Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-21 / 43. szám

1909 373. azért az elvetés után nem hagyja magára a magot, a gabonát, hanem azon van, hogy a gyomot, mely felnövekedését akadályozza, kiirtsa beiöle. Ä sajtónak ilyetén munkájára például hozhatom fel nemzetünk történetéből az absolutizmus korszakát. Az eszme ott élt a szívek talajában, de az ellen erőszakkal akarta kiirtani: konkolyt, gazt hintett közzé, hogy az elfojtsa. A sajtó azonban lelkiismeretes és jó gazdaként minden intrika és alatomosság ellenére sem engedte kiveszni a szívekből az eszmét, hanem öntözte, ápolta szeretettel, nyesegette, irtogatta közüle a gazt és gyomot. S tudjuk, hogy milyen sikerrel. Hogy abban a gyászos korszakban (meg nem semmisültünk, hogy örökös osztrák provinciává nem lettünk, azt elsősorban is sajtónknak köszönhetjük. A sajtó nem engedte elcsüggedni népünket, az vigasztalta a fájdalomnak és kétségbeesésnek ama rettentő napjaiban is egy jobb kornak eljövetelével]; az tartotta fenn a szívekben a hazafiság éizését, a hitet, a szebb jövő reményét. A sajtó, az irodalom ellenállásán és tiltakozásán s nemzetünknek eme protestálás nyomában járó szívósságán tört meg végre is az erőszak hatalma. A sajtónak e körvonalakban érintett s adatokkal is igazolt hármas munkája azonban nem különül el mereven egymástól. Sokszor áthatja egyik a másikat; együtt, illetőleg szorosan egymásután jár kettő, vagy esetleg mind a három is. így az első kettő, vagyis a praeparativ és a magvetési munka együtt szokott járni kiváltkép akkor, midőn valamely nemes cél erdekében emeli fel a sajtó szózatát. Ilyenkor a sajtónak feladata mindenek előtt, hogy annak a szerencsétlenségnek és társadalmi szükségnek, nyomornak festésével, melynek megszüntetésére törekszik, a sziveket fogékonnyá tegye a jótékonycél és eszme iránt, szóval, hogy a talajt előkészítse a mag számára. Erre következik azután a tulajdonképeni magveté^, vagyis a nemes cél érdekében vnló áldozatkészségre, tettre buzdítás. így járt el p. o. a sajtó a kalábriai földrengés után kifejtett akciójában. És hogy mily fényes eredménnyel, azt a szerencsétlénség enyhítésére összegyűjtött milliók ékesszólóan bizonyítják. Máskor meg a sajtónak mind a három irányú munkája együtt jár. Ez észlelhető különösen az uj eszmék, reformok életbeléptetésénél. A sajtónak a vetést megelőző és a tulajdonképeni vetési munkájához itt rendszerint hozzájárul még a magvetést követő munkásság is, amennyiben minden uj eszmének akadnak ellenzői, akikkel szemben az elvetett magot továbbra is öntözni, plántálni kell, nehogy akadékoskodó munkájukkal, konkolyhintésükkel meghiúsítsák annak fejlődését, jövőjét. A sajtónak ezen munkáit, hatását egy képbe összefoglalva azt mondhatjuk, hogy amint a nap életet áraszt maga körül az egész természeti világban, ugy a sajtónak is az a feladata, hogy a szellemi téren áldást, életet terjesszen mindenfelé. Azonban az áldást hozó, életet lehellő nap is — mint a görög mithológiából tudjuk — Phaeton kezében mily szerencsétlenségnek és bajnak voit a szülőanyja. Ugyanezt tapasztaljuk a sajtónál is, ha az az újkori Phaetonok kezébe kerül. Ennek igazolásául talán elég lesz hivatkoznom az anyagelviség, a túlhajtott szocializmus és a pornografia szerencsétlen és elvakult hivaire, művelőire. Hogy mily káros következményeket idézhet ezek kezeben a sajtó elő, azt kibeszélni lehetetlen. Munkám kerete