Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-11 / 7. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. február 11. 7. szám. // EVANGELIKUS ORALLO EGYHÁZI ÉS TÁ KS AD ALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDÜLY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. & TARTALOM-JEGYZEK : Vezórczikk : Rz adóteher könnyítése. —6'. — Vigyázzunk! Zsilinszky Mihály. — R dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületi Gyámolda pénzügyi helyzetének megvizsgálására kiküldött bizottság üléséről. Szutter Dániel — Nyilatkozat. Masznyilc Gyula. — Nyilatkozat. Kiss Béla. — Külföld. — Belólet. — Irodalom. — Pályázat — Hirdetések. Az adóteher könnyítése. Rz Őrálló ez évi 4-ik számában e czím alatt megjelent közleménynek az volt a czélja, hogy a közfigyelmet felhívjam és reáirányítsam azokra a súlyos következményekkel járható tévedésekre, amelyek a hárommilliós államsegély mikénti felhasználására vonatkozó egyetemes közgyűlési elhatározásokban fenforognak. Tévedést látok fenforogni abban a tekintetben, hogy az egyháztagok egyházi adóterheinek könnyítésére jelentékenyen kisebb rész fordíttatott, mint lehetett és kellett volna. Viszont az egyetemes nyugdíjintézet számára jelentékenyen nagyobb rész rendeltetett, mint amennyi szükséges. Értsük meg tehát jól egymást. Nem sajnálom a lelkészektől a jól megérdemelt kellő összegű nyugdíjat. Sőt, bár jogi szempontból lehetetlennek tartom a tényleges szolgálatban élvezett járandóságnál magasabb összegű nyugdíjat, gyakorlati szempontból nem találva benne veszedelmet, ez ellen sem tettem, s nem teszek észrevételt. Viszont, ha rajtam állana, eltörölném a 4800 koronás maximumot, és a teljes járandóság összegének megfelelő nyugdíjat biztosítanék. Ezt diktálja a jogérzékem és meg vagyok arról győződve, hogy az egyetemes nyugdíjintézet megbírja a fizetés arányában adandó nyugdíj biztosítását. Kifogásoltam és kifogásolom ellenben — egyelőre ezen a helyen — azt, hogy miért kell az államsegély egyharmadát, 301,200 koronát évenként a nyugdíjintézetnek adni? Mi szükség van erre? És mi szükség van arra, hogy a nyugdíjintézeti tagok járandóságuknak 3 százalékát kötelesek évenként beszolgáltatni, holott más, világi nyugdíjintézetek tagjai csak 2 százalékot fizetnek ? Ä nyugdíjintézet dolgával tehát, ha részletesen is, csak mellékesen foglalkoztam és foglalkozom. Csak annak a megvilágítására, hogy a nyugdíjintézet nem tette s nem teszi szükségessé az államsegély olyan nagy mérvű igénybevételét, hogy az adóteher csökkentésére csak 415.400 korona marad. Ha bárki számszerű adatokkal nyilvánvalóvá teszi előttem, hogy szüksége van a nyugdíjintézetnek az évenkénti 301,200 koronára, szó nélkül félreállok. Sőt ha több kell, szó nélkül tudomásúl veszem, hogy még többet is arra a czélra fordítsanak. Mikor azonban azt látóm, hogy a nyugdíjintézeti tagok összes javadalmazása alig haladja meg az egymillióhétszázezer koronát és azt látom, hogy a nyugdíjintézet alaptőkéje már az 1907. év végén 1.361,873 K. 70 fillér volt, ugyanabban az évben 173,262 korona 42 fillér bevételből 130,338 korona 05 fillér felesleg volt a tőkéhez csatolható; 1908-ban az államsegélyből 301,200 koronát csatoltak a tőkéhez; és amikor a nyugdíjintézet évi bevétele a tőke kamataiból és egyébb forrásokból a tagok járuléka és az államsegélyből nyújtandó hozzájárúláson kivűl 200,000 korona, hogy ekkor miért kelljen az államsegélynek egészen egyharmadrészét rendelni évenként a nyugdíjintézet számára, bocsánatot kérek, azt én az én véges eszemmel felfogni, kideríteni, kiszámítani, megérteni képes nem vagyok. Megengedem, hogy az én gyarlóságomon múlik. Megengedem azt is, hogy ma még talán csak magam vagyok, vagy nem sokan vagyunk, akik e fölött a rejtély fölött töprengünk. De mert már is foglalkozunk e kérdéssel, ez csak annak a jele, hogy itt vagy idejében kell a kételkedőket felvilágosítani és megnyugtatni, vagy ha a kételkedőknek van igazsága, idejében revizió alá kell venni az egyetemes határozatokat, mielőtt azok a káros következmények, amelyekre