Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-06-17 / 25. szám
2« 2 EVANGELIKUS OR ALLO 1900 zetben. Az egészségügyi résznél kegyelettel meg kell emlékeznünk dr. Jelenik Zsigmond főorvosról, ki 30 éven át teljes odaadással vezette díjtalanul az intézet egészségügyét. Legyen á'dott emlékezete. Méltó utódja lett dr. Szontagh Félix egyetemi magántanár, ki 20 év óta működik intézetünkben lelkes ügyszeretettel. Felemltendők még a következő reformok. Az árvaházi 2 osztályú népiskolának 6 osztályúvá való kibővítése. A tanerők számának 2-ről 5-re emelése. A tanítók fizetésének javítása. Slőjdtanfolyam szervezése a fiuk számára. Hazánkban ez volt az első a népiskolai tanítás keretében vezetett slőjdiskola. Varrási és szabászati tanfolyam szervezése a lányok számára. A magyar nemzeti szellemnek meghonosítása. Kezdetben majd másfél évtizedig erős német szellem honolt intézetünkben, az árvák németül társalogtak egymással, németül imádkoztak, énekeltek, német volt az iskolai tanítás nyelve, voltak árvaatyák, kik egy szót sem tudtak magyarul, sok magyar gyerek elfelejtette édes anyanyelvét. 1874 óta intézetünk egészen magyarrá lett nyelvében gondolkodásában és érzésében Az elősorolt műveknek megépítéséhez, megteremtéséhez az éve'c hosszú sora kelleti, mennyi munka, fáradság, gond és aggodalom, önmegtagadás, bú és bánat fűződik hozzájuk, de sok öröm, boldogság,^ lelki élvezet is járt nyomukban. Hogy komolyan, lelkiismeretesen, lelkes ügyszeretettel, önfeláldozó odaadással munkálkodtunk, annak élő tanúbizonysága intézményünk erkölcsi és anyagi jóléte. Az 1859-ben Bauhofer György budai ev. lelkész és Székács József pesti ev. lelkész által elültetett parányi kis mustármag ma már terebélyes fává növekedett és gazdagon gyümölcsözik. A nemes alapítók teste már rég porladozik az anyaföldben, de lelkük most is itt van közöttünk, ők adtak, adnak és adni fognak az idők véges végéig lelket lelkűkből, hitet hitükből, erőt erejükből, bölcsességet bölcsességükből, haza- és muukaszeretetet erényeik kimeríthetetlen tárházából. Legyen áldott emlékezetük. A nagylelkű alapítókat a kezdet nehézségeinek leküzdésében híven támogatta az első nőválasztmány, különösen annak dicsőült elnöke: Liedemann Frigyesné, ki édes anyaként szerette az ő árváit. — Általában a nőválasztmány mindenkoron hű munkatársa volt a férfiválasztmánynak és az árvaház felvirágoztatása érdekében kifejtett kitartó munkálkodásával nagy érdemeket szerzett magának, amiért méltán megérdemli az elismerés babérkoszorúját. A nőválasztmánynak mostani elnöke : a jótékonyságáról közismert Haberern Jonathánné, ki 1896 óta tölti be elnöki tisztét szeretettel és lelkesedéssel. Elődje a hitben erős szeretette! megáldott Székács Józsefné volt. (Vége köv.) B E L É L E T. Papi értekezlet. A bácsi egyhm. papsága jun. hó 2-án Újvidéken tartotta értekezletét, az értekezletről 9-en hiányoztak, jelen volt 23 lelkész és egy segédlelkész. 