Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-26 / 35. szám

304 leti tagok joga minden eshetőségre való lehetőleges biztosítását, illetve kiterjesztését. Sőt a jogbiztosítás s kiterjesztés dolgában egyenesen retrográd lépést tett segélyegyletünk az alapszabály módosításnak azzal a szinte most történt esetével, amelynélfogva az alapszabályoknak a működő (fizető) segélyegyleti tagok jogaira vonatkozó, eddig érvényben állott s következőképpen szóló 14. §-a: „megilleti a tanácskozási, szavazási, indítványozási, ellenőrzési, cselekvő és szenvedő választási jog az intézet kormányzati szervezetében, ha az egyházmegye területén belül lakik, föltétlenül, ha pedig külső taggá lett, azon föltétel alatt, ha e jogát kifejezetten gyakorolni kivánja és ha ez az intézet kormányzatának rendes ügymenetére nézve akadályozó befolyással nincsen" — olyképp lett módosítva, hogy e §. szövege csak e szókig marad meg: „belül lakik"; a többi kihagyódik. Az egyházmegyénkből más egyházmegyékbe költözött s egyletünkben tagokul megmaradt lelkésztársaink tehát egyletünkkel szemben innentül kötelezettségeik változatlan meghagyásával eddig bírt jogaikból vesztenek, dacára, hogy e jogfosztást semmiféle szükség, semmi ok és körülmény semmiképpen nem kívánta. Segélyegyletünk alapszabály §§-ai közül a felsoroltak, úgy mint módosítva lettek, az egyleti tagokra nézve nem nyújtván az őket megillető kellő jogbiztosítékot, jónak s szükségesnek vélem most — mellesleg — szellőztetni ezt is, mielőtt előadnám a segélyegyletünkkel való ügyem mibenlétét, amely szerint a segélyegyletünk mult évi közgyűlésén a segélyegylet kormányzó bizottságához intézett interpellációmra s az ellene emelt panaszomra vonatkozólag a segélyegylet ezidei közgyűlése a megejtett vizsgálat alapján úgy határozott, hogy eljárásomat „igazságtalan támadás"-nak minősítette, azt „helytelenítette" s „rosszalta". * Lássuk: miképpen fejlődtek az előzmények eljárásom igazságtalan támadásnak minősítéséig, helytelenítéseig s rosszalásaig ? Hogy interpellációmnak s panaszaimnak a segélyegylet mult évi közgyűlésén történt előterjesztését — amikor azon a közgyűlésen interpellációmra választ se hallottunk s felsorolt panaszaim, ezek alapossága, vagy alaptalansága szempontjából még tárgyalva se voltak — az illető közgyűlés miképp fogadta, arról a közgyűlés jegyzőkönyve maga azt mondja: „általános felháborodás (sic!) követi Kiss Kálmán heves (sic!) vádaskodásait". Ennek az általános »felháborodás«-nak a jelenetéből (amely „általános felháborodás" voltaképpen műfelháborodás volt s többnyire az érdekelt ajkakról hangzott el) a közgyűlés jegyzőkönyve a felháborodók mondásai közül följegyezte, hogy : „Kiss Kálmán eljárása nem okos és ildomos", hogy az „a szeretetlenség netovábbja", hogy: „Kiss Kálmán szavai nem is panaszok, hanem súlyos vádak", hogy : „Bohus Károly elnök visszautasítja Kiss Kálmán rágalmait'", hogy: „Kiss Kálmán nyilvános botrányt igyekezett csinálni". (Tulajdonképpen nemcsak nekem imputálja a felháborodó — ifj. Korén Pál ez a felháborodó — a jegyzőkönyv szerint a nyilvános botránycsinálási igyekezetet; de velem együtt Jeszenszky Nándor lelkésztársamnak is, akinek ez ügyben való szerepéről később szólni fogok még, ahol őt ifj. Korén Pál újra eláldja még velem együtt a botránycsináló czimmel). . 