Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-03 / 23. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. junius 17. 25. szám. EYAMELIKTJ EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * f AÄTALOM-JEGYZEK : Vezórczikk : Egy-két szó a nyíregyházi indítványhoz. Schleifer Károly. — Külföld. — Táró«A lelkipásztorkodás gyakorlása szemben a mai sociális mozgalmakkal. — Uj templom. ~ Belélel. Pályásatok. — Hirdetések. Egy-két szó a nyíregyházi indítványhoz. Amikor az „Őrálló"-ban a nyíregyházi indítványt megelőző indokolás első részét olvastam, már is láttam a lólábat t. i. a nyugdíjintézeten való módosítás megokolását, a nyugdíjmaximumot célzó kitágítását vagy eltörlését. Emlékszem azon budapesti jelenetre, a mikor 3 maximalis lelkész kezet fogott és mint a „Rüttli bund" tagjai esküt tett: amit most el nem érhettünk, a maximum eltörlését, azért küzdünk és elérjük. Másra is visszaemlékszem. Ä nyugdíjintézeti bizottságban mi, az egyenlő nyugdíj (2400 K) mellett küzdök, kisebbségben voltunk és a béke kedvéért lemondtunk a kisebbség azon jogáról, hogy külön indítványt terjeszthet fel az egyetemes gyűléshez. A nyugdíjintézet kiépítésének megakadályozását bűnnek róttuk volna fel magunknak. Inkább elvállaltuk a csitítók, a békéltetők szerepét a nagy sereggel szemben. De ha a különvéleményt és indítványt beadjuk? Az egyetemes gyűlésen olyan nagy párt volt az egyenlő nyugdíj mellett, hogy a szabályrendelet tervezetét lebocsátani kellett volna a kerületek és egyházmegyékhez. Az egyházak pedig „melyekből minden hatalom ered", mellénk álltak volna nagyrészben, az egyházmegyék tulnagyrésze és majd a 4 kerület határozott volna az egyenlő nyugdíj mellett és most 1909-ben meglenne az egyenlő 2400 K nyugdíj. No de ne bolygassuk e dolgot, ne zavarjuk fel a lecsendesedett tengert. Ne bolygassuk a nyugdíjintézetet, sem jövedelmét, sem felvirágzását, sem feleslegét; hagyjuk úgy, ahogy van 1909. jan. 1. óta és amilyennek 10 évre terveztetett. Álljunk őrt, hogy más se bolygassa, gyüjtsünk mihamarább nagy tőkét, mint József a bőséges esztendőkben a gabonát. Hát ha soványak következnek, ha az állam nem adhat vagy adni vonakodik? Ha nem lesz miből pótolni, ily esetben kezdődnének a levonások, a nyugdíj apasztása? Hol? Csakis a 4800 K-nál, míg ez is 2400-ra sülyed és ha ez sem elégséges, még a 2400 K-nál alábbra is. Ne bolygassuk a nyugdíjintézet szabályzatait, sem a 40. §-t. Ha az intézet elbírja, töröltessék el 5 év leforgása előtt a 24. §. Ez sem terhelné igen nagyon az intézetet, hiszen a nyíregyházi indokolás hangsúlyozza a lelkészek kitartását! Valamennyien azt kívántuk az intézetnek : vivát, floreat, crescat! Ne kössük meg életereit, virágait ne tépjük és jövő terméssel biztató ágait el ne távolítsuk! A közalap hozzájárulásáról maga a szabályrendelet szól; ameddig-addig, most ezt se bolygassuk. Ez is egy szívér, amelyet átvágni veszélyes. Az egyetemes nyugdíjintézeti, a jog- és pénzügyi bizottságokban vannak elegen, akik a pillanatot sem szalasztják el, melyben ezen összeghez nyúlhatnak. A közigazgatási szükségletekre az államsegélyből kihasított összegről az indítvány nem szól. Csak a nyugdíjintézetre fordittatik túlsók, ide azonban igen kevés. No de érjük be ezzel, több aligha lesz. Hisz lekötöttük magunkat a harmadik (illetőleg első) céllal szemben : ha az államsegély emeltetnék, a „több" mind az adóalapba jut. Igaz, a reformátusok aránylag többel istápolják az adóalapot, de háztartását mindenki úgy rendezi, ahogy neki jónak látszik és nem utánoz, mint Eckermann Goethet utá-