Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-02-04 / 6. szám

48 EVANGELIKUS OEÁLLÓ i: 09 des történt pályád kezdetén! Téged nem Isten lelke hívott el ide szolgálatra! Állj félre innét, a prot. egyház nem közkereseti társaság, melynek czélja a materialis érdekek szolgálata!" Itt jutalom és veszteség, kitüntetés vagy mellőzés, magasztalás vagy gyalázás legyen a bér: egyiránt az embereknek üdvre vitelében kell szolgálnunk. (Folyt köv) Ädatok sérelmeinkhez. Ä következő levelet vettük: Nagytiszteletü Szerkesztő Ur! Az Ev. Őrálló 3-dik számában arra hivta fel a lelkészeket, hogy minden sérelmes esetet, az ellenfél ténykedését, készülődéseit hozzák Nagytiszteletüségednek tudomására. Nem tudom, a felhívásnak lesz-e eredménye; vagy talán sokan azt hiszik — ezzel a bajon nem segítünk s hallgatnak. Én pedig azt hiszem, hogy segítünk. Megismerve az ellenfél fegyvereit tompíthatjuk, megismerve terveit,- talán eleit vehetjük. S ha közöljük a tudomásunkra jutott adatokat, mások is tudomást vesznek róla s ha még mindenütt nem történt is hasonló eset, figyelmeztetve lesznek. Nálunk ez ideig példás egyetértésben élt a három hitfelekezet s a hitfelekezetek papjainak barátsága ez előtt egy évtizeddel még közmondásos volt. A hol az egyiket látták, a másik kettőt is ott gyanították. — Ma ennek vége — mióta uj plébános van — nemcsak a társadalmi érintkezés szünetel, hanem merev ellentét fejlődött ki; a mi 1909. január 27-én nyílt összeütközésre vezetett. A nevezett napon volt ugyanis a községi képviselők választása. Eddig közös megegyezéssel történt a választás, minden hitfelekezet képviselve volt. Megalakult a kath. népszövetség. Eleddig minden vasárnap összejövetelt tartott és pedig oly titkos öszszejövetelt — semmi ki nem szivárgott onnét. Ur és szegény fanatikus tagja. Csak a választás napján tudtuk meg, hogy az említett választásra készültek. — Vezérelv : „Kibuktatni a másik két hítfelekezet tagjait, egyedül kath. választani". Előre elkészíték a szavazó czédulákat, egyetlen szavazó lap se került kezeink közé, hogy tudtuk volna mit akarnak, csak gyanítottuk, hogy az ő egykéz által készített szavazó lapjaikon egyetlen protestáns ember se szerepel — jól gyanítottuk. És mi! szervezetlenek vagyunk. Csak órák állottak — nekem s a ref. papnak — rendelkezésünkre. Hirtelen megírtuk szavazó lapjainkat, embereinket — kiket össze szedtünk. Hála Istennek engedtek a felhívásnak — azonban sokan nem tudtak a választásról - ha tudtak is, azt hitték, ugy lesz mint régenten — dologra mentek — nem találtuk meg őket. Mégis annyian összejöttünk, hogy ha mindnek mi ketten papok adhattunk volna szavazó lapot — egyetlen kath. se kerül bele a képviselő testületbe. S mivel nem csak a mi általunk megírt szavazó lapok kerültek a mieink kezeibe, az általunk beadott szavazó lapok nem voltak egyformák, mig a kath.-é mind ugyanazon nevet tartalmazta s igy sajnos, hogy hét rendes képviselő közül kettő ő közülök lett, a póttagok — három — pedig mind ők lettek. íme a szervezettség és szervezetlenség. Ha mi szervezkedünk ilyen irányban, nemcsak az ellenfél kiabál ellenünk: hanem a magunk urai is leintenek. Náluk ur és szolga tagja a szövetségnek, köztük talán úgynevezett függetlenségi képviselő is — tudok róla — nálunk a felügyelőket sem lehetne bevonni, íme az első ütközet képe igy fest. Ezen kivül — a plébános — ha megtudja, hogy vegyes házasság készül, magához hivatja őket valami ürügy alatt. Kér, igér, fenyeget. Ha terve nem sikerül : elküldi — a rózsa füzéreseket — el a kath. szövetség több tagját, hogy a makacs protestáns felet megtörjék. Még az esküvő után se hagyja abba. Felkeresi a vegyes házasokat s reábeszélni igyekszik hivét, hogy házastársát vegye reá az áttérésre. — Sőt volt eset, hogy arra biztatta ,,váljék el tőle, ha nem enged". Igy zavarja a békés otthont, hol a boldogságnak s egyetértésnek kellene lakozni. Bűnnek hirdeti a prot. templomokban megjelenni, ezt a gyónáskor be kell vallani. Sőt tudok olyan plébánosról, ki a szószékről hirdette „eretnek után leülni is tilos" (a zsidók verték le saruikról az uti port, ha samaritánussal találkoztak). Ugy hiszem, egyelőre elég ennyi. A ki megszívlelni akarja, a mondottakból is érthet s következtethet; cselekedhetik. Egy őrálló. Mi az oka ? Az Ev. Őrálló 52. számában olvastam, hagy Vértesi Zoltán ev. lelkésznél, Magyarbólyban 1'20 K-ért kapható a „Protestáns papok és hitoktatók zsebnaptára az 1909-ik évre." Ennek a hirdetésnek igazán örültem, hogy végre lehet magyarnyelvű zsebnaptárt is kapni. Meg is hozattam ezt a valóban hézagot pótló, gyakorlati irányú kis könyvecskét s már is szorgalmasan töltöm ki az előirt rovatokat. Szerző valóban oly ügyesen, oly körültekintéssel szerkesztette meg ezt a kis könyvecskét, hogy csak nagyon kevés kívánni valót hagy hátra. Évről-évre szaporodik a magyar egyházi irodalom néhány kötettel; ujabb vállalatokba fognak egyházunk egyes buzgó férfiai ; önfeláldozással, ráfizetéssel dolgoznak, küzködnek a mutatkozó közönynyel. Némelyeknek sikerül a közönyösséget legyőzni, némelyek azonban kénytelenek csalódott szívvel letenni a tollat s várni a jobb időket. Amily jól esett tudnom, hogy magyar ev. lelkész fogott hozzá, ily zsebnaptár kiadásához, ez által lelkésztestvéreinek akarván szolgálatot tenni, éppen oly rosszul esik most tudnom, hogy nevezett naptárból még csak igen kevés példány fogyott el. Kezdtem gondolkozni, mi lehet ennek oka? Talán nem czélszerü, nem praktikus, vagy drága a lelkészeknek szánt zsebnaptár? Vagy talán nem is használnak noteszt? Ugy találtam, hogy nagyon is praktikus, nagyon is szükséges s nagyon is olcsó! Másutt van a hiba, a minden egyházi eszme s vállalkozás iránti közönyösségben. Milyen elszomorító de egyúttal jellemző pl. az is, hogy egyetlen egy k ülés belmissioi folyóiratunkat nem járatják 200-nál t öbben. Pedig ez a lap is oly körültekintéssel s szaktudással vezettetik, hogy mindenki ,igényét kielégíti. Kitudja egyházunknak hány buzgó tagja kezdene serényen dolgozni s kelne nemes versenyre, ha látná, hogy a megkezdett vállalatok virágoznak, hogy a vezetőket támogatják. Vajha megszűnne végre az egyházi életet bénitó közöny ! Vajha felkaroltatnék s támogattatnék minden, még oly csekélynek látszó dolog, mely hivatva van az egyházat szolgálni! W. J.