Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-23 / 52. szám

1909. A buzgóság, mely nélkülözi „a helyes ismeretet." Reflexiók Dr. Zolnay Jenő úr cikkére. Irta : — egy vidéki lelkész. A bányai kerület lelkészválasztási szabályrendelete, melyet az 1909 évi egyetemes közgyűlés meg nem erősített, nagy mozgalmat idézett elő az egész magyarhoni ev. egyházban. Az egyetemes közgyűlés határozata mintha örvendetes fordulatot jelentene egyházi életünkben. E fordulatnak okozója a bányai egyházKerület felügyelője, aki e lap hasábjain a harcot megindította — és az egyetemes közgyűlésen meggyőződhetett arról, hogy az egyházegyetem túlnyomó többsége vele van és követni fogja őt a küzdelemben. De a bányai kerület közgyűlésén — amint Dr. Zolnay Jenő úr cikkéből is kivehető — másként állanak a dolgok. Ott alighanem új szigorított szabályrendeletről fog gondoskodni a jogügyi bizottságMeglepetésben lesz része a magyarhoni ev. egyháznak. Kivül állók nem tudják megérteni a harcot, nem tudják felfogni, miként alkothat a bányai egyházkerület ilyen különös szabályrendeletet. Ezeket a dolgokat megvilágítani célja e soroknak. Eddig csak az egyházkerület tisztségeinek hordozói szóltak — legyen szabad legalább e helyen, egy közpapnak is megszólalnia, az „audiatur et tertia pars' elvénél fogva. A bányai kerületnek az egyetemes közgyűlés által meg nem erősített lelkészválasztási szabályrendeletének „punctum saliens"-e az az intézkedés, mely felállított egy, a kerületi elnökség felett álló, főhazafias végitélkező bizottságot, melynek egyik nagy lelkesedéssel megválasztott tagja volt Dr. Zolnay Jenő úr. Ez a bizottság — teljes, végső, megfelebbezhetlen ítélkező hatalommal felruházva csak azon esetben ült volna össze, ha valamely lelkészjelölt hazafisága tekintetében a kerületi elnökség nem bírt volna megegyezésre jutni. Egyesek az érdekes tárgyalás alkalmával felvetették, hogy mielőtt egy ily bíráló bizottságot megalkotnak, megkellene állapítani azt praecise, hogy miben áll az igaz hazafiasság. Dr. Zolnay úr felkelt és szívére téve kezét nemes lelkesedéssel azt mondta : „Definiálni, hogy mi az igaz hazafiasság, nem szükséges; mert azt mindenki szívében érzi." Mire viharos taps és szűnni nem akaró lelkesedés támadt a gyűlésteremben ! A bányai kerüíet közgyűlésén kivül állók nem tudják felfogni, hogy mi szükség van az ilyen bizottságra. Hiszen ilyen bizottság nincs egy közönséges világi társulatban sem, annál kevésbé az evangelikus egyházba n, sehol a széles világon ! Ilyenféle intézmény hazánk területén csak egyszer volt, a Bachkorszakbeli Purifikationsgerichtben, amikor a denunciansok munkáját mozdította elő és végérvényesen itélt a honpolgárok érzelme felett, kijelentve, hogy ki a gutgesinnt és ki nem az. Én részt vettem a bányai egyházkerület közgyűlésén. Láttam a lelkesedést, melylyel fogadták a jogügyi bizottság tervét. Hallottam az új bizottság hamarosan, egyhangúlag megválasztott elnökének Dr. Wágner Gézának beszédét, amidőn átszellemült tekintettel megköszönte az egyházkerület bizalmát, azon reményének adva kifejezést, hogy immáron megvédve látja egyházunk körén belül is a magyar állameszme egységét! Impressiom ezeket hallva és látva az volt, hogy ezt a lelkesedő közönséget őszinte meggyőződés és hazafias buzgóság vezérli — de ez a buzgóság Pál apostollal szólva — nélkülözi „a helyes ismeretet." (Rom. 102.) 1906-ban lezajlott püspökválasztás óta a bányai egyházkerület közgyűlésein szokatlan láz vett erőt. Egyik hazafias határozat a másikat éri. Meglepetésekben és szenzációkban gazdagok gyűléseink. A kivül állók azt hiszik, hogy a bányai egyházkerületben óriási a hazaárulók száma, kik „az autonomia köpenye" alatt borzasztó üzelmeket visznek végbe ,,a hon megrontására." A tényállás pedig az, hogy a bányai egyházkerületben épen úgy, mint a többi kerületben sem nincs egyetlen hazafiatlan lelkész és tanító sem ; *). de a bányai egyházkerületben nagy hatalomra szert tettek oly férfiak, kik önmagukat a legjobb hazafiaknak tartják. A bányai egyházkerületben vert legnagyobb húllámokat a hazánk alapjait mélyen megrázkódtató politikai krizis. A „kigyomlálás" — „őrszem" fogalmai, melyek a politikai életben már elhalványultak, árnyaikkal kísértenek egyházkerületünkben. Az evangelikus egyházban mindenütt a széles világon vannak pártok. Vannak az egyház körén belül oríhodoxok—liberálisok, vannak, kik az államegyházat tartják üdvösnek, mások meg a szabadegyházat. De nem ismerek evangelikus egyházat széles e világon, ahol akár az egyházi életben, akár az egyházkormányzatban politikai csoportok és irányelvek érvényesülnének. Az ilyen egyházi élet a pusztulás utolsó stádiuma s letépi a keresztyén nevet és jelleget. Dr. Zolnay úr „Audiatur et altera pars" című, cikkében a bányakerületi rendkívüli intézkedést a püspöki jelentésben felhozottakkal indokolja. Valóban sajnáljuk, hogy a püspök úr akaratlanúl is olajat öntött a tűzre ama nemzetiségi túlzás eseteinek felhozásával. Nézetem szerint a püspök urat a vádaskodók egyoldalúan imformálták, megtévesztették. Normális időben az ilyen esetek elő sem fordúlnának és feltű*) Közzéadjuk e czikket, mert önálló felfogást tisztességes irodalmi fegyverekkel védelmez. De azon állítását, hogy egyházunkban hazafiatlan pap és tanitó nincs, nem osztjuk, mert a tapasztalat — sajnos — az ellenkezőről győz meg. Sserk .