Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-02 / 36. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 314 uniáljunk. Meg kell ismertetni a híveket az igazsággal és ha megismerték, önkényt, maguktól el is fogadják azt. Az nem képezheti a kérdés tárgyát, hogy ünnepi és vasárnapi isteni tiszteleteinknél soha sem szabad hiányozni liturgiának. Hogy milyen legyen az a liturgia, kell-e a meglévőn változtatni, mennyiben és mily módon? Ez attól függ, hogy azzal a megszokott isteni tiszteleti renddel, liturgiával el van-e érve, vagy legalább meg van-e közelítve az isteni tisztelet ünnepélyességének a célja, hogy meginditóbb momentumok felhasználásával a fennálló isteni tiszteleti rend némi változtatásával, lényegtelen módosításával, amivel a gyülekezet könnyen megbárátkózik, amit lassan, progressiv uton, minden zökkenés és viszszahatás nélkül meglehetne honosítani, — nem lehetne-e az eddiginél nagyobb hatást elérni, nem lehetne-e az isteni tiszteletet még ünnepélyesebbé tenni, még vonzobbá, még termékenyítőbbé varázsolni? Nem tudom elképzelni magamnak azt, hogy bármely egyházközség a józan okosság lelkével — be ne látná — ha ad oculos demonstrálják neki, — hogy istentiszteletének jelenlegi rendje nem olyan jó, célszerű és tökéletes, mintamilyennek lenni kellene! Nem gondolom, hogy találkoznék olyan gyülekezet, melynek mérvadó vezéregyéniségei, vallásos lelkületű, buzgó tagjai — ha megmagyarázzák nekik azt és felvilágosítják őket arról, hogy van iobb is annál, amit ők eddig jónak tartottak — előítéletből, elfogultságból, téves Pietásból görcsösen ragaszkodnának ahhoz, amit megszoktak, csak azért, mert megszokták, a régihez, csak azért, mert régi, nem törődve azzal, hogy amivel a régit felcserélnék, sokkal üdvösebb eredményt lehetne elérni! In necessariis anitas. Abban mindnyájunknak egyet kell értenünk, hogy az istenitisztelet szépségét, épületességét, hogy azzal hódithassunk, a sziveket megnyerhessük, elő kell mozdítanunk, ebben a célban mindnyájunknak találkoznia kell, mert az evang. Protestáns egyház a haladás, a tökéletesedés egyháza minden tekintetben, igy a liturgia kultúrájának müvelésében is, s aki ezen kérdés elől elzárkózik, az el vágja maga előtt a haladás útját, ellentétbe helyezkedik a Protestantizmus azon principiumával, melyet Pál apostol igy fejez ki: „Mindeneket megpróbáljatok és ami jó, azt megtartsátok"" In dubiis libertás. Nem hajszálig menő egyenlőség, a külsőségekben, az adiaforákban való egyformaság a jelszó, hanem csak a lehetőség szerint való közeledés egymáshoz. Teljesen szabad kezet enged a javaslat a gyülekezeteknek, nem akar rájuk semmitéle ceremóniát octrojálni. A javaslat nem akar Prokrusztes ágy lenni az isteni tisztelet rendjében, nem szándékozik az egyházközségeket kötelezni egy bizonyos meghatározott formában a szertartások szolgálatanak igájával. A kérdést a soha el nem fogyó és mindeneket eltürö szeretet jegyében akarja megoldani. In omnibus Charitas. Ennélfogva indítványom a következő : Mondja ki az egyházmegyei közgyűlés, hogy az isteni tiszteletek egyöntetűségének kérdésében jelentést beterjesztő esperes urnák fáradságot nem ismerő, nemes intenciótól vezérelt s közegyházunk érdekeit felölelő, üdvös munkásságát elismerésével honorálja s abbeli javaslatát, hogy a lutheri reformáció arany középutján haladva az isteni tiszteleti rendnek oly kerete állapítassék meg, — amely míg egyfelől a maga egyszerűségével minden nehézség és idegenkedés nélkül léptethető életbe, másfelől bizonyos felekezeti jelleg kidomborítására is alkalmas s hogy ennek végrehajtásával a püspök, mint legilletékesebb factor bizassék meg, aki a javaslat életbeléptetése iránt saját hatáskörében intézkedjék, — elfogadja és elfogadás végett a bánya-kerületi közgyűlésnek is ajánlja. Szeged, 1909. julius 31. Thomay József. B E L É L E T. Rz istentiszteletek egyöntetűségének kérdésével a tiszavidéki egyházmegye aug. 24—25. napjain S.-A.-Ujhelyen tartott közgyűlése is foglalkozott s elfogadta Paulik János nyíregyházi lelkésznek következő írásban benyújtott javaslatát: „Petrovics Soma, csanád-csongrádi esperesnek, az evang. magyar istentiszteletek s egyéb vallási cselekmények egyöntetűségét sürgető és javalló munkálatát elvileg elfogadja annál is inkább, mivel a tiszavidéki egyházmegye lelkészi kara e kérdéssel már az 1903. évi junius 9-én Merészpatakon tartott lelkészi értekezletén maga is foglalkozott s a magyar istentiszteletek alakjainak ama sokféleségét, amely ma egyházunkban otthonos, a prot. szabadság tultengésének tekinti s azt sem az evang. egyház méltóságával, sem a vallásos építés nagy érdekével megegyezőnek nem tartja s azon j felül az evangelikus hivek egyházi összetartozandóságának élénkítésére sem találja alkalmatosnak. Eltérőleg azonban Petrovics Somának a javasla| tátöl, amely egy és ugyanazon egyházon belül többféle I istentiszteleti formát tart megengedhetőnek, a tiszaJ vidéki egyházmegye azt tartaná e téren igazi sikernek, I ha a magyarnyelvű istentiszteletek és funkciók minden vonalon egységesen rendeztetnének oly alakban, mely : a magyar nép hagyományainak, szellemének és lelki j igényeinek figyelembe vételével alapíttatnék meg s melyen belül a kedély felmelegítésére alkalmas lithurgikus alkatrészek is helyet foglalnának. Ilyen istentiszteleti forma megalkotására pedig egy egyetemes jellegű s mind a négy kerület hozzáértő férfiaiból alakítandó szakbizottságot találná alkalmatosnak, amelynek ez ügyben való javaslatai aztán a rendes egyházi uton vétetnének bonckés alá s terjesztetnének fel annak idején a zsinathoz, mint e tekintetben egyedül illetékes forumhoz. Kívánatosnak tartja ezen előzetes eljárást annyival is inkább, mivel Petrovicsnak fenti munkálata még igen sok kérdést hagy nyitva, s mivel az egyházi közvélemény e dolgot illetőleg nincsen még kellően tájékoztatva, még kevésbé kialakulva. Az esperesség fenntartja magának a jogot, hogy ehez a kérdéshez, annak idején, amikor majd a magyar istentiszteletek és funkciók részletes Agendája előtte feküdni fog, újra hozzá szólhasson; addig is azonban a nevezett esperes urnák nemes törekvését rokonszenvvel és elismeréssel fogadja s azt főelveiben diadalra juttatni segiteni törekszik." Ä gömöri ág. hitv. ev. egyházmegye aug. hó 3-án Ratkón tartotta meg ezidei közgyűlését Terray Gyula főesperes és Hevessy Bertalan mint legidősb jelen volt egyházfelügyelő társelnöklete mellett. — Előző nap délután a tanügyi és gyámintézeti ülé-