Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-21 / 43. szám

372 EVANGELIKUS ORALLO 1909. tevő követőit a valóságról meggyőzni nagyon nehéz feladat, mely sok tanulmánnyal s nehéz munkával van egybekötve. íme a két nehéz s fontos kérdés, amely végeredményben a keresztyén vallás tagadására s illetőleg annak igazolására vezet, hogy az csak a néplélek üres fantasiájának szüleménye ! Tanulnunk s munkálkodnunk kell, hogy megismerkedjünk ellenfeleinkkel s fegyvereikkel, hogy annál biztosabban érhessünk célt és siker koronázza minden lépésünket. Hogy azonban ez a siker, ez az áldás elkövetkezzék, forduljunk Istenhez, hogy legyen támogatónk, segítségünk, imádkozzunk s az imádkozásban el ne restüljünk. Ily módon munkálkodjunk közösen tanárok és tanítványok, mert ha a munkánk az év alatt ily szellemben foly majd le, nem marad el Isten áldása, nem marad el az öröm, a megelégedés és a boldogság érzelme sem szíveinkből! Maradjon tehát jelszavunk : ,,Ora et labora, dabit tibi deus omnia bona !" Ennek reményében nyitom meg az új iskolai évünket! Eperjes, 1909. szeptember 9. Mayer Endre, theol. dékán. T Ä R C Ä. Ä sajtónak hatása a társadalom gondolkozásának irányítására. Mily módon volna sikeresen felhasználható a benne rejlő erő a vallásos érzésnek népünk körében való élesztésére, egyházunk jogainak védelmére ? Répczelak. Irta: Kiss Samu, ev. s. lelkész. Felolvastatott a vasi közép-egyházmegyének Szombathelyen tartott 1909. évi május 5-iki lelkészértekezletén ) Az idei püspöki kérdő-pontok is — mint az előző éviek — kiváló gyakorlati érzékről tesznek bizonyságot. A mai vallási és társadalmi viszonyokkal való szoros összefüggése mindegyiknek elvitázhatatlan. Szóval az alkalom- és időszerűség bélyegét valamennyi magán viseli. Az egyes kérdéseknek aktualitását tekintve szinte alig lehetne sorrendi külömbséget tenni közöttük. S hogy itt ez alkalommal a sajtónak, a társadalom gondolkozásának irányítására való hatásáról kívánok szólni, — nem azért teszem, mintha talán én ezt a kérdést tartanám a legaktuálisabbnak, hanem: mert szerintem aktualitása mellett ez bir a legnagyobb horderővel napjainkban. A sajtónak a társadalmi gondolkozást irányító befolyásáról elmélkedve Krisztusnak a magvetőről szóló példázata jut akaratlanul is eszembe. A magvető munkájában mintegy szimbolizálva látom a sajtónak a munkáját, hatását. Mert a sajtó is arra van hivatva, hogy a magot, a lelki és szellemi élet magvat elhintegesse az emberiség, a társadalom szívének talajába. A magvetőnek, földmivesnek feladata azonban nem csupán a termő mag elvetésére szorítkozik, hanem kiterjed arra a munkakörre is, mely a magvetést részint megelőzi, részint pedig követi. Eszerint a földmivesnek a munkája háromféle, hárorn irányú lehet: u. m. 1. a vetést megelőző; 2. a tulajdonképeni magvetési és 3. végül a vetést követő munkásság. Hasonlóképen a sajtóé is. Tehát a földmívesnek s ennek alapján a sajtónak is a munkája mindenek előtt praeventiv, illetőleg praeparatiV; képpel szólva; a földet felszántani, vagyis a talajt előkészíteni a beléje hintendő mag számára. A sajtónak ezt az előkészítő szerepét látjuk különösen az újkori nagy forradalmaknál. A francia forradalom számára a talajt egyenesen a sajtó : Voltaire-nek, az enciklopedistáknak és Russeau-nak liberális szellemű irodalmi munkássága készítette elő. A mi újjászületésünk előkészítesére is nem csekély hatást gyakorolt a sajtó, az irodalom. Széchenyinek és Kossuthnak különösen írói téren kifejtett reformátori tevékenysége, valamint Vörösmartynak és költő-társainak a nemzeti önérzetet ébresztő s tápláló költői munkássága nélkül sokkal lasabban, nehezebben érett volna meg nemzetünk az újkori eszmék befogadására. Mert hiába a legegészségesebb mag is, ha a talaj nincs kellőkép megmunkálva; valamint, hogy hiába való a legüdvösségesebb eszme is, ha az emberiség esze és szíve nem fogékony iránta. A fel nem tört, köves földben — miként Megváltónk is utal reá — a mag, bármily csiraképes legyen is, gyökeret verni nem tud. Tehát a talajt, a szíveket kell elsősorban is előkészíteni a mag, az eszme számára. Erre pedig, mint az iménti történelmi adatok bizonyítják, egyik hathatós eszköz a sajtó, az irodalom. Ha a talaj készen van, akkor következik a sajtónak sorrend tekintetében a második, de jelentőségre nézve első és fő munkája: a tulajdonképeni magvetés, az eszme terjesztése. A sajtónak áldásos szerepe és fontossága különösen e tekintetben kibeszélhetetlen. Illusztris példaképen hivatkozhatunk a reformációra. Hogy az az egészséges szellem, mely új irányt adott az emberiség értelmi fejlődésének és minden téren való előrehaladásának, a kor- és társadalmi viszonyok által előkészített talajban oly gyorsan gyökeret vert s mindenfelé tízszeres, harmincszoros, sőt százszoros gyümölcsött hozott, — az szinte kizárólag a sajtó érdeme. Enélkül vagy meglehetősen szük körre szorítkozott volna a hitjavítás, mint Vald Péter, Wiklef és Husz János reformátori működése, vagy aránylag lassan terjedt volna el, mint a keresztyénség. Hiszen lám Üdvözítőnknek tanai míg csak Európát meghódították, beletelt több, mint ezer esztendő; Luther föllépése, a reformáció pedig pár évtized alatt bejárta az egész kontinenst. Az elsőnek okát a sajtó hiányában kell keresni, viszont ez utóbbinak oka és közvetítője a sajtó volt. Napjainkben meg pláne a sajtóra bizott, a sajtó útján világgá bocsátott eszme pár nap alatt bejárja az egész világot. Látni való ebből a sajtónak nagy jelentősége, a társadalmi életre és gondolkozásra irányító befolyása. A sajtónak fő feladata, hogy az eszmét terjessze, hogy plántáljon. De hivatása végül, hogy öntözzön is, hogy ápolja a már elvetett magot. Mert, ha kikel is a mag, sok és különféle veszélynek lehet még azután kitéve. Eljön esetleg a példázatbeli ördög, hogy konkolyt hintsen a tiszta búza közé s a felnövő konkoly, a felburjánzó gaz megsemmisítéssel fenyegeti a jó magot és az abból kelt kalászt. A gazda