nagytiszteletű lelkészi értekezlet: szerény felolvasásomnak végére értem; enged­jék meg azért, hogy most még egyszer ismé­telten hangsúlyozzam, amit szerény felolva­sásom keretében hangsúlyoztam: tanúljunk ellenségeinktől, ami ott bevált, beválik nálunk is, ez nem szégyen és — hasznos! Mélyeb­ben kell szántanunk, jó magot kell vetnünk, csak akkor várhatunk jó aratást! Ha mélyebben szántunk, ezzel nemcsak szeretett ev. egyházunknak teszünk jó szol­gálatot, nemcsak annak érdekeit mozdítjuk elő — hanem egyúttal szeretett hazánknak is jó szolgálatot teszünk. Mert a protestan­tizmus ereje, felvirágzása — amint azt a múltból tudjuk — szeretett magyar hazánk­nak boldogúlásával és függetlenségével kar­öltve járt. Így — csakis így — megszülethetik a Protestantismus — renaissance-a. A midőn a fenti közleményt a legnagyobb kész­séggel adjuk közzé, mint egészséges tendencziáju és szinte újesztendei hangzású irányczikket, lehetetlen szó nélkül hagynunk, a máskülönben értékes felolva­sás utolsó részét, — azt, a melyben a szerző egy | protestáns felekezeti alapon álló politikai párt alakítá­I sára buzdít. Nézetünk szerint ez úgy magyar ha­| zánkra, mint protestáns egyházainkra nézve végzetes veszedelem magvát rejti magában. Vesse össze a fel­olvasó ur fejtegetéseinek 3 első pontjával a negyedi­ket s azt hisszük, ő maga is észre fogja venni az összehasonlítás eme két tényezője közötti óriási ellen­mondást. Lehet-e evang. egyházunkban az egyház­községekben, az iskolában, a társadalomban mélyebben szántani az evangélium elveinek, a szeretetben mun­kás hitnek alkalmazása nélkül! S lehet-e politikai pártmüködést kifejteni eredményesen másként, mint nagyon-nagyon sokszor a Krisztusi legfőbb parancs­nak megszegésével! ? Szent meggyőződésünk, hogy rendeltetésének lényege ellen való helyrehozhatatlan bünt követne el egyházunk, ha mint ilyen, mint evan­gélikus egyház, a politikai agitáczió terére lépne. — Hagyjuk azt a r. kath. egyháznak s az ő néppártjá­nak, — ne irigyeljük ennek efemer politikai sikereit. E látszólagos sikerek mögött ott van a keresztyénség rendeltetésének lényege ellen elkövetett örökös bűn­ből eredő romlás és pusztulás magva. Legyen a mi politikai vezérünk a Krisztus, politikai jelszavunk a

Next

/
Oldalképek
Tartalom