Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-19 / 34. szám

1909. Egy percig sem kéíelkedtem s ma sem kételkedem abban, hogy a számítások a legnagyobb gonddal és alapossággal végeztettek. Tökéletesen megbízom abban is, hogy a számok óriási tömkelegében egyetlen szorzási vagy összeadási hiba sem fordul elő. Nem is erre van alapítva a nyíregyházi köriratnak a nyugdíjintézettel foglalkozó része, szemben a mathematikai mérleggel, hanem arra, amit most maga a „Felvilágosítás" című füzet is beismer, hogy a lelkészi nyugdíjintézetekre alkalmazható positiv adatai nem voltak a mathematikai mérlegnek. Arra, hogy a lelkészi nyugdíjintézeteket nem lehet egy kalap alá vonni semmiféle más nyugdíjintézettel. Arra, hogy a lelkészi nyugdíjintézetre nem alkalmazhatók ugyanazok az alaptételek, ugyanazok a kiindulási pontok, ugyanazok a számítási tényezők, mint más nyugdíjintézetre. Miért? Azért, mert mint a körírat kifejti, a lelkészek még megcsökkent munkabírás esetén sem mennek, illetve nem fognak menni sem önként, sem híveik vagy felettes hatóságok kívánságára nyugdíjba csak azért, mert már betöltöttek bizonyos szolgálati éveket. Nekik nem érdekük, sot anyagilag is hátrányuk a nyugalomba vonulás. Az egyházközségeknek sem érdeke, hogy tisztességben megőszült lelkipásztora az egyház gondozását másnak engedje át. Sőt ellenkezőleg. — Az illetékes felsőbb hatóságoknak sem áll ez érdekében. A lelkészek tehát csak kivételesen mennek és fognak nyugdíjba menni a negyvenedik szolgálati év betöltése után. Még a minimális nyugdíjnál tényleg kisebb javadalmazást élvezők is, akik a tagadhatatlan erkölcsi veszteség mellett a lakás és járulékainak használatától esnek el. Ez a kiindulási pontja és alaptétele a nyíregyházi köriratnak és nem az igazságszolgáltatási nyugdíjazási viszonyokkal való összehasonlítás, miként azt a ,,Felvilágosítás" cimü füzet hiszi. A nyíregyházi körírat az „Újjászervezés" című füzetben talált adatok, illetve a lelkészek életkora és szolgálati idejének egybehasonlítása alapján lecjfeljebb ötvenre teszi a tényleg nyugalomba vonuló lelkészek számát. A „Felvilágosítás" című füzet ezzel szemben kijelenti, hogy már ma is 55 nyugalmazott lelkész van. Lehet, nincs módomban meggyőződni róla, hogy nem halt-e meg közülök egy sem. Ämde mit bizonyít ez? Azt, hogy a nyíregyházi körírat következtetései menynyire megközelítették a valóságot! Hiszen a nyugdíjintézetre vonatkozó uj szabályrendelet életbelépte előtt, vagyis az 1909. évi január 1. előtt általánosan elterjedt köztudat, illetve feltevés volt, hogy az életbelépés után tömegesen mennek nyugdíjba a lelkészek, mert sokan csak azt várják, hogy az eddiginél magasabb nyugdíj meglegyen. S íme a „Felvilágosítás" csak 55 nyugalmazott lelkészre tud hivatkozni, akik — ismételten felteszem — még ma is mindannyian élnek. Azt állítja, illetve jósolja a „Felvilágosítás", hogy ez a szám 25 év alatt megkétszereződik. De hát miért? Honnan fog előállani annak a bizonyos „újabb növedék"-nek az a sűrűbb gyarapodása, amelyet „a régebben nyugdíjazottak évedésével beálló sűrűbb elhalálozások száma" csak akkor tud ellensúlyozni, ha a tényleg nyugdíjas élvezők átlaga a százat, vagy száztizet eleri? Az özvegyeknél azt a felfedezést teszi a „Felvilágosítás" című füzet, hogy a lelkészi özvegyek száma nem 100, hanem 279, illetőleg 25 év múlva 300 lesz. Ha csakugyan