Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-29 / 18. szám

154 EVANGELIKUS O Ii ÁLLÓ l9l)9 (1898. jun. 10.) tartott.*) »Én — mondja — háládatlan szerepre, t. i. a közvetítő szerepére vállalkoztam s igyekezetem odaterjedt, hogy a kedélyeket lecsillapítsam, a politikai törekvéseket ellensúlyozzam, az esperesség kettéválasztását minden áron megakadályozzam hangsúlyozván, hogy célunk, feladatunk nem lehet más, mint a vallás-erkölcsi élet fejlesztése, az egyházmegye jó hírnevének megőrzése, a gyakran hangoztatott »nem eléggé megbízható hazafiság« gyanújának férfias, alkotmány és nemzethű fellépés által való paralizálása, illetve kiküszöbölése.« S ezen célját el is érte.. Bár nem sikerült a szerémi egyházakat az esperesség kötelékében megtartani, de tagadhatatlan tény, hogy a bácsi egyházmegye, melynek ma is ő áll az élén, Belohorszky Gábor kormányzata alatt lett azzá, ami ma: tekintélyes, előkelő, rendezett egyházmegye, »melyben a haza és egyház iránti szeretet minden cselekvésnek az iránytűje.*) Bokros s el nem évülő érdemei elismeréséül 1898. jun. 10-én ünnepelte meg az egyházmegye főesp. hívataloskodásának 25 éves jubileumát impozáns külső fény nyel s meleg benső szeretettel. 1904-ben pedig az újvidéki egyház részesítette megérdemelt ovációkban, ottani lelkipásztorkodásának 40-ik évfordulója alkalmából. Mindkét esetben részt kértek az ünneplésből Újvidék sz. kir. városának hatóságai és testületei, kik a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül hozták el hálájuk legőszintébb elismerését. — Mindezen kiváló érdemei elismerésre találtak legfelsőbb helyen is, amennyiben Őfelsége a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A mult év junius hóban Újvidéken tartott egyházmegyei közgyűlés csendben, de meleg szeretettel ünnepelte főesp. működésének 35-ik évfordulója alkalmából. Félszázados lelkészi jubileumára az újvidéki egyház s az egyházmegye is előkészületeket tett. Az egyház nagyobb összeget szavazott meg az ünnepély külső fényének emelésére s miután ápr. 11-e épp húsvétra esett, amidőn a lelkészek gyülekezeteiket el nem hagyhatják, május 6-át tűzték ki az ünnepély megtartásának határnapjául. Ámde tekintettel azon súlyos csapásra, mely veje, povachti Rosenzweig Ferdinánd cs. és kir. vártüzér-főhadnagynak a múlt hóban bekövetkezett halálával egész családját mély gyászba borította, Belohorszky Gábor ki akar térni minden ünnepeltetés elől. De akár meg lesz a jubileum, akár nem, csak kötelességet teljesítünk, amidőn egyházunk ezen kiváló munkásának érdemeiről e helyütt megemlékezünk s őszinte szívből kívánjuk, hogy a Mindenható még számos esztendőkig tartsa meg, lankadatlan testi s lelki erőben a közegyház javára ! Mi többiek pedig tanuljunk tőle lankadatlan munkát s az Urban gyökerező életet! ** /. L. Rz országos ág. hitv. ev. tanáregyesület közgyűlése. Isteni tisztelet. A tanáregyesület szakosztályainak ülésén a tagok már teljes számban voltak együtt. Másnap korán reggel *> L Bierbrunner G Ä bács—szerémi ág hitv ev. egyházmegye monográfiája. 