Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-29 / 18. szám

1-155 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 A nagy tetszéssel és lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó után egymásután emelkedtek fel helyeikről Dr. Dobrovits Mátyás, Pirchala Imre és Sinka Sándor, akik tartalmas beszédekben üdvözölték küldőik nevé­ben az egyesületet. A szives üdvözlő szavak meleg fogadtatásra ta­láltak. Az elnök köszönő szavai után következtek az előadások. Az elsőben Hirschmann Nándor pozsonyi líceumi igazgató, «A család közreműködése a nevelés munká­jában» címmel jellemző vonásokkal ismertette a gyer­mekek különböző és legtöbbnyire minden vezetés nélkül való fejlődését az iskolába kerülés előtt. Azután főleg a középiskolai tanulónak és családjának az iskolához való viszonyával foglalkozott. Megjegyezte, hogy egyes családokban túlságosan sokat követelnek a gyermektől, másutt meg nagy az elnézés. A család érdeke, hogy kikérje a tanárok tárgyilagos véleményét. De vegyék ezt a véleményt a szülök komolyan, mert nem ritkaság, hogy otthon leszólják a tanárokat és iskolát s ezzel megingatják a gyermekben a tekintély iránt való tisz­teletet. Arról is megemlékezik, hogy a szülőknek sok­szor nehéz anyagi viszonyokkal kell küzdeniök és ez a küzdelem elvonja figyelmüket a gyermekneveléstől. A család helyzetének javítása ezért fontos pedagógiai kérdés is. A második felolvasó Hetvényi Lajos soproni líce­umi vallástanár, »A valláserkölcsi nevelés előbbrevíte­lének kérdéseiről» értekezett. Abból indult ki, hogy ma ellentétes irányú világnézetek küzdenek egymással s nem helyes az a felfogás, hogy az ifjúságot el kell zárni a külső, eleven, fejlődő világtól ; arra kell töre­kednünk, hogy az ifjúban ellenálló jellemet neveljünk, kiemeli ebben a vallás jelentőségét. De csak olyan vallástanítás való az iskolába, mely nem hirdet feleke­zeti gyűlölséget. Szól még az ifjúsági vallásos egyesü­etek létesítéséről is. A harmadik felolvasó Brand Vilma, a modori polgári leányiskola igazgatója. «Egy uj angol-némat iskolatípus — internátus — körében szerzett tapasz­talatok» cimmel ismertette a növendéked életét egy svájci internátusban, ahol nemcsak a szabadban mo­zognak, sportolnak, hanem különböző ipart is űznek. A fiu- és leányinternátusok növendékei többször talál­koznak, közös kirándulásokat és szinielőadásokat ren­deznek. Sok kedves vonással ismerteti az ott tapasztalt viszonyokat a felolvasó, kinek az elnök mondott mun­kájáért köszönetet. Végül Hamvas József, pozsonyi líceumi tanár ol­vasott föl «Az ifjúsági lapokról.» Megemlékezett a magyar ifjúsági lapok történetéről és kiemelte, hogy amíg felekezeti jelleggel nem bíró nagyobb ifjúsági lapok voltak, a protestáns tanárvilág nem gondolt kü­lön lap kiadására. Amióta azonban ezek a lapok meg­szűntek és felekezeties ifjúsági folyóiratok keletkeztek, aktuálissá lett ez a kérdés. Ismerteti egy ifjúsági lap költségvetési tervezetét és ilyen lap szellemi berende­zését. Ebben első követelése, hogy e megindítandó lap az evangéliumi szellemnek álljon szolgálatában; a felekezetieskedéstől azonban távol álljon. A felolvasásoknak állandóan nagy hallgatóságuk volt, ami az előadók érdemének tudható be. Az elnök valóban a hallgatóság véleményét tolmácsolta, amidőn az előadóknak köszönetet mondott értékes közreműkö­désükért. Ezután hivatalos ügyek következtek. Gömöry János titkár bemutatta évi jelentését az egyesület működéséről. A tagok száma jelentékenyen ' szaporodott; jóformán minden evangelikus tanár tagja az egyesületnek. Ez év még mindig a szervezkedéssel telt el. Október hó 7-én megalakult a választmány, ugyanekkor a főiskolai és középiskolai szakosztály. A főiskolai szakosztály elnöke dr. Masznyik Endre, a középiskolai szakosztály elnöke Fischer Miklós lett. Mindkét szakosztály gazdag munkaprogrammot dolgo­zott ki. E munkaprogrammot megküldték a tagoknak s az egy intézetben működő tagok ezt megbeszélték s a munkaprogram-pontokra vonatkozó véleményüket az elnökséggel közölték, a mely aztán előadókról gondos­kodott. Ily előkészítés után gyűltek egybe a mai köz­gyűlés idején a szakosztályok is. Az egyetemes egy­házi közgyűlés már e szakosztályokhoz utalta a vallás­tanitási tervhez készült Utasításokat bírálat végett. Az egyesület memorandumot intézett a vallás és közokta­tásügyi miniszterhez a jogakadémiai és középiskolai tanárok fizetésrendezése ügyében. Az egyesület buzgó elnöke személyesen interveniált a miniszternél az ál­lami középiskolai tanári állások betöltésére vonatkozó pályázat formájának megváltoztatása végett. Szóval az egyesület mindenre kiterjedő, valóban sokoldalú mun­kát végzett. A mult esztendő tanulságai az egyesület létjogosultsága mellett bizonyítanak. Ezután a számvizsgáló bizottság tette meg jelen­tését. Az egyesület kevés jövedelmi forrással rendel­kezik. Üdvös volna, ha az egyházkerületek, fentartó hatóságok méltányolván az egyesület nagy missióját, belépnének az alapító tagok sorába. Intelligens elemek­ből álló egyesületünk megfelelő anyagi eszközökkel nagy szolgálatokat tehetne evangelikus tanügyünknek s ezzel egyházunkak. Dr. Szigethy Lajos pénztárosnak a közgyűlés a felmentvényt megadta s buzgó fárado­zásáért köszönetet mondott. Sorra kerültek ezután a szakosztályi ügyek. A szakosztályok javaslatait a közgyűlés magáévá tette. Leffler Sámuel, a nyíregyházi egyház másod­felügyelője szép beszédben hívta meg az egyesületet a jövő évre Nyíregyházára. A közgyűlés a meghívást örömmel és köszönettel elfogadta. Ezután az elnök meleg szavakban mondott kö­szönetet mindazoknak, akik a közgyűlés sikerét közre­működésükkel előmozdították. De különösen meleg­séggel emlékezett meg a pozsonyi egyházról, annak nagyérdemű felügyelőjéről és Hirschmann Nándorról, a rendező bizottság alelnökéről. E két lelkes férfiú­nak valóban lekötelezettje a tanár egyesület; fárado­j zásaiknak, páratlan figyelmességüknek köszönhető, hogy a pozsonyi szép napok felejthetetlenek maradnak a résztvevőkre. Pröhle Károly lelkész és Hirschman Nándor tet­! széssel kisért beszédben tolmácsolták a pozsonyi egy­ház örömét afelett, hogy az egyesület Pozsouyban tartotta közgyűlését. Végül Gyalog István bonyhádi igazgató szívből jövő szép szavakban tolmácsolta az egyesület köszö­netét az elnök előtt, aki valóban önzetlenül, lelkesen fáradozik az egyesület felvirágzása érdekében, s akinek elsősorban köszönhető a közgyűlés szép lefolyása. Ez­zel a közgyűlés az elnök lelkes éltetésével véget ért. A közgyűlés berekesztése után fényes bankett volt a Magyar király szálló nagytermében, ahol jó sokáig együtt maradt emelkedett hangulatban a víg társaság. Kirándulás. A közgyűlés tagjainak nagy része másnap átrán­dult egy pár napra Bécsbe. Nem egy professor — fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom