Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-11-11 / 46. szám
398 EVANGÉ LIKUS ÓRÁLLÓ 1909. munkára vállalkozni, mig sokakat a kiküldetés tisztségének elfogadásában visszarettent az a tudat, hogy teljes 5 napig kell otthonától és hivatásától távol tartózkodni oly ügyek miatt, amelyek kellő beosztás mellett rövidebb idő alatt is elvégezhetők. Hasonlatoskép kívánjuk meg azt is, hogy a szokásos előértekezlet ne esti 6 órakor, hanem délután 4 órakor vegye kezdetét. Mert este 6 órakor zsuffolt a terem, zsibong a sokaság s esti 7 és fél 8 óra között, midőn még javában volna mit megbeszélni és előkészíteni, — rajokban húznak a — szellemi kielégítést áhítozó — tagok a színházak és egyéb szórakozó helyek felé. IV. Rz úri allűröket pedig, amelyek első sorban idézik elő a résztvevők érdeklődésének és lelkes munkásságának megcsappanását, tűzzel vassal irtsuk ki. Sajnos, hogy mindez eddig is elburjánozhatott. Nem engedhetjük azt, hogy egy lelkész, aki véletlenül nem magyar nyelven hirdeti az Isten igéjét, vagy egy világi, aki egy nem magyar nyelvű gyülekezet felügyelője, ezen oknál fogva, szólásra jelentkezésekor már antipathiával fogadtassék, valamint azt sem engedhetjük, hogy bárki is csak az okból, mert fiatalabb korú, vagy csak „tekintetes ür", felszólalásában, avagy indítványainak megtételében ez okból terrorizálható legyen, mert hisz a szabad felszóllalás nem kizárólagos privilégiuma a „nagyságos, méltóságos és kegyelmes" uraknak. Hisz jól emlékszünk arra, hogy néhány évvel ezelőtt egy fontos szabályrendelet tárgyalásánál az egyik kerület lelkészi kiküldöttje ismételten tett jól megfontolt, talpraesett, s az ügyrend értelmében írásban benyújtott módosító indítványt, s midőn ismételten proponált módosítást, saját saját püspöke avval igyekezett a felszólalót befolyásolni: „no-no, csak lassabban, kerületem legfiatalabb esperese". Ärra is emlékszünk, hogy a mult évi közgyűlés folyamán egy tagnak ugyanazon tárgyhoz kétszer is megengedtetett a felszólalás, mert véletlenül az illető „méltóságos" volt. Äzt is tudjuk, hogy a nem kedvelt indítványok megakasztására legalkalmasabb eszköz a formalitásoktól hemzsegő, de még sem tökéletes ügyrend. Már szállóigévé vált egy-egy tag szólásra emelkedésekor : „Ügyrendet neki!" Ne legyünk azért senkivel szemben elfogultak, mielőtt őt meghallgattuk volna és ne csináljunk se szóval, se gesztusokkal hangulatot a felszólaló ellen, míg mondanivalóját érdemileg el nem bíráltuk. Tény az, hogy kiküldöttjeink legtöbbjét a felszólalástól a lekicsinylő nyilatkozatok, gúnyos gesztusok, beszédmodor és leckéztető hang riasztja vissza. Szóhoz csak a „választottak" jutnak, ezek képezik a felszólalók zömét és így szereztetik érvény az egyetemes közgyűlés ügyrendje 31. §-a 2-ik bekezdésének, amely szerint a határozat a szólók többsége szerint mondatik ki. De ne felejtsük el, hogy a határozat a szólók többsége szerint csak akkor mondható ki az ügyrend fent hivatkozott szakasza értelmében, „ha szavazást senki sem kiván u. Sajnos, hogy a közgyűlési tagok e jogukkal, t. i. hogy szavazást provocáljanak, eddig nagy ritkán, mondhatnók sohasem éltek. Nem tudjuk, minek tulajdonítsuk ezt, annak-e, hogy az ügyrend most hivatkozott szakaszát nem ismerték, avagy már oly gerinctelenekké váltak, avagy annyira meg lettek félemlítve, hogy még a szavazás provocálását is „crimen laesae inspectoris"-nak tekintették. Hát az eddigi tapasztalatokból vonjuk le a következtetést. Äkiben egyesek uri allűrjei visszatetszést szülnek s ez okból tartózkodik a felszólalástól, de mégis egy hasonnézetű felszólalónak javaslatát akarja érvényre juttatni, — ha ez a javaslat ellenkezik az előadói javaslattal, kívánjon egyszerűen szavazást s meg lehet győződve, hogy a közgyűlés tranquilla plebs-e mintegy fallanx fogja támogatni. Ezt honosítsuk meg, ezt gyakoroljuk s akkor megszűnnek az uri allűrök, mert az alkotmányosságra oly sokat tartó egyházunkban még az egyetemes közgyűlés bármely rendű és rangú tagjai is kötelesek a többség előtt meghajolni. V. Egyáltalán mi, kiküldöttek is helyezkedjünk az ügyrendre, éljünk az abban, a gyűlés tagjainak biztosított jogokkal, de viszont követeljük az ügyrend pontos végrehajtását és rigorosus betartását. Elsősorban pedig követeljük, hogy az ügyrend 5. és 6. szakasza, amely előírja a megbízó levelek átadásának helyét s idejét s azoknak kezelési módját, amely szerint a megbízó levélre az illető jegyző nevét s bemutatás évét, hónapját és napját rájegyezni s a megbízó levelet az illetőnek visszaadni köteles, — végrehajtassék. Rz egyetemes közgyűlés ügyrendje 1896-ban lett megalkotva, (ugyanazon évi K. gy. jkv. 40. pontja) azonban az azóta eltelt 12 év alatt a 6-ik szakasz soha de soha végrehajtva nem lett. Ä jegyző urak az előértekezlet estéjén beszedik a megbízó