lelkészeknek özvegye a 279 özvegy, igen érdekes probléma áll a statisztikusok elé. Az országos átlag szerint ugyanis 100 lakos közül 40 házas és 6 özvegy van Magyarországon. Tehát az özvegyek száma a házasok számának csak egy hetedrésze. A „Felvilágosítás" cimü füzet szerint ellenben a fele! Ezen az alapon és 10 százalék-ot számítva az árvákra, a nyugdíjas lelkészek számát pedig 110-re téve s hozzáadva a nyugdíjintézet egyéb kiadásait, 748,620 koronában számítja ki a nyugdíjintézetnek 25 év múlva felmerülő évi kiadásait. Viszont a mostani bevételeket 510,000 koronában veszi számítási alapul, így mutatja ki azt, hogy a nyugdíjintézetnek az évi kiadásokon felül közel 6 millió korona tartalékot is kell gyűjtenie abból a célból, hogy kiadásait 25 év múlva is zavartalanul fedezhesse. Ezért van szükség jelenleg a kezdő években a kiadásoknál jelentékenyen nagyobb bevételekre. A kép így beállítva tagadhatatlanul igen tetszetős és megvesztegető. Ámde ha magával a „Felvilágosítás" cimü füzet legnagyobb erősségével, a mathematikai mérleggel állítjuk szembe, egészen más lesz a hatása. A mathematikai mérleg ugyanis a lelkészek nyugdíjának tőke értékét 3,736,000 koronára, az özvegyekét és árvákét együttesen 3,760,000 koronára számítja ki. (Csak kerek összegeket írok itt.) Tehát a kettő közel egyenlő. A „Felvilágosítás" cimü füzet ellenben az özvegyek és árvák díjait (a 25 év utáni Időre) 423,720 koronára, a nyugalmazott lelkészek nyugdíját 313,500 koronára számítja ki. Tehát az előbbi kerek 100,000 koronával több, illetve az utóbbi kevesebb, mint a másik. Mi következik ebből? Végső eredményében az, amit a nyíregyházi körirat céloz, hogy revízió alá kell venni az államsegély felosztására vonatkozó egyetemes határozatot, mert a számítások sehogyse vágnak össze, még is azt eredményezik, hogy az államsegélynek egészen egyharmad része a nyugdíjintézet javára kötendő le, aminthogy le is köttetett. A „Felvilágosítás" című füzetnek az igazságügyi tárca nyugdíjazási viszonyaira, illetve a nyíregyházi köriratnak ezzel foglalkozó példájára vonatkozó részével is rövidesen végezhetünk. Ez a példa csak összehasonlítás kedvéért volt felhozva, de a körirat nem abból indult ki. Sőt véletlenül épen utólagosan került bele. S nem is olyan rossz az a példa, mint a „Felvilágosítás" című füzet feltüntetni sz Éretné. Először is a bírósági tisztviselők fizetés rendezése gen is éreztette hatását a nyugdíjak emelkedésénél, mert ott csakugyan sokan vártak a magasabb fizetéssel kapcsolatos magasabb nyugdíjra. Másodszor a személyi kiadásoknál a nyugdíjba be nem számítható rész a lelkészi nyugdíjintézetnél, viszont meg van abban az összegben, illetve abban a különbözetben, ami a mathematikai mérleg kiszámításának is alapjául szolgált kimutatás szerinti lelkészi fizetések végösszege, másfelől a nyugdíjszabályrendelet 20-ik §-a szerint tényleg elfogadandó nyugdíjigények végösszege között fennforog. A mathematikai mérleg kiszámításánál tudvalevőleg a lelkészi állások javadalma 1,928,000 koronára vétetett. Ámde, hogy a szabályrendelet 20-ik §-a értelmében elfogadható és megállapítandó nyugdíjigények összege kevesebb lesz annál, az bizonyos. Ezt a beérkezett, most már hiteles adatok alapján fogja megállapíthatni a nyugdíjintézeti bizottság. Ez a különbség a mathematikai mérleg alapjául szolgált kimutatás és a tényleges nyugdíjigények ösz-