Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-07 / 41. szám

1909. EVANGELIKUS ORALLO 357 ban is milliók ártatlan vérének ontását vonta maga után. (Úgy van!) Erre tanúbizonyságul szolgál nemes Kassa városának történelme is. Élő tanúbizonyság őseivel együtt nemzetünknek az a szabadsághőse is, akinek csontjait szent ereklyék gyanánt idegen földből csak nemrégen a kassai nagy és történelmi nevezetességű templomban helyezte el a hálás utó­kor kegyelete. Ez az utólagos történelmi igazságszol­gáltatás felemelő hatással lehet mindazon hősökre, akiket korunk meg nem értett, vagy akiket a pártszen­vedély igaztalanul itélt el. (Helyeslés.) Jól esik tudnunk, hogy Kassán a protestantis­musnak mindég voltak oly férfiai, akik az evang. igazságaival azonosították magukat Hálásan emlé­kezünk vissza egy Gálszécsy Istvánra, egy Batizy Andrásra, Huszár Pálra és Alvinczy Péterre, akik itt élőszóval és tollal élesztgették az evang. iránti sze­retetnek szent tűzét. Ezeknek irodalmi munkái az »Énekek könyve«, a »Keresztényi tudományról való könyvecskék« és zenére alkalmazott »énekek« ma is nevezetes irodalmi emlékeink közzé tartoznak. Való­ban igaz a költőnek szava, hogy »a derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér«. (Éljenzés.) Adjunk hálát az isteni gondviselésnek, hogy a haladó kor jobbra változott. A vallási szabadság, a jogegyenlőség és viszonosság nagy elvei — legalább a papiroson — el vannak ismerve. A történelem és a közművelődés terjedése remélnünk engedi, hogy nincs messze az az idő, amikor a hazánkban lévő vallásfelekezetek nem 'azt fogják keresni, ami őket elválasztja egymástól, hanem azt, ami egyesiteni fogja őket. Az erre való őszinte törekvésnek csak jó ered­ménye lehet. Használjuk fel erre a sajtónak hatalmas fegyverét. Feledjük el a multak bűneit és sebeit; tekintetünket a jövő reményei felé forditsuk. Velünk van a törvény, velünk a jog és igazság; de velünk van a jó Isten segítsége és' a művelt világ haladó korszelleme is. (Éljenzés.) Nincs okunk csüggedésre. A Luther-Társaság is hódítani akar, de nem földet, nem vizet, nem levegőt, hanem szíveket és lelkeket az ész és tudomány, a hit- és erkölcs ere­jével. Minél több embertársunk lelki békességét elő­mozdítani : ez a mi feladatunk. Érezzük, hogy minél magasabb a cél, mely felé törekszünk, annál áldáso­sabb a munka, melyet ennek érdekében kifejtünk. Ebben a nemes munkában való tevékeny rész­vételre hivom én fel Tisztelt Tagtársainkat, midőn ezen mai ünnepélyes közgyűlésünket megnyitom (Éljenzés és taps.) Rz egyetemes nyugdíjintézeti bizottságnak átmeneti intézkedése a. folyó évi járulékokra nézve. — Lelkésztestvéreink s általában az egyetemes nyugdíjintézet tagjainak tájékoztatása végett az alábbiakban közöljük az egyetemes nyugdíjügyi bizottságnak a folyó évre, mint átme­neti esztendőre nézve hozott nagyfontosságú határozatát • — KIVONAT az egyetemes egyházi nyugdíjintézeti bizottság Buda­pesten, 1909. szept. 21-ikén tartott ülésének jegy­zőkönyvéből. 18. Ügyvivő hivatkozással azon körülményre, hogy a bizottság a folyó évi májusban megkezdett nyugdíjigény megállapítását mindeddig egyetlenegy, t. i. a dunáninneni egyházkerületre nézve sem fejezte még be s így kizártnak tekintendő annak lehetősége, hogy az összes nyugdíjigények ez év hátralevő folya­mán mind megállapíthatók s ez .alapon a járulék­számlák kellő időre kiállíthatok legyenek: ennélfogva javasolja, hogy az egyházközségek és tagok járuléka­inak befizetésére nézve a folyó 1909. év átmeneti évnek mondassék ki, az előterjesztett módozatok mellett. A bizottság belátván a kényszerhelyzetet s ebben a rendkívüli intézkedés szükségét, az ügyvivő javas­latát elfogadja s ahhoz képest az egyetemes nyugdíj­intézeti szabályrendelet 38., illetőleg 40., 41. és 42. §-ai alapján a folyó 1909. évre esedekes járulékok előirására s befizetésére nézve, az egyetemes köz­gyűlés jóváhagyása reményében következő átmeneti ügyrendi szabályzatot állapít meg : a) Az egyetemes nyugdíjintézet rendes lelkész tagjai mindnyájan egyiránt, tekintet nélkül a nyugdíj­igény különbözőségére, a minimális 2400 K nyugdíj­igénynek 3 százalékát, vagyis 72 koronát tartoznak befizetni a folyó 1909. évre esedékes járulékképen s ezen felül az illeték a mult évről netalán megma­radt hátrálékaikat. b) Azon lelkészek, akik 2400 koronánál maga­sabb nyugdíjigényt nyernek, az előbbi rendelkezés szerint az 1909. évre csonkán befizetett évi járulékot a következő 1910. évben lesznek kötelesek a 40. §. b) pontjának megfe'elő mértékig kiegészítve után­fizetni. c) A lelkész tagokra nézve általában a 41. és 42. §. alapján számítandó pótlások fizetésének köte­lezettsége nem a folyó 1909, hanem csak a követ­kező 1910. évben veszi kezdetét. d) Az egyházközségek a rendes lelkészi állomá­sok után a 33 §. szerint fizetendő 1 százalék fenn­tartási járulékul a fenti a) pont rendelkezéseinek meg­felelően az 1909. évre különbség nélkül 24 koronát fizetnek, a mult évről nyilvántartott netaláni hátrálé­kon kivül. A magasabb nyugdíjigénnyel biró állomások után fizetendő fenntartási járulékoknál ekként előálló külön­bözetek az 1910. évben lesznek pótlólag kiegyen­lítendők. e) Ha valamely lelkész tag ez átmeneti intéz­kedések időtartama alatt kívánná nyugdíjjogosultságát érvényesítem', annak nyugdíjigényét a bizottság úgy mint eddig tette, soron kivül fogja megállapítani. f) Jelen átmeneti ügyrendi intézkedések csupán a rendes lelkész tagokra vonatkoznak; azok alól tehát kivétetnek a püspökök, theol. akadémiai tanárok, hitoktatók és kántorok, akiknek nyugdíjigényeik még ez év folyamán állapíttatnak meg. Ennélfogva a kivételt képező utóbbi tagok nyug­díjigényeik után úgy a 38. §. szerint számítandó fenn­tartási, valamint a 40. és 42. §-okhan meghatározott tagsági járulékok a folyó 1909. évre teljesen a jog­érvényes szabályrendelet határozmányai értelmében írandók elő és lesznek befizetendők. Kelt mint fent. Jegyzette : Gyürky Pál, ügyvivő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom