Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-10-07 / 41. szám
358 EVANGELIKUS JORALLO 1909. BELÉLET. Ä celldömölki ág. hitv. ev. iskola fölavatása. Lélemelő ünnepélye volt a celldömölki ág. hitv. evang. egyházközségnek f. évi szept. 19-én délután, amidőn újonnan épült díszes iskolája lett fölavatva. Az iskolaépület magában foglal egy tanítói lakást, (2 szoba, konyha, éléskamra, pince) egy hivatalszobát, (iroda) és két tágas, — a törvény kívánalmainak mindenben megfelelő — díszes iskolatermet. — Ezen épület közvetlen tőszomszédságában van a róm. kath. óvoda- és leányiskolának, amelyben apácák tanítanak. — íme tehát egymás mellé került a két különböző felekezeti iskola. A róm. kath. egyház gazdagságának feltüntetője az egyik, — az apátság által emelt és fönntartott — impozáns szép leányiskola, az ág. hitv. ev. egyház áldozatkészségének élő tanúbizonysága a külsőleg szerényebbik, — a másik, az újonnan épült, a most fölavatott népiskola. Ott a külső fény, a pompa, a gazdagság, itt az élő hitből fakadó áldozatkészség, a prot. egyszerűség nyilvánul meg. A fölavatási ünnepélyen részt vettek: Varga Gyula kemenesaljaí ev. esperes, Dr. Berzsenyi Jenő országgyűlési képviselő, úgy is mint a kemenesaljaí ev. egyházmegye felügyelője, a helybeli ev. lelkészek, Remete Dénes egyházközségi felügyelő, Berzsenyi Dezső, Takáts Márton főszolgabíró, nyolc vidéki ev. tanító, számosan a helybeli egyháztagok és tán nem sokkal kisebb számmal a vidéki hitrokonok közül, kik tanúi kívántak lenni — e róm. kath. fészekben — régi búcsújáró helyen épült egyházunk erős bástyájának. — Sionjának — fölszentelésén. — Szóval oly sokan voltak, hogy az avatási ünnepélyt az iskolaház udvarterén kellett megtartani. Az ünnepély a 293 számú: „Felemelem szemeimet" kezdetű közénekkel nyitódott meg, amelyet a hívek összes serege áhítatosan, hatalmas erővel zengett el. A közének elhangzása után Varga Gyula esperes tartotta meg fölavató beszédét, alapul vévén : Példabeszédek 13., 18. „Szegénység és gyalázat iészen azon, ki a tudománytól magát elvonja" . . . — E szavak alapján gyönyörűen fejtegette az iskola célját, föladatát, hatását, a prot. egyháznak az iskolák kiváló gondozását, ápolását s ebből folyólag áldozatkészségét; intve a tanítókat, —mint az iskolák lelkét, — magasztos hivatásuk teljesítésére, Istennek áldását kérve, az épületet rendeltetésének átadja. — A tartalmas és az esperesünktől megszokott ékesen előadott beszéd az egybegyűltekre mély benyomást gyakorolt. — Ahhoz az egyházközségi dalárda zengte el Szórády Dénes tanító vezetése mellett ez alkalomra készült ünnepi énekét. Az énekkar összhangzatos éneke a hívek tetszését nyerte ki. — Ezután Nagy Sándor helybeli lelkész vázolta az építkezés történetét. Hévvel és szónoki lendülettel előadott beszédében hálás szavakkal emlékezik meg a befolyt önkéntes adományokról. Meghozta áldozatát e célra gazdag és szegény egyaránt, az elsőtől az utolsóig kivétel nélkül. — Befolyt körül-belül 5000 korona. Az adományozók nevei, valamint adományaik mennyisége fel lettek olvasva. Köszönetét nyilvánítja az egyházközség nevében az építő-bizottságnak odaadó fáradozásáért, a jelenlévő közönségnek a szíves megjelenéseért, — beszédét áhítatos imával és áldással