Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-29 / 18. szám

1-156 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 használván a kedvező alkalmat — a tanulmányainak megfelelő muzeumokat stb. kereste fel s igy a kirándulás is komoly munkában telt el. * Az Országos ág. hitv. ev. Tanáregyesület második évi közgyűlése lélekemelő, szép lefolyású volt. A tartalmas előadások, a gondosan előkészített szakülések, az evangelikus tanügy iránt való meleg érdeklődés, a tagok között kifejlődött testvéries érzés a közegyházra nézve is értékessé tették a tanárok e közgyűlését. Bizalommal nézünk az egyesület jövője elé. (Vége.) Körirat a magyarországi ág. hitv. ev. egyházközségekhez. A nyíregyházi ev. egyház az összes egyházközségekhez nagyfontosságú köriratot intéz. Az írat célja: meggyőző bizonyítékokkal igazolni, hogy az államsegély közegyházunk javára sokkal eredményesebben is felhasználható, mint a hogy arra egyetemes közgyűlésünk múlt évi határozata ad utasítást. Balla Jenő, a nyíregyházi egyház fáradhatatlan buzgalmú új felügyelője, e körirat szerzője, beható vizsgálat, minden oldalra kiterjedő tanulmány tárgyává tette az államsegély megosztásának nagyfontosságú ügyét s munkálata, mely most már körirat alakjában jut egyházközségeink vezetőinek kezébe, a nyíregyházi egyház képviselőtestülete részéről osztatlan tetszéssel fogadtatott. Csak kötelességet teljesítünk, amikor e fontos kérdés beható vizsgálatára ezúton is felhívjuk olvasóközönségünk figyelmét. A körirat ekként hangzik : /. Történeti előzmények. A magyarországi ág. hitv. evangelikus és a református egyházak közös bizottsága az 1904. év elején az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása tárgyában emlékiratot nyújtott be az akkori kormányhoz. Az emlékírat az 1848. évi XX. t.-c. 2. és 3. §§-aival összefüggő kérdéseket két részben: »Jogegyenlőség és viszonosság« és »Dotáció« cím alatt tárgyalta. Az akkori kormányelnöknek az 1904. évi október hó 20-án 4972. M. E. szám alatt kelt leirata a közös bizottságot az emlékírat első részében felsorolt konkrét kérdésekre nézve elvi kijelentéssel egyelőre megnyugtatta. Az állami dotáció kérdésében a tárgyalások folyamát gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur az 1906. évi junius hó 9-én kelt 48848—1906. számú leiratával vette fel újból az 1848. évi XX. t.-c. 3-ik §-ának rendelkezéseire való utalással, amely szakasz szerint a vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségletei közálladalmi költségek által fedezendők. Ezen vallás- és közoktatásügyi miniszteri leirat szavai szerint míg egyrészt „ismeretesek a magyarországi két protestáns egyház aránytalanul magas és • az egyház híveinek vállaira súlyosan nehezedő egyházi adózás és egyéb egyházi költségterhek,

u másrészt méltányolandó az a tagadhatatlanul kiváló tény, hogy a magyarországi két protestáns egyf l a terhes egyházi adózási viszonyok között, korlátoltabb anyagi helyzete dacára is, a nemzeti közművelődés minden tényezőjével egy vonalban és egy irányban halad. Mindezekre való figyelemmel kezdeményezni kíl vánta a miniszter ur az 1848. XX. t.-c. végrehajtását a törvény szellemében való állandó rendezéssel s kijelentette, hogy hajlandó a magyarországi ág. hitv. evangelikus és ev. református egyházaknak az 1848. XX. t.-c. 3-ik §-a értelmében leendő állami segélyezése fedezéséül a közös bizottság 1904. évi emlékiratának »Dotáció« című részében felsorolt célok közül első sóiban az egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hívők fej- és vagyoni adózásában mutatkozó túlterheltségének megszüntetésére, az egyházi közigazgatás költségeire, J — az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére I a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárca költségvetésében az eddigi dotációkon felül évenkénti 3 millió korona segélyt rendszeresíteni akkép, hogy ebből egy millió már az 1907. évi állami költségvetésbe vétessék fel, egy további millió az 1908-ik évibe, az 1909. évi költségvetésbe pedig már az egész három millió. Mielőtt azonban ebben az irányban intézkedett volna, felkérte a közös bizottságot annak számszerű megjelölésére, hogy a tervezett államsegély miként osztassék meg a két protestáns egyház között? A két protestáns egyház közös bizottsága az 1905. évi junius hó 19-én kelt válaszában köszönettel vette tudomásul a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur leiratában foglaltakat s teljes egyetértését fejezte ki ama sorrendet illetőleg /s, amely szerint az államsegély címén folyósítandó ujabb összegek első sorban az egyházi adózás rendezésére, illetőleg a hívők fejés vagyoni adózásában mutatkozó túlterheltségének megszüntetésére, továbbá az egyházi közigazgatás költségeire és az országos lelkészi nyugdíjintézet dotációjára legyenek fordítandók. Az államsegélynek a két prot. egyház között miképen leendő szétosztása tekintetében a közös bizottság arra való utalással, hogy az 1900-iki népszámláláskor a magyar református egyháznak 2.518,696 tagja, a magyarhoni ág. hitv. evangelikus egyháznak pedig 1.085,603 tagja volt, azt a kérést terjesztette elő, hogy az államsegély minden egy millió i koronájából a református egyháznak 698,800 korona, az ág. hitv. evang. egyháznak pedig 301,200 korona utalványoztassék ki. Az államsegély ezen megosztási arány szerint utaltatott ki a két egyháznak. Kapott tehát, illetve kap magyarhoni ág. hitv. evangelikus egyházunk az 1907. évben 301,200 koronát, az 1908-ik évben 602.400 koronát, az 1909. évtől kezdődőleg pedig 903,600 koronát. II. Az államsegély felhasználása. Hogy a református egyház miként használta fel az államsegélyből részére jutó hányadot, az szorosabb értelemben véve ugyan nem tartozik reánk ág. hitv. evangélikusokra, tájékozásul és összehasonlítás végett | azonban felemlítjük, hogy a teljes három millióból a I református egyháznak jutó 2.096,400 korona felosztása l a miniszteri leiratban és a közös bizottság válaszában megszabott három cél között a következő : í. Az egyházi adózás rendezésére 1.467,480 K 2. Az egyházi közig, költségeire . . 228,920 „ 3. Az országos lelkészi nyugdíjintézet segélyezésére 400,000 „ i Összesen: 2.096,400 K