Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-23 / 52. szám

v. év. Nyíregyháza, 1909. december 24. 52. szám. EYAXCiELIKUS ŐRÁLLÓ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDÜLY HENRIK evang. lelkész. NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 filler. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. # TARTALOM-JEGYZÉK : Vezércikk : Karácsony estéjén, ftí. H.) — Ä buzgóság, mely nélkülözi »a helyes ismeretet« egy vidéki lelkész. Nyilatkozat. Zsilinszky Mihály. — Egy theologiai tanárvizsgálati szakdolgozat kritikájához. Dunántuli. — Patronatusi bajok. — Tárca. Karácsonyi ének. Hántha Károly. — Belélet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. Karácsony estéjén milyen kedves, boldogító a családi élet melege. Ä mikor az asztal körül a legszeretetteljesebb együttlétben ülnek szülék és gyermekek, vagy a kandallóból pattogó fahasábok szelid, bizalmas légkört teremtő világa mellett az édes anya elbeszéli a kicsinyeknek ama csodálatos történeteket a Jézus születéséről, a pásztorokról, az angyalokról — és egymáshoz tapad szülő és gyermek — és bizony mondom: ott van akkor a Jézus, a karácsonyi Jézus! < . Ä családi élet melege! . . . Rz egész emberiség is egy nagy csaíád, a mely az égi kegyelem asztala körül helyezkedik el, — azon él, — és a hit szelid világa mellett hallgatja és adja tovább drága hagyományként a Jézus születésének csodálatos történetét És úgy érezzük — a ma született Jézus csakugyan közzénk száll. — az ő szelid békéje, az ő gazdag szeretete, az ő önfeláldozó odaadása, az ő ragyogó példája mintha ma közkincscsé válna, bűvös angyalkezek mintha valami szelid fényt árasztanának szét a nagy világon, a mely mellett megszűnik a versengés, torzsalkodás, nagyok, kicsinyek, szegények és gazdagok, együgyüek és tudósok közötti külömbség, betegek vigasztalan sínlődése, haldoklók kétségbeesett jajveszékelése, — ma minden, mindenekben a Krisztus, — ma még az az ádáz erő, a mely a legszentebb tulajdon, a vallásos érzés túlhajtásából, és az a nem kevésbé ádáz erő, amely annak lekicsinylő tagadásából táplálkozik, — ma még a fanatismus is bevonja fekete és vörös lobogóját! — ma, szentkarácsony napján, valóban minden mindenekben a Krisztus! Ma De holnap? . . . Majd kezdődik újból a harcz. Eszmék nevében kezdődik a személyes támadások, — jogok nevében az erőszakoskodások, igazság nevében a rágalmak és ráfogások harcza élőiről, és az égi kegyelem asztala körül elhelyezkedő emberiség szemforgató alakoskodással játssza: a bűnös — az ártatlanságot, a hitetlen — a kegyességet, az önző számító — az önfeláldozást, a hiú, ambícziózus nagyravágyó — a kötelességteljesítést, és Krisztus nem lesz máshol, csak egy-egy édes anyai szívben, amely szeretettel hajol kicsiny gyermeke fölé és egy-egy megtérőben, a ki a széles útról hosszas vándorlás után végre reátér ama keskenyebb ösvényre Oh Uram! Karácsonyi Jézus! Ne hagyj minket itt oly hamar! Inkább népesítsd be a hit és szeretet szelid angyalaival ezt a csak pillanatokra megszépülő világot, hogy több legyen benne az igaz, mint a hazug, — a jó, mint a gonosz! Vajha elkezdődnék már a bűnös emberiség önmaga-választotta boldogobb karácsonya! G. H. Karácsong estéjén.