1909. Akiket a közgyűlés tagjai közül interpellációm s panaszaim érzékenyebben érintettek, azon voltak s el is érték, amit akartak, hogy interpellációmra a közgyűlésen a válaszadásról, amelyet vártam, kértem s többször is sürgettem, szó se legyen, illetve a válasz az „általános felháborodás" maradjon. Végül a segélyegylet közgyűlésén az „általános felháborodás" addig tartott, amig — egy segélyegyleti tag felvetett indítványa folytán — a közgyűlés bizottság kiküldését határozta el az egész segélyegyleti ügyvitel és pénztár megvizsgálására. Az ezután másfél hónap múlva megtartott vizsgáló bizottsági ülésre vonatkozólag el kell mondanom, hogy a segélyegylet elnökétől, aki az ülés idejét és helyét kitűzte s a meghívást eszközölte, az ülésre meghíva nem voltam ; ennek ideje és helye velem az elnök által közölve se volt és nem volt meghíva az ülésre épp ugy, mint én, Jeszenszky Nándor lelkésztársam se, aki pedig a segélyegylet kormányzó bizottságának tagja lévén, mint ilyen a segélyegylet vagyonkezeléséért való felelősségben ő is osztozkodik a vizsgáló bizottsági ülés összehívójával, az ezen ülésen megjelent segélyegyleti elnökkel, valamint az ez utóbbi által a vizsgáló bizottsági ülésre meghívott s ott szinte megjelent segélyegyleti pénztárossal és ellenőrrel. — Jeszenszky Nándor meghívásának mellőzése a vizsgáló bizottsági ülésre annál feltűnőbb volt, mert a vizsgáló bizottsági ülés Jeszenszky Nándor lakóhelyére volt összehíva — egy szállodába. — Szerencsénkre Jeszenszky Nándor is, én is tudomást szereztünk más uton, hallomásból az összehívott ülésről, amelyre kötelességünknek tartottuk elmenni s el is mentünk. A mi engem illett, eltekintve, hogy jogomban is volt ott lennem, elmentem oda azért is, mert ez ] alkalommal interpellációmnak is tárgyalás alá kellett | kerülnie s erre az interpellációmra nekem is hallanom i kellett a választ, amelyet interpellációmnak a segély| egylet közgyűlésén történt előterjesztésekor kértem, i de meg nem kaptam; — kértem az interpellációm végsorait követő azzal a kijelentéssel, hogy: „a válasz hivatva lesz enyhíteni, amit igen szívesen vennék, vagy súlyosbítani, amit csak sajnálni tudnék, a kormányzó-bizottság ellen való panaszaimat". Mellesleg kiemelhetem itt Jeszenszky Nándor igazságérzését, amelylyel ő helyénvalónak is, szükségesnek is találta felhívni a vizsgáló-bizottság figyelmét nyomban az ülés elején a tárgyalás megkezdése előtt arra, hogy a segélyegylet közgyűlésének időközben köröztetett jegyzőkönyve engem rágalmazónak tüntetett fel s miután így a jegyzőkönyvben nemcsak vádlóul, de vádlottul is szerepeltek : így — úgymond — legalább oly joggal lehetek jelen a vizsgáló bizottság ülésén, mint Bohus Károly segélyegyleti elnök, vagy Doleschall Lajos pénztáros. Jeszenszky Nándor e „kijelentésével szemben, amely a vizsgáló-bizottsági ülés jegyzőkönyvéből kifejtődött, idézem ifj. Korén Pál vizsgáló-bizottsági tag és jegyző mondását, úgy, ahogy azt a jegyzőkönyvben ő maga szövegezte : „ifj. Korén Pál a tárgyalás nyugodtsága (sic!) érdekében tiltakozik Kiss Kálmán jelenléte ellen, annál is inkább, mivel vádjai írásba foglalvák". Ilyenformán indult meg az a ^bizonyos vizsgálat. (Vége köv.) EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