Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-26 / 35. szám

1909. EVANGELK US ŐRÁLLÓ 303 egyházi tisztviselőknek 300 pedig más köteles járulékokra és rendes szükségletekre. Az évi hiány tehát 478 korona, melyre semmi fedezetünk sincsen. Ilyen körülmények között egyházat fentartani nem lehet. Hiszem, hogy a közalapi segély egyszer rnár Palonca számára is meg fog nyilni és remélem a gyámintézet is lehetővé fogja tenni egy régen várt nagyobb adomány kiuta'ását. Erre tisztelettel kérjük e helyen is a Főtisztelendő Egyházkerületi és Gyámintézeti Elnökséget. Eddig türelemmel vártunk, de a most nyert legújabb csapást már elviselni nem birjuk. Hiveink az adakozásban már kimerültek. Évi rendes egyházi adójuk 224 százalék, a temploméval együtt 500 százalékot meghaladja, nem számítva azon teljes 4 hónapi munkát, melyet 3 éven át a templom és egy:: ázi épületek közül mindegyik végzett. Egyikük Haiíioorszky Andrásné szolgáló évi 100 korona béréből elhunyt fia emlékére 88 koronát adott templomi teritőkre. Három Amerikába vándorolt testvér 440 koronát küldött a többi kint levő 410-el. Az áldozatkészség ily példái azt hiszem bárkit is meggyőzhetnek ezen kis gyülekezet életképességéről. Hogyha ehhez felemlítjük még egyházunk reformációkorabeli keletkezését, évszázados viszontagságait, a katholikus falvak közti törhetetlen hithüséget, akkor senki sem vetheti szemünkre, hogy mi vagyunk okai az anyagi pusztulás szélére való jutásunknak. Meggyőződésem szerint a paloncai gyülekezet a helybeli állami iskola róm. kath. tanerői mellett és a legközelebbi kisszebeni anyaegyház 45 kilométer távolsága miatt csak mini rendes lelkésszel bíró anyaegyház maradhat fenn. A XIX. század elején a róm. * kath. földesúr egy 600 léleknek való templommal jutalmazta ev. alattvalói hithűségét, melyet utóda 1814-ben a kassai püspök kiküldötteivel ^el nem foglalhatván 2 hónapra pecséttel lezárt. Az idők viszontagságai a je enben is már a világi hatóság hasonló eljárását idézték volna elő. Ezt elkerülendő megtettük kötelességünket azon reményben, hogy a munkaerőnket meghaladó részét egyházi elöljáróink fogják jól megérdemelt támogatásukkal kegyesen befejezni. Hogyha pedig jogos kérésünkben mint jövő nélküli egyház csalódnánk, ujbol fel fogom venni azon vándorbotot, mely nekünk ugyan anyagi hasznot, de egyetemes egyházunknak semmiesetre sem fog dicsőséget szerezni. Itt állok, máskép nem tehetek! Dzurányi Dezső ev. lelkész. Nyilt panasz a bányai egyházkerület nagyméltóságú és főtisztelendő Elnökségéhez. A bánsági egyházmegyei papi segélyegylet mult evi közgyűlésén a segélyegylet kormányzó bizottságahoz írásba foglalt több pontból álló interpellációt intéztem s ellene többrendbeli panaszt emeltem. Ez ügy egyházmegyei segélyegyletünk tagjaim k m° kk'

9 haZÍ Ügye volt cs

uP

án s e

z maradt vol.i,a tovabbra is, ha egyházmegyénk ezidei közgyűlésén oly határozatot nem provokált volna, amely határozattal teljes tartalmában változatlanul tudomásul lett véve segélyegyletünk ezidei közgyűlése eljárásomat „igazságtalan támadás"-nak minősítő, azt „helytelenítő és rosszaló" határozata. Miután így az ügy az egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében való fölvételével tágabb körben jut köztudomásra, az audiatur et altera pars elvénél fogva, magam iránti kötelességéből is, az ügy érdekében is, de meg az egyházmegyei közgyűlésen tett abbeli kijelentésemhez képest is, hogy a rajtam esett sérelem ellen orvoslást fogok keresni: kénytelen vagyok a nyilvánosság elé vinni az ügyet, panaszomnak különösebben is a felsőbbfoku egyházhatósághoz, a nagyméltóságú és főtisztelendő egyházkerületi Elnökséghez intéztével. Gondoltam, hogy formaszerű felebbezéssel élve keresem a rajtam esett sérelem orvoslását; de segélyegyletünknek van egy alapszabály §-a, amely így szol: „A (segélyegyleti) közgyűlésnek netalán sérelmeseknek látszó határozatai ellen felebbezni egyedül a felügyeleti és pártfogói joggal bíró egyházmegyei közgyűléshez lehet, amely ily esetekben végérvényesen dönt. Ily felebbezéseket azonban a legközelebbi egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg legalább 14 nappal előbb kell az intézeti elnökség utján Írásban a főesperesi hivatalhoz beterjeszteni'

1. (42. §.) felebbezésemet azonban, ha ezzel most élni akartam volna is, „a legközelebbi egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg legalább 14 nappal előbb" be nem terjeszthettem, mert az egyházmegyei közgyűlés mindjárt másnap volt a segélyegyleti közgyűlés után. Várhatnék hát egy teljes évig a felebbezéssel. De annyi ideig való várással keresni majd orvoslást ily kényes természetű ügyben, ugyancsak nem kellemes dolog. Az ezidei segélyegyleti közgyűlés módosította a fentidézett alapszabály §-t úgy, hogy e §. szövegéből kimaradnak ezek a szavak: „megelőzőleg legalább 14 nappal előbb" s e szó helyébe „közgyűlést" ez a szó jön „közgyűlésnek". De az ekképp módosított alapszabály §. szerint most még nem járhattam el, ha akartam volna is felebbezni, mert viszont az alapszabályok érvényben maradt 97. §-a úgy rendelkezik, hogy: „ha a mödosítvány a segélyegyleti közgyűlés jóváhagyásával találkozand, megerősítés végett az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendő és csak ennek megerősítése után és a megerősítés napjával lépnek hatályba a módosított alapszabályok". A fentebb melített alapszabály §. módosítást egyébként olyannak találom, hogy a régin ha javít is, de nem javít mindenben ; jelesül abszurd dolog benne az, amire rá is mutattam az alapszabálymódosítási indítvány tárgyalásakor, hogy ha valakit a segélyegyleti tagok közül a körülményei esetleg akadályoznak a segélyegyleti s a nyomban másnap következő egyházmegyei közgyűlésre menetelben s otthon marad, ez elől egyenesen el lesz inneniül zárva a felebbezés lehetősége, mert a segélyegylet közgyűlésének post festa tudomására esö határozata ellen a legközelebbi, rendszerint másnap tartatni szokott egyházmegyei közgyűlésre eo ipso lehetetlenség felebbezését eljuttatnia. Indítványoztam ennélfogva az alapszabálymódosításkor a §. oly szövegezését, hogy a segélyegyleti tag minden körülmények közt gyakorolhassa felebbezési jogát, sőt indítványoztam, hogy a módosított alapszabály §. az egyházkerületi közgyűléshez is lehetőnek mondja ki a felebbezéssel élést. Segélyegyleti közgyűlésünk azonban, sajnos nem találta valami fontosnak s szükségesnek a segélyegy-