Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-22 / 30. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. augusztus 12. 33. szám. EGYHÁZI ÉS TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. <v Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK.: Vezérczikk beszéde. — üzenet. — : Hz evangélikus istentiszteletek egyöntetűségéről Jeszenszky Károly. — Laszkáry Pál Tarca: Egy ifjú lelkész álmai — Tanügy — Belélet. — irodalom. — Szerkesztői Pályázatok. — Hirdetések:. Rz evangélikus istentiszteletek egyöntetűségéről. — Felolvastatott az aradbékési evang. egyházmegye lelkészi karának Békéscsabán 1909. julius 13-án tartott értekezletén. — Nagytiszteletű Értekezlet! Az Istentiszteletek „egyöntetűsége kérdésében" Petrovics Soma csanád—csongrádi esperes által készített jelentés oly becses adatokat és javaslatokat foglal magában, hogy azok alapján egyházunk közszelleme könynyen eligazodhatik arra nézve: minő irányban és minő főelvek szemelőtt tartása mellet kelljen istentiszteleteink egyöntetűségére törekednünk ? Oly egyformaságot, mint aminő pl. némely más hitfelekezetek istentiszteletét — a kötelezőleg megállapított formák gazdagsága mellett is — jellemzi:' nem szabad kívánnunk! — Mert a formáknak ezen megkötöttsége, betűszerinti alkalmazása — mint mindenütt másutt — úgy nálunk is — csak a formalizmusba való elmerülést, a külsőségek álarca alá menekülni szerető farizeizmust, képmutatást és gőgöt, — az evangeliomi szellemnek halálát idézhetné elő. Äzon kell lennünk egyfelől, hogy Istentiszteleteink rendjéből azon elemek, melyeket sem a szentírás, sem a jó ízlés, sem az áhitatkeltés szempontjából igazolni nem lehet; melyeket nem a Szentlélek által való ihlettség, hanem az egyéni hiúság, feltűnési vágy, újítási viszketeg, népkegy hajhászat, tudatlanság s egyéb emberi gyarlóságok csempésztek be, épen egyszerűségük mellett oly magasztos, lélekemelő istentiszteleteink szentelt csarnokaiba, — onnan eltávolítassanak. Másfelől óvakodnunk kell attól, hogy az egyes gyülekezetekben meghonosúlt élő szervezeteket, — netán holt tárgyakként idomítsuk, csonkítsuk, vagy toldjuk, — a példabeszéd szerint „egy kaptafára húzzuk". Csak az általános kereteket kell megállapítanunk s az ev. egyházunk hitelveivel megegyező főbb szempontokat kell fixpontokul kijelölnünk, — hogy azok figyelembe vétele mellett, istentiszteleteink folyamának, történelmi fejlődés által adott medrét kellő| képen — úgy az Isten törvényeinek, mint a ; keresztyén lelkiélet szükségleteinek megfelej lőleg szabályozhassuk. Csak így lehet az evangeliomnak amaz ! erejét, mely az istentiszteleteink által kelteni ! kívánt áhítat — és lelki épülésben nyilváI nul, — értékesítenünk, illetőleg amaz erő í megnyilatkozásásának akadályait elhárítanunk. Istentiszteleteink rendjének ily irányban való fejlesztését célozza a Petrovics-féle jelentés is. S ezen ; cél megvalósítására igen alkalmas utat és módot jelölj nek meg a jelentésében foglalt javaslatok. Ezeknek kiegészítéséül a magam részéről a kő| vetkezőket bátorkodom megjegyezni: Igen helyes és indokolt azon óhaj, hogy a liturgikus elem az istentiszteleteknél, lehetőleg összes egy; házainkban meghonosítassék. De téves ama felfogás, i mely szerint a lelkésznek a liturgiában okvetlenül í énekelve kellene tevőleges részt venni. Ha a lelkésznek van hozzávaló hangja, zenei j érzéke, akkor jó, ha énekelve mondja el a kollektákat, textusokat és antifonákat. De ha nem rendelkezik ezen adományokkal, akkor jobb, ha csak elolvassa, de értelmesen, jól hangsúlyozva — a reá eső részeket. Ä fő az, hogy a kórus, vagy a gyülekezet énekelve válaszoljon a lelkész szavaira. Ennek meg van a típusa a tót istentiszteleteknél szokásos passió olvasásnál. Ennek magyar típusát bemutalni volt szerencsém legutóbb a mezőberényi Il-ik kerületi evang. egyház templomá&an tartott gyámintézeti istentiszteletnél. Hogy az ' j szervezett liturgiái istentisztelet mennyire fc' a<^iz áhítatot és hitbeli buzgóságot: arról bizv igót tehetnek azok, akik a passiói istentiszteleteke ?szt szoktak venni, vagy akik a