Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-12 / 33. szám

1909. 285 Nem csinálunk-e egyből, avagy háromból kettőt? Mert akkor, természetesen az eredmény a valósággal szemben hamis, hibás. A számok türelmesek. Lehet azokkal tetszés szerint bánni, azokat forgatni. E hivatkozás nem valami elcsépelt izetlenség. Ez a társadalmi,- a pénzügyi életben gyakran előforduló s beigazoló esetekből van merítve. Gondoljunk csak sok pénzintézetek számadásai — nem ritkán hibás, sőt hamis műveleteire. Avagy az országos állami-, pénzügyi beszámolásoknál és költségelőirányzatoknál, nemde, ugyanazon számtételek halmazából egyik szakértő százakra menő pluszt, míg egy más pénzügyi tekintély meg milliónyi mínuszt hoz ki. — (Itt van legközelebb a nemzeti színészet népszínházi évi jövedelmének a kimutatása. A hozzáértők szerint deficit az eredmény, mig az érdekelt körök hivatalosan azt 100 ezer koronára teszik.) Igaz, hogy a nyugdíjintézet ügyvivője és a nyíregyházai ,,Körirat" — tisztelt szerzői nem egy s ugyanazon számtani segédeszközökkel dolgoztak. Az ügyvivő úr saját állítása szerint, — ,,az egyéni és családi viszonyok és állapotok feltüntetését, bizonyos tekintetekből mellőzte. A nyugdíjintézet irattárában őrzött statisztikai adatok teljes nagy tömegét a „Körirat" szerzője nem is látta. Ha szabad kérdeznünk, mik voltak ugyan azok a bizonyos tekintetek ? Mi fontos okból kellett amaz adatokat a nyiivánosság előtt zárva tartani ? hogy azokhoz sem laikus, sem nemlaikus nem juthatott, azokat számításai kalkulusánál nem használhatta. Igen érdekelne bennünket mindezeket megtudni. S reméljük is, hogy erre nézve megnyugtató szíves válaszadással az ügyvivő úr nem fog késni. S nem gondolja-e, hogy a múltban is már jó hatással s megnyugvással szolgált volna az érdekelt közönségre, ha ama számítások alapjául szolgáló statisztikai adatok tömegébe szabad betekintést nyert volna laikus és nemlaikus és próbálkozhattak volna többen e fontos számítási probléma megoldásával ? Talán csak nem él abban a hiszemben, hogy sem a 689 lelkész, sem sok más nemlelkész érdeklődők között nem akadt volna több nemlaikus, aki abban az irattárban őrzött stat. adatok nagy tömegében eltudott volna igazodni s onnan a valóságnak megfelelő eredményt napfényre hozni?! Kár volt tehát az ügyet eképen a nyilvánosságtól elvonni s azt ily kétes helyzetbe juttatni. De kár volt ezen fölül mult évben az egyet, közgyűlés elé szánt véleményes jelentésének közrebocsátásával olyannyira késni, hogy emiatt sokan el sem is olvashatták azt, — különösen a világi urak. Legfeljebb a tervezgetésben — talán — résztvettek, csatlakozásukat jelentették ki. Csatlakoztak, — természetesen csak mellé, azok állásfoglalásához, akikkel egy hajóban szoktak hajózni, az az, kik nékiek közelebbi felebarátaik" — lévén azokkal, a zöld és fehér asztal mellett is, de meg működésük körében is, közelebb, szorosabb összeköttetésük. Nem akarom innen kiindulva fejtegetni, hogy egyházunk kormányzásában mily észrevehetőleg terjed az a szellem, mely ugyan az idők szelleme, de legkevesbbé a Protestantismus szelleme. — Az erőt fejlesztő, alantra leható önkormányzat helyét kezdi az összpontosítás és a tekintély rendszere elfoglalni egyházi életünkben. Maradjunk csak nyugdíj ügyünknél. — Sokan bizonnyal másként fogják fel