Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-19 / 34. szám

EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ D

G nincs is benne hivalkodás egy szemernyi sem. Hiúság sohasem bántotta, sohasem nyugtalanította szívét. Most is, amidőn márc. 9-én ünnepelni kivánták, de hivatalos kötelességei elszólították otthonából: kérvekérték az otthon maradásra. Ő azonban a közegyház javát saját egyéni megtiszteltetésének elébe téve, rövidséggel jelentette ki, hogy saját személye miatt egy percet sem kiván mulasztani az egyház építésének munkájára kimért időből, mert ő — úgymond — szem előtt tartva mindenkor ama mondást „officium praecedit"! És ment hivatalos kötelességeit teljesíteni. — Az önzetlen, odaadó munkának magasztos képe ez! Püspöki működésének kezdete nehéz volt, mert az időben erős mértékben dúlt az egyház kebelében, közelebbről a dunánninneni egyházkerületben a nemzetiségek harca. Politikai színezetű, nemzetiségi pártokra volt oszolva a kerület — s a szélsőségek között a helyes középutat megtalálni alig látszott lehetségesnek. D. Baltik Frigyes megtalálta! Főpásztori működése alatt tapintatos, szelid eljárásával mindég igyekezett az ellentéteket kiegyenlíteni s ez sikerűit is neki. S minél kevesebb jót várt valaki e részben püspökségétói, annál kellemesebben csalódott benne. Aki az egyház belső életében kifejtett munkásságát ismeri, a legnagyobb készséggel fogja aláírni állításunkat. Nem célunk e helyütt felsorolni és méltatni alkotásait. Csak arra mutatunk rá, hogy minden alkotása egy sajátos, de egyúttal jellegzetes vonással ékeskedik: a szeretettel. Legnagyobb öröme, ha jót tehet és ezt a jótékonyságot mindég önzetlenül gyakorolja. Egyház, iskola, magán ember a legtöbbször nem is tudja, hogy a bajban, szorult helyzetben megérkezett segítség ő tőle jött. Innen van, hogy közbecsűlés, szeretet övezi mindenki részéről. Jubileumi ünnepe alkalmából — melynek impozáns külső keretben való megnyilvánulása ellen szerénysége már jó eleve tiltakozott — Isten iránti hála érzettel üdvözöljük mi is az ősz főpásztort, hogy az isteni gondviselés jósága a mi ev. egyházunknak adta s megtartotta máig őt. Ezen hálaérzetünkből emelkedik azon fohászszerü kivánatunk, tartsa meg őt a mi mennyei jó Atyánk még sokéig egyházunk javára s a mi örömünkre! Nógrádi. Ä nyíregyházi körírat. ii. Az a füzet, amelyet „Felvilágosítás" cim alatt nt. Gyürky Pál főesperes ur, az egyetemes nyugdíjintézet ügyvivője volt szives a nyíregyházi köriratra válaszképen szétküldeni, felveti egyebek között az időszerűség kérdését. Idevonatkozólag tiszteletteljes válaszom az, hogy a nyíregyházi köriratot az egyházközségek részére az államsegélyből, illetőleg az egyetemes adóalapból nyújtandó segélyek kérdése teszi időszerűvé. Természetesen az olyan egyházközségekben, ahol az egyházi adóterhek csekélyek, s igy alig érezhetők az adóterhek csökkentésére jutó összeg mennyiségének kérdése s a vele összefüggő kérdések egy cseppet sem sürgősek. Ellenben ott, ahol az egyháztagok méltón zúgolódnak a nagy egyházi terhek miatt, ott az a kérdés, hogy mennyi jut az államsegélyből első és tulajdonképeni céljára, igen is égető és sürgős. Talán a véletlen müve, talán a körülmények kevésbbé szerencsés alakulása, hogy Rimaszombat az előbbiek s Nyíregyháza az utóbbiak közé tartozik. — Hogy tehát ami Rimaszombatban nem sürgős és nem időszerű, Nyíregyházán az. Hanem hogy Nyíregyháza nem egyedüli ezen a téren, de minden valószínűség szerint a túlnyomó többséghez tartozik, az az egyetemes adóalapi bizottság legközelebbi munkálata során lesz majd nyilvánvalóvá ! Kifogásolja a nt. főesperes ur, hogy Nyíregyháza miért nem szolalt fel előbb ? Ez megint reám vonatkozván, kénytelen-kelletlen el kell mondanom, hogy nekem, visszavonulván az egyházi ügyekben való részvételtől, nem is volt tudomásom az államsegély mikénti felosztása feletti tervezgetésekről. Mikor azonban a mult év végén kötelességemmé tették azt, hogy ismét foglalkozzam egyházi ügyekkel, csak kötelességemnek igyekeztem eleget tenni, mikor ezt a kérdést is tanulmány tárgyává tettem. Ami aztán az államsegély felosztására vonatkozó egyetemes határozat „közjogi" vagy „magánjogi" természetére vonatkozó megjegyzést illeti, e tekintetben egy percig sem voltam s ma sem vagyok bizonytalanságban a felől, mintha ennek a különben is akadémikus értékű ellenvetésnek alapja volna. Áttérve most már a nyíregyházi körirat állítólagos tévedéseire, lehető rövidséggel a következőket jegyzem meg: A nyíregyházi körirat szerkesztésénél felhasznált adatok legnagyobb részét az 1906. évi egyetemes közgyűlés megbízásából készített ,.Javaslat"-ból, az 1907. évi egyetemes közgyűlés megbízásából kidolgozott „Újjászervezéséből, a véleményező bizottság „Véleményező jelentés"-éből és a Nyugdíjintézeti szabályrendeletből vettem. Azt hittem tehát, s szeretném hinni ma is, hogy hiteles és megbízható forrásokból szereztem azokat az adatokat, amelyek az egyetemes nyugdíjintézetre vonatkoznak. Ha azonban ezen adatok egyike vagy másika helyesbítésre szorul, ez nem az én hibám s nem a nyíregyházi körírat adataira vet kedvezőtlen világítást. Hogy a mathematikai mérleg kidolgozását tartalmazó számításokat, ,,a nyugdíjintézet irattárában őrzött statisztikai adatok teljes nagy tömegét" nem is láttam, az tény és való. Ma sem vagyok reájuk kíváncsi. Épen azért, mert teljesen megbízom bennük