Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-11 / 7. szám

54 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 előző czikkem végén reá mutattam, bekövetkeznek és erőre kapnak. Kicsiny dolgokban sem szoktam elhamarkodva megalkotni, mégkevésbbé nyilvánítani véleményemet. Annál kevésbbé ilyen nagy horderejű kérdésekben. Tőlem telhető gondos tanulmány tárgyává tettem az államsegély mikénti megosztásának kérdését. Egyebek között összehasonlítottam a református testvérek felosztásával és egyéb adataival és azt találtam, hogy bár az övéket sem fogadhatom el teljesen indokoltnak, a miénk az övéknél sokkal kedvezőtlenebb. íme egy kis összehasonlítás. Az államsegély összege három millió korona. Ebből jut a reformátusoknak 2,096.400, nekünk 903.600 korona. Ennek felosztása a következő : Ref. Ág. h. ev. 1. Adóteher csökkentésére 1.467,480 K. 415,400 K. 2. Nyugdíjalapra .... 400.000 „ 301,200 „ 3. Közig, költségekre . . 228,020 „ 187,000 „ A különbség a két felosztási mód között, azt hiszem, eléggé szembeszökő. Igy magában véve azonban azt lehetne feltételezni, hogy talán más okok tették szükségesekké a két felosztás közötti aránytalanságokat. Lássuk tehát a két egyház egyéb adatait: Ref. Ág. h. ev. 1. Lélekszám 1900-ban 2.518,696 1.085,696 2. Lelkészek száma 1906-ban 1985 668 3. Egyházm. „ „ 57 39 4. Kerületek „ „ 5 4 A lélekszám az államsegély kétfelé osztásánál is alapúi szolgált 1900-iki népszámlálásból, a többi adatok az 1906. évi statisztikai évkönyvből vétettek és pedig az ág. hitv. evangélikusoknál az erdélyi kerület nélkül. Ezeknek az adatoknak egymással való összehasonlítása után igen érdekes eredményekre bukkanunk. Egyebek közt arra, hogy az adóteher csökkentésére szánt öszszegből a reformátusoknál 58 fillér, nálunk csak 38 fillér esik egy lélekre. Ellenben a nyugdíjalap számára rendelt összegből a reformátusoknál mintegy 200 korona, nálunk több mint 450 korona esik egy lelkész után. Számba is alig jöhet ezzel szemben az a körülmény, hogy a református egyetemes nyugdíjintézet tagjainak járuléka valamivel nagyobb a miénkénél. Hogy ott van-e szükség erre a magasabb járulékra, az most nem tartozik ide. Ellenben nagyon is ide tartozik, hogy van-e szüksége a mi egyetemes nyugdíjintézetünknek arra, hogy tagjai javadalmazásuknak, illetve nyugdíjigényüknek 3 százalékát fizessék, az államsegélyből pedig évenként 301,200 korona adassék a nyugdíjintézetnek ? Ez itt a kérdés. Ezt a kérdést, vagyis a mathematikai mérleg helyességét kell mindenek előtt revizió alá venni. Mert hiszen ezen az alapon nyugszik mind a két szabályrendelet: a nyugdíjintézetre és az adóalapra vonatkozó egyaránt; valamint ezen sarkallanak az államsegély felosztására vonatkozó egyetemes határozatok. Ennek a mathematikai mérlegnek, illetve í a mérleg kiindulási pontjának a helyességét | vagyok kénytelen kétségbe vonni, míg helyességéről meg nem győzetem. — ö. Vigyázzunk! Bekövetkezett a szent ámítások és kegyes hazugságok korszaka. A római szellemű egyházi lapok és a politikai bérenczek versenyt fújva hirdetik az örömhírt, hogy a »magyar püspöki kar békeszeretete és a szentszék bölcsessége útját vágta annak a viharnak, melyet a protestánsok közül sokan szerettek volna előidézni!« Mi pedig bámulva kérdezzük magunktól, hogy ugyan mi által lett a készülő vihar elfojtva ? Azt mondják ők, hogy a szent atya kegyes volt a »Ne temere«-féle dekrétum végrehajtását az év végéig — ad finem anni — felfüggeszteni! Ezt úgy tüntetik fel, mint valami nagy vívmányt, mint oly pápai »engedményts melyért hálásak lehetnek a protestánsok és ünnepélyes köszönetet szavazhatnak »a magyar püspöki kar békeszeretetéért és a szentszék bölcsességéért!« Ez a szent ámítások és kegyes hazugságok hízelgő nyelve, mely a jámbor hivők számára van feltalálva. Erre frappans czáfolatúl szolgálnak azok a rideg tények, melyek azt bizonyítják, hogy a kitüntetésre és előhaladásra számító plébános urak vak buzgalma nem szünetel. A lélek-halászat vigan folyik a tudatlan néptömegekben, sőt még a feltétlen engedelmességre szoktatott katonai körökben is. — Plébános és katona mindig engedelmes szolgája volt a főpapságnak. Most is az. íme a »Magyar Szó« febr. 7-iki számában olvassuk a rideg tényeket, hogy »Szentmiklóssy János római kath. vallású soproni főhadnagy eljegyzett egy soproni ág. h. evan-