Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-05-13 / 20. szám

1-172 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 Mind ezeknek az előfeltételeknek, amelyeknek tágabb vázolására nem akarok kiterjeszkedni, előteremtése oly nehézségbe ütközik, hogy arra hazai evang. egyházunk nem is gondolhat, de nézetem szerint a fentebb mondottaknál fogva szükségtelen is, mert ha jóakarattal kiküszöböljük a mutatkozó ferdeségeket^és pótoljuk a hiányokat, akkor a Hornyászky által követelt főiskolai szabadságot nem kívánhatjuk theologiai ifjuságunk erdekének s javának szempontjából sem. Theologiai akadémiánk hallgatói sem előkészültség, sem vérmérséklet tekintetében nem hasonlíthatók a német theologiai fakultások ifjúságához. Évről-évre jobban tapasztalhatjuk, hogy a középiskolai tanítás nem kedvező az evangelikus egyhazias gondolkozásra s jellemjejles&tésre s nem készit ugy elő a theologiai tanulmányokra, mint régebben s amint a német középiskolák előkészítik a nemet theologusokat — a klasszikus nyelvekben s főleg a görögben, mely nélkül pedig uj szövetségi írás magyarázatról szó sem lehet, általában véve csekély jártassággal bírnak. Äz uj szövetségben megnyilatkozó idegen, igy név szerint páli gondolkozásnak megértése cs'ak nehezen leküzdhető akadályokkal jár, mert a középiskoláinkban jelenleg divó tanítási s fordítási rendszer mellett nem szokik hozzá az ifjúság az idegen írók észjárásának, okoskodásának s egész belső világának megismeréséhez, hanem rendszerint- a felületen maradva, csupán egyes szebb s főbb es_ léknek, vagy tárgyaknak s állapotok megismerésére törekszenek. Fokozza ezt a hamisan értelmezett magyarosságból eredő ellenszenv az idegen nyelvek tanulásával szemben. Ännak az érettségit tett ifjúnak lelke, aki theologiai akadémiára jő, valósággal tabula rasa a theol. tudományokra nézve, amely nem tudja mihez kezdjen s miként tanuljon; annálfogva alapjában nagyon helyes az a Hornyánszky által elitélt tanrendi beosztás, melyet theol. szervezetünk is előir, mert előre megállapítja, milyen menetben kell az ifjú hittanhallgatónak tanulmányait végeznie, hogy kellő sikerrel haladhasson. Ez az egymásutánság meg van az egyetemeken is s minden fakultáson található. Megköveteli ezt a didaktika s a tudományok genesise s fejlődési története. így mindenütt a világon a római jog megelőzi a magán s büntetőjogot, az embertan és leiró bonctan a különböző pathologiai tudományokat. Aki másként fog hozzá ezeknek a tudományoknak tanulásához, az hiába pocsékolja idejét s célt nem ér, mert valamint a madár mindaddig nem repülhet, mig szárnyai teljesen ki nem fejlődtek, akként valamely szaktudománynak egyes részleteibe mindaddig nem hatolhatunk bele, mig annak egészéről nem tájékozódtunk. A tanításnak s tanulásnak Hornyánszky által követelt szabadsága azoknak a theologusoknak való, akik az előirt theol. tudományokban szükségezett általános szakképzettség és áttekintés megszerzése után specialis irányú tudós szakképzettségre törekszenek s részletkérdések tanulmányozására vetik magokat, miként az az egyetemeken gyakori, holott is minden fakultáson találkozunk oly hallgatókkal, akik egyetemi tanulmányaiknak előírás szerinti elvégzése után ott maradnak valamely szabadon választott tudományos kérdésnek, tárgynak s szaknak tanulmányozása végett. Aki hazánkban a prot. theologiai tudományokban ily szakismeretekre törekszik, azt természetszerűleg német, esetleg más országbeli egyetemekre szoktuk küldeni s ugy tudom, ez csak javára vált hazai theologiai tanügyünknek s egyházunknak s nem is igen akad komolyan gondolkozó evangelikus ember, aki ezt a szokást kárhoztatná s megszüntetni akarná. Ha theol. akadémiánkat sikerülne ily irányban fejleszteni s tökéletesíteni főleg hatalmas könyvtárak teremtése által, akkor lehetővé tennők az ily tanulmányozást is, de a külföldre való járást még akkor sem volna szaj bad nehezíteni, vagy akadályozni. Mindaddig azonban, míg még az sincs szokási ban, hogy theologus ifjaink ne egy akadémián, hanem pl. kettőn végezzék tanulmányaikat § ismerkedjenek meg többféle szellemmel s egyéniséggel: gondolni j sem lehet az állapotok lényeges javulására. Meg kell még említenem egy körülményt, amely Hornyászkyn'ak teljesen elkerülte figyelmét, hogy t. i. a tudományokkal való szakszerű foglalkozás ugy hazánkban, mint külföldön nincs többé annyira kötve egyetémekhez, mint régebben s aki valamely szakban tökéletesedni óhajt, nem kell feltétlenül egyetemen lennie. Az egyetemek megszűntek kizárólagos művelői és hirdetői lenni a tudománynak; alakultak s léteznek virágzó társulatok s intézmények, amelyek nemcsak megkönnyítik, hanem sokszor át is veszik az egyetemek tudományos feladatainak egy-egy nagy részét s azok megoldását. Nem szükséges messzebb j mennem példákért, hazánkban a természettudományi, történeti s földrajzi társúiatok működése eléggé világítja meg e kérdést. A művelt nyugaton pedig alig van nevezetesebb, tudományos kérdés, amelynek megvitatására s megoldására valamely társaság, vagy intézmény nem létesülne. Theologiai ifjuságunk tanulmányi megkötöttségéről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a sajnálatos jelenséget, amellyel egyetemeink ifjúságánál találkozunk s amely az ifjúságunknak nem való szabadságból ered. Mennyi ifjú siratja ifjúságát, testi s lelki romlottságát ?! Hány szülő ment anyagilag tönkre s hány vesztette el gyermekeibe helyezett bizodalmát s aggkorára szóló egyetlen támaszát? Mennyi könny folyt már el sok jóravaló ifjúnak elzüllése felett, mert nem tudott élni a neki adott egyetemi polgári szabadságával. Szegény theologusainknak még szegényebb szülői sokszor nagyon drágán fizetnék fiaik korlátlan szabadságát ! S ezt a szegénységet — sajnos — nagyon számba kell vennünk, mert ez kényszeríti theologus ifjainkat arra, hogy mellékfoglalkozást keressenek s a megélhetésükhöz szükséges költséget maguk előteremtsék. ! Nagy része ezt már a középiskolában gyakorolta s | már félig fáradtan jő a theologiára s folytatja küzdelmét itt és alig várja, hogy lerázva az iskola porát, szabadabb lélegzetet vehessen, amit a mielőbb elfoglalandó lelkészi állástól remél. Ha ehez hozzávesszük, hogy egy részét nem is a hívatásérzet, hanem a szegénység s mielőbbi kenyérhezjutás, amit ezen a pályán I remél legelőbb megszerezhetni, hozza a theol. akadémiákra, természetes, hogy az ilyeneknél valami rendkívüli tudásvágyat s lelkesedést hiába keresünk. (Folyt, köv.) Körirat a magyarországi ág. hitv. ev. egyházközségekhez. , Sem külső, sem belső okok, sem az anyagiak, I sem az erkölcsiek nem késztetik tehát, annál kevésbbé