Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-22 / 17. szám

1!)():» EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 149 Is, mert az egyházzal, vallással többszörös vonatkozásban van. Helyesebb fogalmak mennének át a köztudatba a szocializmus felől, ennek nem felületes, de lényegbe menő interpretációja révén, viszont az egyház feladatai vele szemben tisztázódnának. Nem lennének annyira félszeg nézetek a szocialismus felől, a minőkkel lépten nyomon a müveitek közt is találkozunk, a kik a tömegek csatazajából, a félrevezetetteknek erkölcsi érzületünket sokszor felháborító magatartásából ismerik a szocializmust úgy, mint társadalom, állam, egyház, vallás és morál esküdt ellenségét. Meggyőződésem, hogy internacionális karakterét mindjobban levetkőzi, dogmatizmusából enged s hozzá simul lassanként a nemzeti élethez mint nemzetfentartó erő, mint csendes forradalmi elv, mely rombolni nem, de átalakító munkát akar végezni; a vallásnak nem. de a hivatalos keresztyénségnek ellenese csupán, melyben a mai állami hatalom és társadalmi lend védelmezőjét látja, mihelyt azonban a keresztyénséget a proletáriátushoz alkalmazkodni látná, ellenséges érzülete lassanként megszűnnék. S nem látjuk-e ennek bizonyságait azon sikerekben, a melyeket a kath. egyház e viszonyban már is elért? Saját létét alapozza meg a lehető és várható megrázkódtatások idejére az az egyház, mely a vallás megnemesítő hatása körébe tudja vonni a szocializmus ellenségesnek mutatkozó mozgalmat. Vájjon mi hátra maradjunk-e ? Már is hátramaradtunk. Mi, kivált itt Magyarországon, teljes közömbösséggel nézzük azt a háborgó áradatot, mely bizony emelgeti azt a talajt is, a melyen állunk. Ha prédikálunk is a szociálizmusról, ez annyiból áll, hogy néhány frázisból szőtt anathémával kivégezzük. Annál örvendetesebb, ha közülünk is valaki, a szocializmus tudományos ismerete alapján állva, belevilágit e sajátságos világnézet fanatizmussal hirdetett „igazságai" közé és kihasítja ezek komplexumából a nem igazságokat és megjelöli teendőjét az egyháznak, a szószéknek, a társadalomnak, az államnak a nagyarányú szervezett, tudatos szocialiszt'kus küzdelem leszerelése, illetve igazságai érvényrejuttatása és félszegségei letörése érdekében. E szempontból örvendetes Paulik János lelkésztestvér három beszede a szocializmusról. Még mielőtt ezek tartalmi, szerkezeti, alaki biráló ismertetésébe bocsátkoznám, üdvözlöm őt vállalkozásáért. Az úttörők közt van s mint ilyen a tartalmi eredetiségekkel kapcsolatban merészen leszámolt a konvencionális formák nem egy nyűgével is. A gondolat, az eszme, a tárgy sajátossága maga magának szabja meg a tárgyalás módját. A beszédeket részletesebben alább ismertetjük: Az I. beszéd tárgya: a szocializmus igazságai. Az egész beszédcyklushoz irt bevezető kapcsán, a melyekkel korunk egyik legnagyobb m izgalmára hív fel, mely százezreket von magával és a gazdasági életre, vele kapcsolatosan a vállás-erkölcsi életre is mélyreható jelentőséggel bír s ennélfogva kell, hogy a legmélyebb érdeklődésünket ébreszsze fel; e nagy tévedésekből és nagy igazságokból szőtt rendszernek igazságait kívánja hallgatóságával a szerző megismertetni. A szocializmus igazságai beszéde főtétele, mely alatt 1. az általános eszmei igazságát, 2. egyes igazságos törekvéseit ismerteti és méltatja. Az első részben népszerűen, világos nyelven határozza meg a szocializmus helyes s mindenki által méltánylandó igazságos célját: átalakítani a társadalmat úgy, hogy ennek következménye általános jólét legyen, vagyis