Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-14 / 3. szám

1909 EVANGELIKUS ORÄLLO gában foglalja mindazt, amit elérni kívánunk: a vallásfelekezetek teljes egyenjogosítását s ezzel az előre nyomuló klerikalismus visszaszorítását. Ugy hiszem mindnyájan azt akarjuk ! Ezen cél elérésére vezető eszközök megválasztásában azonban eltérők a vélemények. A megalakult Szövetség alapszabályai nem nyújtanak eléggé világos képet e tekintetben. . . Alakítsunk — ugy mond — mindenütt, ahol csak a feltételek megvannak, helyi fiók szövetségeket, amelyek a rendelkezésükre álló anyagi és szellemi eszközök felhasználásával igyekezzenek a szövetség célját, előadások és felolvasások tartása, társas összejövetelek rendezése, a tagok önképzése, fontosabb egyházi és társadalmi kérdések megbeszélése, emberbaráti intézetek létesítése, a hasonló szellemi és erkölcsi irányzatot szolgáló sajtó és társadalmi törekvések anyagi támogatása által előmozdítani ! Jó, helyes! Mondjuk, hogy e fiók szövetségek szép számban fognak megalakulni s helyi működésűkkel igyekeznek majd az eszmét propagálni s kifejezésre juttatni minden ütt, ahol csak módjukban lesz ! De kérdem, reméljük-e a kivánt eredményt egyedül azon az utón ? Nem hihető, hogy csupán ezek az eszközök elégségesek volnának a cél megvalósítására ! Nem, mert ezt mutatja a jelen. Hiszen már jó ideje nem teszünk egyebet, mint hogy sérelmeinket hangoztatjuk s azt sem lehet mondani, hogy csak szórványosan, egyesek, vagy legalább is kevesen s nem szervezetten, testületileg tesszük ezt s ezért van szükség a tömörülésre, hogy szavunknak súlyt kölcsönözzünk ! Esperességi, kerületi, egyetemes gyűléseink, az ev. és ref. lelkészi egyet, értekezletek már csak elég tekintélyes testületek akár erkölcsileg, akár számban. S mi az általuk elért eredmény ? Nem sok ! Még más utakról is kell tehát gondoskodni a Szövetségen belül! Melyek ezek? . . . A Cirk. L. érdemes szerkesztője a Szövetséget vallási alapra akarja állítani: egyházunk tagjainak hithűségét czélozza erősíteni e Szövetség által. A támadó ellenséggel szemben nem a vár falait, bástyáit, védelmi fegyvereinket: a százados törvényekben biztosított jogainkat kívánja erősíteni, de a védőkbe szeretne több lelkesedést, nagyobb hűséget s bátorságot önteni. Ezért fájlalja, hogy a Szövetség — ugy mond — lecsúszott a tisztán a mi saját egyházunk körében maradás talajáról, amikor Evang. elnevezését megváltoztatta ! Épenséggel nem! Az Orsz. Vallásegyenlőségi Szövetségnek — s ide culminál fejtegetésünk — nem vallási, de határozottan politikai charakterrel kell bírnia. E Szövetségnek semmikép sem lehet a czélja a valláserkölcsi élet közvetlen erősítése, ápolása, mert erre van számos más egyesületünk, (s ezeket kell erősítenünk). Hogy a Szövetség megalakult, annak politikai háttere van : a mostani vallásügyi kormány klerikális érzelmei, a klerikalismus előrenyomulása, egy vallásfelekezetnek jogtalan dédelgetése s ezzel a többiek elnyomása ! Ezek orvoslását azonban panaszaink hangoztatásával nem érhetjük el. Rá kell lépnünk a tettek mezejére, amint azt Zsilinszky hangoztatja: hogy álljon elő a tettek protestantismusa! Szívből-lélekből örülünk a V. Sz. megalakulásának, örömmel kell azt minden szabad gondolkozású egyénnek üdvözölnie, de e Szövetség első és fő feladatát abban látnám, hogy megteremtse ama politikai partot is*), amelynek tagjai (vallás különbség nélkül) nemcsak hirdetnék a szabadelvüséget, de küzdenének is érte bent a parlamentben. Amig nem lesznek bátor szószólói a vallásegyenlőségnek bent a parlamentben, addig az elnyomott vallásfelekezetek nem sok reménynyel hangoztathatják sérelmeiket. Tanuljunk e tekintetben ellenfeleinktől, a néppárttól. Igen is a czél érdekében ugy, amint a megalakult V. Sz. alapszabálya is kívánja, tömörüljünk, alakítsuk meg a fiók szövetségeket, terjesszük általuk az eszmét. Ámde a központ is mondja ki az ügy érdekében egy politikai párt szervezésének szükségességét s lásson is hozzá ahhoz! A fiók szövetségek majd készítik a talajt! Az alkalom meg van: az uj választások közelségében. Készüljünk fel rá! Ha csak egy két emberünk jut is be az első alkalommal, a legjobbat remélhetjük! Adja Isten, hogy reményeink valóra váljanak, hogy e hazának minden felvilágosodott gondolkozású fia az Orsz. Vallásegyenlőségi Szövetség zászlaja alatt egyesülve, kivívja az 1848-iki törvények egyik legnemesebb alkotását, a vallásfelekezetek egyenjogúságát. Nógrádi. Értsük meg egymást. (Katholiczizmus a protestantismusban.) Ez utóbbi czím alatt egyik lelkésztársam által magasabb stílben egybefüzött gondolatokra tettem megjegyzéseimet e nagybecsű lap mult évi számainak egyikében, mely fejtegetésemre a jelen év első számú Őrállójában megérkezett a replika. Az ügy végleges tisztázása részemről e viszonválasszal be lesz fejezve. Ennek kijelentésével s Nagyrabecsült szerkesztő urnák szíves engedelmével szükségesnek tartok egy tapasztalati megjegyzést koczkáztatni, mielőtt magának a szóban forgó thémának, jobban mondva: most már csak a válasznak végleges megvilágításába fognék. Mi lelkészek, kik különösen szeretjük a vitatkozást, e szenvedélyünkből kifolyólag a sajtót, különösen az egyházit nem tekintjük mindig megfelelő értékű és feladatú cultur eszköznek s a pillanat hatása alatt visszaélve nem egyszer annak nagyszerű hivatásával, azt nem valamelyes eszme tisztázására, hanem igen gyakran a személy megvagdalására használjuk fel az ügy kárára s a személyi érték kisebbítésére. Ezzel a hibával vádoltattam meg én is a fenti czimű fejtegetés írójától viszonválaszában — attól a lelkész társamtól, aki nekem valamikor theologus barátom volt. Nincs okozat ok nélkül. Vájjon megtudná-e mondani az én lelkész-barátom, hogy egykori jó és szép emlékű ismeretségünk és barátságunk után mi okból szállhatott meg engem gyűlölség az ő megtámadására? A dogmatikus álláspont ? Brr! Isten őrizz! örök életemben irtóztam a száraz viták által személyi gyűlölséget támasztani testvér és testvér között. Most pedig, amióta a vallásélet emlőit szívom, mint gyakorlati lelkész, annál inkább kerülöm a dogmatikai viták kóczos csontdarabjain való rágódást. Részt venni ma a XX-ik században a rabies theologica cultiválásában nem tartom magam elég alkalmas személyiségnek. S hogy ennek a meggyőződésemnek mennyire igyekeztem czikkemben megfelelni, azzal a kis jelen*) Erre nézve vallott álláspontunkat 1. az újévi szám vezérczikkéhez fűzött kommentárunkban. Szerk.