szük volna annak a pestisnek teljes és hü lefestesére. Csupán utalok az egyházaknak ellenükben kifejtett lankadatlan és sajnos sok tekintetben mégis eredménytelen munkásságára. Hjah, ha Phaeton lángba borítja a világot, kevés annak az eloltásához minden viz, sokszor még vérre is van szükség. Az eddigiekből ugy hiszem eléggé nyilvánvaló a sajtónak nagy jelentősége és reformáló, a gondolkodást irányító hatása. Találóan nevezte el valaki nagy hatalomnak, fölér egy hóditó sereggel. Csakhogy a hadsereget Caesar nem szabadságra, hanem leigázásra, ujabb szolgaság teremtésére szokta fölhasználni. Éppen azért a visszás és természetellenes eredményért nem a hadsereg, nem a nap felelős, hanem Ceasar és Phaeton. A sajtónak is gyakran káros következményeiért és hatásaiért nem szabad magát a sajtót okolni, hanem annak lelkiismeretlen munkásait, gőgös Caesarait, oktalan és stréber Phaetonjait. Ezektől kell tehát megtisztitani a sajtót, ha üdvös hatását észlelni akarjuk. Zeus villámával sújtotta ki a napisten kocsijából Phaetont: erre a villámra manapság is gyakran szükség volna. . . Ennyit a sajtóról és annak hatásáról. Az eddig mondottak inkább az elméleti általánosság terén mozognak. Szerény dolgozatom további részében a most uralkodó viszonyokra, a gyakorlati életre leszek tekintettel, tehát arra a kérdésre igyekszem megfelelni, mily módon volna sikeresen felhasználható a benne rejlő erő a vallásos érzésnek népünk körében való élesztésére, egyházunk jogainak védelmére?" Valamely kérdés eldöntésénél nem lényegtelen annak negativ szempontból való mértékelése. Egyrészt már azért is, mert a negativ feleletadás sokszor könynyebb, mint a positiv; másrészt meg, hogy a negativ felelet után a positiv sem lesz oly nehéz, mert a tárgy szűkebb körűvé válik azáltal, hogy meghatározzuk a feleletet hol nem kell, hol nem sznbad keresnünk. Az itt fölvetett kérdésre is sokkal könnyebb negative válaszolni. így felelvén csak egyszerű tényt konstatálunk akkor, midőn azt mondjuk, hogy a sajtóban rejlő erő manapság könyvek nyomatása és kiadása által nem aknázható ki sikerrel. Mert a könyvvásárlók száma — mint a kiadók és írók panaszos kifakadásai tanúsítják — az utóbbi időben és különösen minálunk Magyarországon igen megcsappant. S hogy ez a panasz csakugyan nem üres, tartalom nélküli szólam, hanem reális tény, azt talán bizonyítani is felesleges. Mégis bizonyításul egy általános körülményre hadd legyen szabad hivatkoznom, arra nevezetesen, hogy rendszerint minden megjelenő könyv maximum egy év multán egészen uj példányban fele áron, vagy azon alul is kapható bármely antiquáríusnál. Avagy nem a könyvek kelendősége ellen bizonyit-e ez?! Ennek az elszomorító ténynek az okát én két körülményben találom. Először is abban, hogy a nagyközönség egyrészének nincs kellő intelligenciája, a más részének pedig fizikai ideje — vagy talán sokszor egyik sem! — a könyvek mélyebb és terjedelmesebb tartalmának a megemésztéséhez. A másik ok meg szerintem az, hogy a tagadhatatlanul nehéz megélhetési viszonyok takarékosságra, a legszűkebb és legnélkülözhetetlenebb kiadásokra szorítják az embert. S igy nem igen kerül pénz könyvek beszerzésére. . • Kivételképen kelendőségnek talán egyedül a pornografikus irók örvendenek könnyen megmagyarázható okoknál fogva. Csak az előbbieket kell megfordítanunk: vagyis először azért, mert azok olvasásához semmi intelligencia, semmi