Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-01 / 1. szám

1ÍM 9 EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 3 leányiskoláinkat, tanítóképzőintézeteinket külsőleg is prot. jellegiiekké kell tennünk. Tantermeket, folyosókat a reformátorok és egyházunk nagyjainak képeivel kell ellátnunk. Ez csekélységnek látszik, de fontos. Ha az iskolák ifjúsága egyházias szellemben nevelődik : az életben is ilyen lesz. Tanúljunk a római egyháztól. Itt az idő. Közép- és leányiskoláikban mindenfelé Mária- és nem tudom miféle congregácziókba veszik fel az ifjúságot. És milyen bigottak ők azután az életben. Nálunk is lehetne minden intézetünkben prot. egyesület stb.: mélyebben kell szántanunk. A közép- és leányiskolákban a vallástanár szervezhet egyesületet, ahol felolvasásokkal lehet az ifjúság kedélyére hatni, megismertetvén az ifjúságot egyházunk harczaival, küzdelmeivel. Egyházunk múltja: a küzdelmek, az elnyomatások, nagyjaink példája — lehetetlen hogy ne ébresztené fel ifjúságunkban a protestáns öntudatot és szellemet. Akkor nem fog előállni az a visszás helyzet, hogy egyházunk világi eleme velünk nem ért egyet. Amikor Rómától elszakadtunk : a világi elem velünk együtt, egy táborban küzdött az ellenség ellen. Äkkor bennünket egy czél felé vitt a veszély, az elnyomatás. Azért egyházunk alkotmányában világi és egyházi elem vállvetve, egymást támogatva szerepel. Ez rendes körülmények között, t. i. ha a világi elem egyházias szellemű — csak hasznos és üdvös lehet. De ha nem egyházias szellemű, mit látunk akkor, mi történik akkor?! Az egyház, vagyis a papi elem előre huzza az egyház szekerét, a világi hátrafelé, visszafelé. Hogy mehet ilyen körülmények között az egyház szekere — előre! Hogy mindkét elem egy irányban és pedig előre húzza egyházunk szekerét, ahhoz az kell, hogy a világi elemet már az iskolában egyházias szellemben neveljük. Tanuljunk Rómától. Ott a világi elem: főurak stb. a clerussal együtt működik, a clérus törekvéseit helyesli, sőt előmozdítja. — Meg is van a kedvező eredmény. Nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy egyházunk világi elemei: főurak, gentry stb. ezek fiai, leányai, egyházias szellemben neveltessenek. Fontos szerepet játszik minden egyházban a buzgó, egyházias szellemű főúr és az előkelő nők támogatása. Oda kellene hatnunk, hogy ezen elem is — kivétel nélkül — egyházias szellemben neveltessék. Nagyon helyes volna, és czélra vezető, ha a főúri leányok egy ilyen előkelő prot. intézetben neveltetnének, diakonissa-tanítónők által. Szántsunk mélyebben: tanúljunk Rómától. Ott minden fiatal főúr mellett ott találjuk Róma harczosát, a reverendás fekete had egy-egy képviselőjét; nálunk is oda kellene hatnunk, hogy az előkelő elem fiai, leányai buzgó, hithű harczosok, papok, tanárok által neveltessenek. Meglesz az eredmény. Hány előkelő prot. nő nevelkedik előkelő kath. intézetben. Hogy lehet az ilyenből buzgó, hithű prot. harczos ? Lesz belőle közömbös, se hideg, se meleg hívő legjobb esetben, ha nem — ellenség. Mélyebben kell szántanunk: tanúljunk a római egyháztól társadalmi téren is. Tapasztaltuk már mi lelkészek, hogy — ha híveinkre hatni akarunk — nem elég csupán az iskolában, vagy a templomban a predikáczióra, buzdításra szorítkoznunk. Mintha az a szószék nagyon távol volna a hívektől, mintha a lelkész nagyon magasan állna ott a hívek felett és a hívekkel szemben. Azért a hívekkel a templomon kivül is kell érintkeznünk, azaz: szervezkednünk, tömörülnünk kell. E tekintetben is tanulhatunk — Rómától. Aki a modern életet, a mai élet jelszavait figyeli, láthatja, hogy abban nagy szerepet játszik a tömeg, a tömörülés, a szervezkedés és összetartás, „tömegben az erő," „tömörülés — erőt ad „a tömegé, a szervezkedésé a — győzelem," ezen jelszavakat uton-utfélen halljuk és ezen jelszavak minden téren — beváltak. A római egyház megértette az idők szavát. Azelőtt nem a tömegekre, nem a parányra, nem a porszemre helyezte a fősúlyt, hanem a hatalmasokra; jelszava, elve, az volt: „milliók egy miatt." A mai kor mást követel: a tömegeket kell megnyerni — ez a jelszó és a római egyház leszállt magas trónusáról: engedett aristokrátikus allure-jeiből: demokratikus lett a — hatalom kedvéért. Azon bevált elvnek hódol: a tömegekben az erő. És milyen csodás eredményt birt elérni. A prot. egyház és a biblia főelvét: „Minden ember ember", „egyenlők vagyunk mindnyájan Isten előtt" — évszázadokon át lábbal taposta; most az életben bevált elvet magáévá tette : opportunus lett a — hatalom kedvéért. Mert fődolog a czél, nem az — eszköz. Náluk minden faluban, minden egyházban megvannak a leány—legény egyesületek, ahol elég alkalma van a lelkésznek híveire befolyást gyakorolni, őket politikai tekintetben is befolyásolni: trainirozni. Es ha bármibe fog is bele a katholikus lelkész, — neki könnyű a híveket czéljainak megnyerni, eltekintve attól, hogy a gyóntatószék reven amúgy is hatalmában vannak a hívek. Azért olyan hatalmas, tömör a catholicizmns még