a dolgot, mint én nem kevés magammal. Én azt vallom, hogy a mult évi egyet, közgyűlés által elfogadott nyugdíjintézet megalkotásához, annak mikénti kezeléséhez az egyes gyülekezetek nem lettek belevonva, pedig ily fontos, messze jövőbe jótékonyan kiható intézmény létesítésénél a gyülekezeteket mellőzni nem lett volna szabad, alkotmány ellenes az. De mikor oly divatossá lett egyházi életünkben a rövid summás eljárás, — az utánzás, — átvétel, kompromissum stb. S ha a nyugdíjintézet szabályai végrehajtását vesszük szemügyre. Miként van az szervezve ? Úgy, hogy biz ott nyoma sincs a paritásnak. Nincs ott a végrehajtó bizottságban képviselve a papság egy nagy — különösen érdekelt része (majd azt mondttam — osztálya), az alsó, a kongruás papság. Teljes tisztelettel s bizalommal adózunk különkülön s egyenként a nyugdíjintézeti bizottság tagjainak. Mindazáltal nincs ok és értelem nélkül a gyakorlatban, hogy minden fontos ügykezelésnél lehetőleg minden osztály, minden érdekkör képviselve szokott lenni. Avagy talán bizalom hiányából lett emé nyugdíjintézeti bizottság is nem 1 — 2 tagból, hanem 11 tagból alakítva? Ha az egyházterén, az ügyek vitelénél mindenütt a teljes képviseltetés volna keresztül víve, bizonynyal nem állnának elő oly hiányosságok a szabályrendeletekben és panaszok azok alkalmazásánál, mint ahogyan az sajnosan s nem ritkán szokott előfordulni. Nem kívánok itt e részben több esetre hivatkozni, mint rámutatni az „Evangélikus Őrálló" legközelebbi számában megjelent Horémus Pálnak, a „Harmincöt százalék" címen az egyházak segélyezése kulcsáról írott cikkére. Elég világosan s a valóságnak megfelelőleg mutatja ki e részben a visszás állapotokat, a mi bizonnyal elkerülhető lett volna a leunagyobb részben, ha a segélyezési szabályrendeletek képesítésénél belehettek volna vonva oly lelkészek is, kik a gyülekezeteknél létező állapotokról kellő tájékozást tudtak volna adni. S jelek mutatkoznak, hogy a nyugdíjügy alapszabályai alkalmazásánál sem leszünk különben. Igaz marad minden téren az a tapasztalat, hogy nem az szerez teljes ismeretet a dolgok lényegéről, a részletekről, aki magaslatról széles látkörben nézi a tájat, a világot, hanem az, aki ott lent, a domb oldalán s völgyekben tartózkodva látja közelről az egyes tárgyakat. Avagy azt a kifordított elvet valjuk, akinek az Isten magasabb állást nem ad, annak ahoz való észt, tehetséget sem ad? Térjünk most már vissza a szorosan vett nyugdíj ügyre. Nagy munkát, szépet, fáradságosat és — íme kellemetlenségekkel összekötött munkát végzett a tisztelt ügyvivő úr a nyugdíjintézetünk körül. Hálás elismeréssel tartozunk érte. Számtani mérlegének igaza iránt nekem sincs kétségem. — Mindazáltal, mintha némi ingadozás mutatkoznék a tavalyi és az idei állásfoglalásánál a számtani mérleg körül. Mult évben u. i. vallotta a „teljes nyugdíjat" javaslatában. — A számtani mérleg is tehát ennek megfelelőleg volt elkészítve. Miután azonban a teljes nyugdíj a kivitelben el lett ejtve s a maximum 4800 K-ra lett leszorítva, ez által az évi kiadás csökkentve s mintegy 40—50 ezer kor. megtakarítva lett." Ebből a tényállásból két vagylagos kérdés áll elő. Először is, ám honnan, miből lett volna az a 40—50 ezer kor. költségtöbblet fedezve az esetben, ha a mult évi javaslata fogadtatik el. — Ha pedig