Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-05 / 32. szám

V. év. Ngireggháza, 1909. augusztus 5. 32. szám. EGYHÁZI ] S TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diiát a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. LELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEb ULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK : Vezórczikk : Isten ments ! Lombos Alfréd. — Szemelvények a vall. és közoktatásügyi miniszternek 1907. évi (most megjelent) működéséről szóló jelentéséből. Baldauf Q. -- Tisztelt gyülekezetek ! — Néhány szó temetési beszédeinkről. A. — Beiélet. — Irodalom. — Pályázatok. — Hirdetések. Isten ments! Irta : Lombos Alfréd. Zombor, 1909. julius 18-an Az Evang. Őrálló „Harmincöt százalék" cimü — az adóügy jóakaratú megoldásán fáradozó — cikkét átolvastam másodszor, olvastam harmadszor s az agyamban kergetődző különféle gondolatok zsibongása között is egy hang kerekedet felül: mégis, hol az igazság ? Könyvet lehetne irni hivatkozott cikk nyomán is, melynek olvasásában változnának az érzelmek s átolvasva teljesen, még mindig várná az ember a végét, mert még sem talál megnyugvást. Ärany igazságok vannak ugyan a cikkben, de kivonva a sorokból, mint a salakból kiolvasztott arany vesztik súlyukat s nem találom az abszolút igazságot. Hogy -— ha bár a 100-150 százalékos egyházi adó nem is mindenütt az adókulcsot képezi — vannak szegények, kik tényleg fizetnek is ennyit, hogy ép azok a gyülekezetek fognak gyámolatlanul, szükségben, nyomorban maradni, amelyek eddig jis csak könyöradományból tengődtek, hogy a nyíregyházi javaslat szerint enyhítendő az adóalapi szabályrendelet kérlelhetetlen szigorúsága, hogy vannak socialdemokratáink, hogy az adóalapi szabályrendelet ott segít, ahol úgy is nagy a buzgóság és áldozatkészség, hogy bajos a 35 százalék-os adókulcsot szigorúan mindenkire alkalmazva keresztül vinni s legkönnyebb ez csak ott, hol csekély az állami adó s az adótételek között nincsenek nagyobb különbségek, hogy vannak hívek, kik önként ajánlanak fel nagyobb egyházi adót . . . áz mind igaz s hogy az ideális állapot, ha már a katholikusokhoz arányítva nem is könnyíthetjük a terheket, az egyházak adóterhének — mint a reformátusoknál — 20 százalék-ra való leszállítása volna, arról már irtam e lap hasábjain, de bármint óhajtanám az egyházközségek terheinek lejebb szállítását, hivatkozott cikk által ajánlott expedicenst veszedelmesnek tartanám. Először is a nyíregyházi javaslat szerintem el nem fogadható, mert az a nyugdíjintézet megbolygatásával akar a dolgon segíteni s egy nyitott kérdés helyet ismét kettővel állnánk szemben. (Ha már megcsináltuk s mi, az egyenlő nyugdíj álláspontján levők is belenyugszunk már, legalább most hagyjuk békén az intézményt s várjuk be Gyümölcseit. Mert ha kikezdi az egyifr' Tél, azt cselekszi talán nagyobb vehemenciával a másik és sohasem végeznénk nagy horderejű kérdéseinkkel, ha a szépséghibákon meg nem nyugszunk. Ä módosításokkal majd álljunk elő 10 év múlván, ott leszünk mi is az egyenlő nyugdíj érdekében, ha csak nem rendeztetnek addig a fizetések, minek folytán a nyugdíj egyenlő is, fizetésen alapuló is lenne.) Hogy az egyes egyházközségek között az adókulcs dolgában különbségek tétessenek, ezen kívánsággal én léptem elő elsősorban, midőn a missiókörök kiváltságolását hangsúlyoztam s hiszem joggal, mert a missiókörök egyházegyetemi utasításra kreáltatván, missió teljesíthetése céljából kedvezményben részesítendők mindaddig, míg a súlyos országos átlagkulcsot, a 35 százalék-ot elbírják s a rendes anyaegyházak^ sorába lépve, megszűnnek missiók lenni. Hogy azonban a községi pótadó miatt tétessenek különbségek az egyes egyházközségek között, ! lehet méltányos is, nem is. Az igaz, hogy a nagyobb pótadó annyira megterhelheti az adózasnak budgetjét, hogy nehezen Lirja el . a magas egyházi adót, de vájjon szabad-e I figyelmen kivűl hagynunk azt, hogy a nagyobb