befejezi. — Ezután az ünnepély a jelzett közének utolsó versének eléneklésével végződött. Az ünnepély után a lelkészvendégeket a lelkész, a tanítóvendégeket pedig a tanító fogadta vendégszerető asztalánál. Utóbb pedig a lelkészek is megtisztelték megjelenésükkel a tanítókat, dokumentálván ez által is a kemenesaljaí egyházmegyében működő lelkészek és tanítók közötti jó és testvéries viszonyt. K. Észrevétel a Luther-Társaság ez évi titkári jelentésére. E cím alatt érkezett hozzánk a ' következő felszólamlás: Nehogy személyes kérdés terére lépjek, csak röviden akarok a titkári jelentésnek reám vonatkozó részére felelni — s csak annyit: Én sohase vindikáltam magamnak semmiféle beavatkozást a Luther-Társaság ügyeibe, jövőre még kevésbbé akarok, — de mit néha — évenként a gyűlések után Majba Vilmos barátomhoz írtam, sohase volt az a nyilvánosság elé szánva — bár volt ott néha életre való eszme is felvetve. Legutóbb az említet négy levélben főkép az iránt érdeklődtem: Kinek hanyagsága vagy rendetlensége miatt zaklatják ügyészi felszólításokkal azokat a tagokat, kik nem tartoznak s kinek a jóakaratából lettem én rendes tag, holott eddig nem jelentkeztem, nem fizettem, még is megküldötték a tagsági díszlevelet!!? A mi már most azt a vádat illeti, hogy csak levélben lármázok, holott tag se vagyok, a gyűléseken soha meg nem jelenek stb. szabadjon titkár urnák emlékezetébe idéznem, miszerint én részt vettem: Kőszeg, Komárom, Pozsony, Sopron és a Győri gyűléseken esperességem és gyülekezetem — mert ezek rendes tagok — képviseletében, Talán ezek adtak jogcímet a megjelenésre, vagy nem ? úgy utólag kérek titkár úrtól bocsánatot, hogy bátorkodtam ott megjelenni. Hogy nem emlékszik? csodálom, pedig ugyancsak örvendeztünk mindannyiszor egymásnak. Bár rendes tag nem voltam, mégis a pozsonyi és győri gyűlés elismeréssel adózott a Luther társaság érdekében kifejtett tevékenységemért! Azt pedig, amit levélben említ: hogy azok cselekedeteit, kik ingyen szolgálnak az egyházban, megbírálni nem illik, mentségnek el nem fogadom. Ily felfogás megnyomorítana minden nemes intézményt, melynek élén tiszteletbeli, nem fizetéses vezetők állanak. A többire talán, ha valamikor tag leszek s gyűlésen megjelenek, élő szóval felelek. — Béke velünk! Varga Gyula, esperes Lelkész-értekezlet. A soproni alsó evang. egyházmegye őszi lelkészi értekezletét Vadosfán, szept. hó 29-én tartotta meg. Az ősi, artikuláris templomban összejött lelkészeknek László Miklós vadosfai, neki viszont Rózsa Sándor beledi lelkész szolgáltatta kí az úrvacsorát. A lelkészlakban összegyülekezve Hajas Endre rábaszentandrási lelkész, mint elnök üdvözölte a tiszttársakat. Rámutat az evang. papság kényes helyzetére s kettőzött figyelmet és buzgóságot köt társai lelkére a vegyes házasságok megkötése körül, melyek rendesen a mi kárunkra végződnek. A nőegyletek ilyen esetekben áldásosán működhetnek közre. — Karsay Imre szilsárkányi lelkész a Petrovits-féle liturgiái egységesítésről szóló javaslatról referál, melyet a Payr-félével vet egybe. Az oltár előtt való éneklést nem ajánlja. Az oltárnál először ima s azután epistola olvastassék. Az értekezlet egyhangúlag elhatározza, hogy a kerületi lelkészi értekezlethez felir oly irányban, hogy a próba-