17 pont tárgyaltaiott le. Dedinszky pénztáros felolvasta az értekezlet vagyonáról szóló jelentését, mely szerint az 1908. évi bevétel 82'47, a kiadás 41 "66 kor., az 1908. évi 40"81 kor. maradvánnyal az egylet vagyona 1908. év végével 411 '69 korona. Az Hll^^ll^llKlSHÍflilSiwJcB egylet tagja a lelkészfiakat segélyző egyesületnek, járatja a ,, Pastoralblätter" c. egyházi lapot, mely az érdeklődőknek megküldetik. Egyházmegyénk évenkint két 200—200 koronás ösztöndíjat oszt ki egyházmegyénkbeli theologusok közt, a f. évi ösztöndíjra Scherer Péter és Rácz Lajos theologusokat ajánlja az értekezlet. Értekezletünk már több éve huzamosan foglalkozott a bács—szerémi német énekeskönyv revideálásával; a munkálat — köszönet a főcsperes ügybuzgalmának — elkészült; az egyházmegye kiadásában 8000 példányban jelenik meg, a remélhető tisztajövedelmet az egyhmegyei papi özvegy- árva segély egylet kapja tőkegyarapítás céljára; eddigi tőkéje 60.57894 kor. Isten áldása kisérje az énekes könyvet a német családokhoz-, egyházakhoz- s a hívőkhöz vezető utján. Bácskában azon kárhoztatandó szokás dívik, hogy az országos vásárok vasár- és ünnepnapokon tartatnak; ezen abusus megszüntetése céljából még két év előtt a kerület utján azon kérelemmel fordultunk az egyetemes gyűléshez, tegyen lépéseket a kormánynál a vasár- és ünnepnapi vásárok eltiltása iránt; az egyetemes gyűlés azonban akkor nem tartotta szükségesnek ez ellen felszólalni. Tavalyi értekezletünkből újból sürgettük ezen vásároknak hétköznapokra való . áttétele iránti lépések megtételét; a mult évi egyetemes gyűlés végre belátva sürgetésünk jogosultságát és követelésünk szükségességét, — kimondotta, hogy a vasár- és ünnepnapokon tartott országos vásárok eltiltása tárgyában felír a kormányhoz. Magunk részéről megtettük a megtehetőt; különös,, hogy kezdetben épen egyházunk legfőbb közigazgatási fóruma volt az, amely igazságos követelésünknek útját állta. Következő tárgy többeket érdekelhet. Kiszácsi testvér felszólalása arra indította a tavalyi értekezletet, hogy a főesperes utján felkérte a kir. tanfelügyelőt, miszerint az egyes tanítókat ne idézze magához a megye székhelyére eskütétel végett, felesleges költségeket okozva úgy az egyházközségeknek, mint magoknak a tanítóknak — hanem intézkedjék olyképen, hogy azok az esküt járásuk székhelyén a főszolgabíróságnál tehessék le. Az eredmény — főesperes í jelentése szerint — hogy a kir. tanfelügyelő ezen kérelemnek a legnagyobb készséggel hajlandó eie! get tenni. Jancsuskó testvér ismertette Hajdú Lajos, báti I lelkésznek a parochiális könyvtárak létesítését propagáló röpiratát. Értekezlet, hosszabb eszmecsere után I azon megállapodásra jutott, hogy a Hajdu-féle terve| zetet nem tartja sem célszerűnek, sem keresztülviheI tőnek. A tervezet szerinti összeg csekély arra, 'hogy | az évközben elhunyt lelkészek könyvtárai megszerezI hetők lennének, de ha lehetne is azokat beszerezni, | ily módon az egyhm. könyvtár egy csomó ócska könyv! höz jutria, míg az újabb kor értékesebb müveit más I uton kellene beszereznie. Életrevaló s felette időszerű índítványt tett főesI peresünk, melyet az értekezlet egyhangúlag magáévá I tett; t. i. felkérendő a kerületi közgyűlés oda hatni, I hogy a magyarhoni theol. akadémiákon kivétel nélkül minden theologusra kötelezővé tétessék hazai háromnyelvű egyházunkban használatos liturgiának mind a I három nyelven való teljes elsajátítása, úgy, hogy azt I bárhol és bármikor végezhesse. Hisz csakis nálunk eshetik az meg, hogy nem j egy espere- vagy püspök, meglátogatva valamelyik egyházközségét, még csak áldást sem adhat — az I egyházban szokásos módon — az egybegyűlt hivek-