szocialista meghatározással: ,,a társadalom úgy rendeztessék be, a mint az emberek tömegére nézve legelőnyösebb." E cél igazságát a világban tapasztalható nyomor, önzés méltánytalanság igazolja ; azért az egyház is el nem ítélheti a szocializmust. A második rész az egyes igazságos törekvéseket vonultatja fel, a melyeknek amaz általános cél elérését a társadalomban biztosítani', ilyenek : a tőke és munka viszonyának a munkásságot kielégítő igazságos szabályozása ; az emberi erő természetes érvényesülését korlátozó elavult jogi keretek tágítása; a béke és háború sorsának választott bíróságra és a népre bízása; a kultúra áldásainak mindenkire nézve megközelithetővé tétele; a gyenge és zsenge korú szervezeteknek az életölő munkák alóli felszabadítása. Mindezen törekvések kell, hogy a keresztyénség részéről is igazságosaknak ismertessenek el, hiszen egyenesen a szeretet szellemének természetes követelményei. A szerkezetet illetőleg az a megjegyzésem, hogy a 2. rész nem eléggé különül el az elsőtől. II. beszéd: A szocializmus tévedései. Minden tekintetben elismerésre méltó, tartalmas és értékes munka, a három közt a legkiválóbb. Szakértelemmel tárgyalja le a fenti cím alatt a legnagyobb három tévedését a szocializmusnak: 1. a materialisztikus világfelfogást, mely régi boldogító eszményektől fosztott meg millió szíveket és ölte ki a lelkiismeretességet a hivatás betöltésében és forralta fel a gyűlöletet az emberek végtelen tömegében boldogabbnak hitt osztályok iránt; 2-szor az egyenlőség ; 3-szor a vagyonközösség követelményét. A két utóbbi rész logice összetartozik, úgy hogy az egyenlőség, a vagyonközösség természetes folyománya és tárgyalni is megfordított sorrendben helyesebb lett volna. A magánvagyon megszüntetéseivel és államivá, helyesebben, társadalmivá s ezzel közössé tételeivel járna minden osztályküiönbség megszűnése, az uniformizált társadalom, melyben minden tag egyénisége megszűnnék. Egyáltalában nem bőbeszédüséggel, de a végzetessé válható tévedéseket egész romboló erejükben festve, szép emelkedett hangon mutatja be a szerző hallgatóinak. Az egyéniség eltörlésével elvesztené az élet varázsát, törpévé, kicsinynyé válnék minden ember, végzetére minden fejlődésnek, a mely lehetőségét abban birja, hogy a derekaknak, kiválóknak a társadalom utat nyit a teljeserő kifejtésre, a feltétlen érvényesülésre. A szerző e gondolatmenetéhez legyen szabad hozzácsatolnom az egyet, hogy egy ilyen uniformizált társadalom, a melynek egyes tagjait immanens egyéni erők nem hajtanák eszmények felé, összeomlanék önmagában, hogy helyet adjon ismét egy felső ember uralmának. Mint a fentiek, ép oly értékesek szerzőnknek a vagyonközösségre vonatkozó gondolatai. A magánvagyon megszűnésével fokozódnék ép az elégületlenség, melyet a szocialista doktrinärek meg akarnak szüntetni. Rabszolga módra, munkakedv, alkotni vágyó lelkesedés nélkül töltené be minden ember napszámait. „Család és tulajdon — mondja Madách — lesz a világnak kettős mozgatója" s ez örök igazságnak megmarad. III. beszéb: A keresztyén egyház feladata a szociális kérdés körül. E kérdésre hármas feleletet nyerünk: 1. A vallásosságot ápolni, 2. A szeretetet hirdetni és gyakorolni. 3. Oda hatni, hogy az igazság és szeretet szelleme hassa át a törvényeket. 1. „A vallás volt mindig a szivek boldogsága és a népek ereje; s a mely ember vagy nép maga alól ezt az alapot elrúgta, romlásba sülyedett." Ez alapon joggal követeli szerző, hogy a vallásos érzületet kell a társadalomba, a legalsó tagozatától kezdve, bele-