40 1 *) L. 1. m 41 i | mindenki talpon volt, hogy az isteni tiszteleten, a melyi lyel a közgyűlés kezdődik, mindenki o legyen. Mig előző napon szakadt az áldást hozó tavaszi eső, most kiderült az ég ; az esőt azonban felváltotta a Pozsonyban gyakori éles szél. Ez azonban nem tartott vissza senkit attól, hogy a Bél Mátyás-utcai nagy templomba, az isteni tiszteletre el ne menjen, fél 9 órakor megszólalt az orgona s a gyülekezet közös énekével az isteni tisztelet megkezdődött. Az ének után Leffler Sámuel, nyíregyházi igazgató imádkozott. Jól esett megnyerő alakját az oltár előtt látnunk. Eddig a kiváló : lelkes tanárt, a társadalom vezető munkását láttuk | benr.e, most megismertük a kiváló praedicatort, aki ! választékos, de mégis keresetlen előadásával, szép magyar nyelvével, főképen pedig igazi vallásos szel! lemével szíveinkhez férkőzött s mindnyájunkat Istenhez emelt. Áhítatos csendben imádkozott itt gyülekej zetével a lelkész s a felbuzdult lelkek az ima után még buzgóbban énekelték Luther diadal énekét. • Közgyűlés. A közgyűlés kilenc órakor kezdődött. A liceum | táges tornacsarnoka a gyűlés kezdetére megtelt érdeklődőkkel. Ä vendégek sorában ott láttuk az egyház részéről dr. Dobrovits Mátyás kir. tanácsos, pozsonyi egyházfelügyelőt, Sziklay Ottó országgyűlési képviselőt, Hollerung Károly és Ebner Gusztáv esperest, Schmidt j K. Jenő, Pröhle Károly lelkészt" br. Podmaniczky Pál s. lelkészt, a pozsonyi ev. iskolák tanári testületeit, az Orsz. középiskolai tanáregyesület képviseletében Pirchala Imre főigazgatót és Lévay Ede szerkesztőt, az Orsz. ref. tanáregyesületében Sinka Sándor alelnököt, a pozsonyi főreáliskola képviseletében Albrecht János igazgatót, a pozsonyi felsőkereskedelmi iskola részéről Szojka igazgatót stb. Az emelvényen elhelyezett zöld asztalnál Mágócsy Dietz Sándor elnök, a vendéglátó egyház felügyelője, a testvér tanáregyesületek képviselői, az előadók és a titkár foglaltak helyet. Az első széksorokat a nők foglalták el, akik ez alkalommal is nagy számban vettek részt e komoly jellegű gyűlésen. A modori leányiskola tanárnői teljes számban jelentek meg. Sokan a tanárok közül elhozták nejeiket, leányaikat. A jó példát a következő közgyűléseken bizonyára még többen fogják követni. Az elnök szép beszéddel nyitotta tneg a gyűlést. Melegen üdvözölte a vendégeket; örömének adott kifejezést a felett, hogy közgyűlésünket az evangelikus kultura e tiszteletreméltó gócpontjában tarthatjuk meg, lelkesen aposztrofálta a pozsonyi egyházat, a mely áldozatkészségben, hithüségben s az iskolaügy felkarolásában évszázadokon előljárt, majd reámutatott arra az örvendetes tényre, hogy egyesületünk rövid fennállása óta számos tanújelét adta életképességének, különösen kiemelte azt a munkásságot, a melyet a szakosz! tályi ügyek előkészítésében a tagok kifejtettek, reámu' tátott arra is, hogy a hivatalos egyház is méltányolja i e munkásságot s azt az intellektuális erőt, amely itt tömörült, örömmel mutatott reá a nyíregyházi egyház I áldozatkészségére, amely elsőnek lépett az alapító tai gok sorába. Bárha e szép példát mások is követnék, j Beszédét igy fejezte be: „Az Ő nevében le kell veti nünk a hálót, nem csüggedve, fáradhatatlanul és akkor egyesületünk céljait elérve virágozni fog hazánk, egy; házunk s mindnyájunk örömére. Abban a reményben, hogy törekvéseinknek meg lesz a kivánt sikere az : Országos ág. hitv. ev. Tanáregyesület második közgyűlését megnyitom."