Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-03 / 23. szám

1909 EVANGELIKUS ORALLO 198 nozta : Wie er sich räuspert, wie er spuckt, hat getreulich er ihm abgequckt. R 415,000 K mindenesetre elég~ az adó­teher apasztásához 35 százalék-ig. Valószí­nűleg sok is, úgy hogy jövőre tán 30 szá­zalék-ig mehet a bizottság. R folyó év próbaév. Visszagondolok az 1907. évi május 15-én tartott egyet, pénzügyi bizottság ülésére. Fel­olvastam egy tervezetet, mikép volna az új államsegély elosztandó. Egyharmad a nyug­díjintézetnek, 193,000 K közigazgatási célokra és 409,000 az adóteher csökkentésére. Folyt a harc. Először 70 százalék az adóalapra, 15—15 százalék a két más célra. R nyugdíjintézet akkor kért 215,000 K-t, majd 250,000 K-t és aztán 245,000 K-t. Végre örömest megszavaztuk az egyharmadot. R közigazgatásra szánt 135,000 K, mely­ből egy-egy kerület 27,500 K-t vett volna, sok érvelés és bizonyítás után 187,000 K-ra emeltetett. Rz adóteher könnyítésre adni tervezett 630,000 K-ból 215,000-t le kellett vonni. Nagy baj ez ? Igaz, zúgolódunk, mert a reformá­tusok többet osztanak; nem zúgolódnánk, ha egyik sem kapott volna és nem lenne mit osztani ; hordoznók a terhet, mint eddig. R minap egy gazdag egyház pénztárosa kérdezte: hát mi nem kapunk, holott 18 szá­zalék egyházi adót fizetünk ? Mindenkinek kellene, de még nem futja 1 Rz egy-két szónak utolsója legyen ez : Hagyjuk az új államsegély elosztási határo­zatot érintetlenül; hadd hozza meg gyümöl­cseit ! Majd meglátjuk azokon, melyik fa alján van túlsók a jó földből, mellyel a gyenge talajt javíthatjuk. Misérd, 1909. máj. 17. Schleiffer Károly, ev&ng. lelkész. * Közöljük e cikket, mert fontos kérdésben nyil­vánít véleményt általunk is tisztelt szerzéje. Közöljük azt, habár óhajtandónak találtuk volna, ha szerzője a nyíregyházi indítvány keletkezésében nem igyeke­zett volna egyebet keresni, mint a mi volt és van: elfogulatlan, érdeknélküli egyházszeretetet — nem pedig már feltételezésében is egyénileg sértő „lólába­kat". Egyébként fenntartjuk a jogát a kérdésben levő indítvány szerzőjének a feleletre. Szerk. KÜLFÖLD. Különös evangijéliumi kézirat. A Vossiche Zeitung 129 száma szerint Peters­burgban a cári könyvtár vezetősége 13000 rubelért, egy igen ritka evangyéliomi kéziratot vett, melynek lapjai bíborpiros selyemből állnak s görög nyelven írt ezüstszínű betűkkel ellátvák. A tudósok ítélete szerint ezen evangyéliom a VII. században íródott s Kis Ázsiában találtatott. Ezen evangyéliom három részéből, egyet Oroszország vett meg, ahol 100 másolatot fognak készíteni s példányát 500 rubelért árusítani; a másik részét a pápai udvar, a Vatikán vette meg; s ezen evangyéliomnak a 3-ik része, a londoni nemzeti múzeum tulajdonába msnt át. T Ä R C R. R lelkipásztorkodás gyakorlása szem­ben a mai sociális mozgalmakkal. — Irta és a nagyhonti esperességi papi konferentián felolvasta : Bobál Samu ev. lelkész. — Amióta az első ember saját bűne miatt ki lett űzve a paradicsomból s fáradságos munkával kell élnie e földön, utat-módot keres, hogy a boldogság s a megelégedés korát elérje, mert érzi s tudja, hogy : „Még jönni kell, még jönni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez, Százezrek ajakán !" Különösen ma nem százezrek, hanem milliók és milliók epedeznek egy jobb kor után. A legszegényebb viskótól a legfényesebb palotáig elégedetlenség ural­kodik. A szegény nincs megelégedve a gazdaggal, a munkás munkaadójával, a szolga urával s viszont. Ezen visszás s tarthatatlan helyzeten óhajt segíteni a reánk virradó socialismus, sőt sokan ebben vélik fel­találni a jobb s boldogabb kor eljövetelét. Tény, hogy a mai sociális mozgalom figyelemre méltó. Mindenki kezd vele foglalkozni s napról-napra több embert hódít táborába, nemcsak a munkások, hanem a tudósok közül is. Kívánatos, hogy ezen moz­galommal mi is foglalkozzunk s ha egyházunkra káros hatású, ellene a védekezés helyes útját keressü<. Mi is a socialismus ? Proudhon szerint „A tár­sadalom jobbítására irányuló minden kísérlet." Ha ezt elfogadjuk, akkor mi is valamennyien sociálisták vagyunk. Ez a meghatározás azonban tág, mivel hiányzik oelöle a sociális mozgalmak két jellemző vonása, t. i. hogy minél több egyenlőséget akar bevinni a társadalomba s ezt saját törvényei és általa képzett állam útján akarja keresztülvinni. — Szóval a socialismus a tár­sadalomban fennálló egyenlőtlenséget akarja meg­szüntetni. És pedig egyik része a sociálistáknak azt a vagyon egyenletes felosztása utján akarja elérni. Hirdetik, hogy mint valamikor, úgy most is fel kell a vagyont egyenlő részekre osztani. A gazdagoktól elvenni s adni a sze­gényeknek és pedig vagy a kisajátítás utján, mint azt a forradalmi sociálisták kívánják, vagy a progresszív . MM

Next

/
Oldalképek
Tartalom