Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-17 / 25. szám

190'.) EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 218 nek. X. egyházban, mert német, tudja megáldani a gyülekezetet, de Y. egyházban már, mert ez tót, nem tudja megadni az egyházi áldást. És még sok ehhez hasonló ferdeségnek a kútforrása szokott lenni azon tény, hogy papjaink nem ismerik a hazai egyházunkban használt liturgiát. Behatóan tárgyaltatott Petrovics Soma, a Csanádcsongrádi egyházmegye esperesének az istentiszteletek egyöntetűvé tételéről szóló javaslata. A magyar istentiszteletekre vonatkozó javaslatot Korossy Emil szabadkai — a németekre vonatkozót Ott Fülöp ókéri, — a tót istentiszteletekre vonatkozót Szeberényi Vilmos szilbácsi lelkészek ismertették. Mindnyájan az egyöntetűséget szükségesnek tartják, úgyszintén a magyar és német istentiszteleteknek a liturgikus elemnek bővebb bevonásával, — változatosabb és vonzóbbakká tételét. Érdekes jelenség, hogy Ott testvér jelenleg nem tartja célszerűnek az" istentiszteletek rendjének megbolygalását bácskai német gyülekezeteinknél, mint amelyek ebben is magyarosítási és katholizálási kísérletet látnának. Érdemes volna e felett gondolkozni! Hogy jöhetnek az evangelikus hívők arra a gondolatra, hogy lelki vezérei istentiszteletek utján magyarosítani és katholizálni akarnák őket. Honnan e gyanú, e bizalmatlanság ? Szeberényi Vilmos azon véleményen van, hogy a tót egyházak istentiszteletére vonatkozó javaslat minden nagyobb rázkódtatás nélkül vihető keresztül, mert a Krman Dániel vértanú, superintendens Agendája s a Tranoscius énekeskönyv alapján egyházainkban kifejlett istentiszteleti rendnek megfelel. Felhívja a püspöki kar figyelmét a Leska János volt nyitrai esperes által összegyűjtött ágendai anyagra, mely jelenleg Braxatoris Márton szenicei leikész kezén van. Ezen anyag felhasználásával, könnyen lenne egy új tót ágenda, — s vele kapcsolatban a tót istentiszteletek egyöntetűségének kérdése megoldható. Az értekezlet határozata egyébként az, hogy miután az istentiszteletek rendjének egyöntetűvé tétele, nem magának a bányakerületnek, hanem az egész magyarhoni egyetemes egyháznak az ügye; miután az istentiszteletek rendezése nem közigazgatási ügy, mely akár a kerületi, — akár az egyetemes conventnek nagy részt ehhez nem értő tagjai által szavazással volna eldönthető; miután az egyöntetűség előfeltétele egy egységes agenda: felkérendő a püspöki kar, mint a hazai papság feje és képviselője, vegye maga kezébe úgy az agendák összeállításának, mint az istentiszteletek rendezésének ügyét. Az eperjesi Otthonra 100 korona segély megadása szavaztatik meg. Kálvin János élete és reformátiója, továbbá Réz László „Vallás és Művészet" c. müveknek az egyhm. könyvtár részére való beszerzése határoztatik. Jövő évre, ha az Úr éltet — Wack Péter testvér tart ismertető felolvasást a „Gemeinschaftokról." Dedinszky János, ért. jegyző Ä dunántuli ref. egyházkerület idei tavaszi közgyűlése jelentőssé vált nemcsak Antal Gábor püspök 40 éves papi és tanári működésének különös fénnyel és melegséggel való megünneplése, hanem főként gróf Tisza István főgondnok hatalmas erejű s ma már országszerte, az összes liberálisan gondolkozó körökben ünnepelt beszédje révén, amelyben kikelt és harcot hirdetett az ellen, hogy habár a „Ne temere" c. pápai bullának hazánk vegyes házasságban élő lakosaira nézve sérelmes ij&ízkedései a pápa által hatályon kívül helyeztettek, — az annak érvényben lévő többi intézkedéseire nézve a hazai róm. kath. püspöki kar által a plébánosokhoz juttatott instrukciók mégis olyan furfangos és sérelmes intézkedéseket tartalmaznak, amelyek a legnagyobb mértékben alkalmasak az elkeresztelési harc, a felekezetek közötti villongás újjáélesztésére. Hiszen a püspöki kartól származó utasítások nem kevesebbet tesznek, mint egyenesen ráuszítják a róm. kath. egyház javára reversalist nem kötött vegyes házasfelekre a plébánost és káplánjait, meghagyván nekik, hogy minden lehető módon, rábeszéléssel, fenyegetéssel, „minden leleményességgel" igyekezzenek őket rábírni utólag a gyermekek róm. kath. vallásban való neveltetésére. — Ezt gróf Tisza István a magyarhoni kath. papságtól nem várt hazafiatlan merényletnek nevezi, amelylyel szemben törvényes kötelessége minden jó hazafinak és minden jó protestánsnak a harcot felvennie ! Igaza van! De minden harcnak tervszerűnek, szervezett munkának kell lennie. Ámd2 hol van a mi cselekedeteinkben a tervszerűség, hol a mi akcióinkban a szervezettség ? S nem látja-e be gróf Tisza István, hogy a magyar róm. kath. főpapság még a protestánsok által is oly sokszor magasztalt hazafiassága mindig csődöt mond, ha egyházuk érdeke őket másra, akár egyenesen hazafiatlan merényletekre — mint a minő ez az instrukció is — kényszeríti ? S nem látja-e be gróf Tisza István, hogy mindez addig lesz úgy, amig a magyar róm. kath. és egyéb kath. főpapság a kezei közt, a birtokában levő nagy hatalomnál fogva a siker reményében merhet így cselekedni ? Hogy tehát az első lépés így a protestantismus jogos állásának, valamint az egész hazai lét szabadelvű irányban való fejlődésének rekonstrukciója érdekében más nem lehet, mint a tisztelt főpapság alapos megrendszabályozása a kezei között levő s áldatlanul felhasznált hatalomnak, birtoknak és vagyonnak elvétele által. Hovatovább minden egyes alkalom, amikor a felekezetközi' viszonyokkal foglalkoznunk kell, — egyegy újabb bizonyságot szolgáltat nekünk erre. Mi tehát | a tanulság ? Szervezni a harcot s kiadni a jelszót I bátran: a jogosulatlanul birtokolt főpapi vagyonnak ! és hatalomnak az illetéktelen és hálátlan kezekből való i kivételére. Itt pedig a iegelső tennivaló: megvizsgálni s kikényszeríteni megvizsgálását annak: mit bir a ' róm. kath. egyház jogosan, illetékes úton, rendeltetési célok szerint, mit nem. Ide megy vissza a mi hitünk szerint a józan logika minden conseguentiája. i Helyreigazítás. Ntű Szerkesztő úr! Becses lapja j f. é. junius 3-iki számában a budapesti evang. egy! házmegyei május 17-én tartott rk. közgyűlésről hozott i tudósításában több téves adat van felsorolva. Nevej zetesen a Sztehló-féle indítványt: „a mindkét evang. i egyházat közösen érdeklő ügyekben az egyesülés előkészítése tárgyában" a közgyűlés mint „megfontolásra I méltót" minden commentár nélkül küldte le véleméi nyezés végett az egyházközséghez. A kerülettől kiutalt