Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-01 / 14. szám

1-22 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 Különösen kívánatos volna, hogy ha az őszi és tavaszi hónapokban (adventben és böjtben) a missióügy megismertetése végett egy egy egész esperességre kiterjedő missiói körutazást lehetne évenkint rendezni, amit egyesületünk az egyházunkban szokásos mindhárom nyelven szintén kész volna előmozdítani. Az ilyen körutazásokhoz kívánatra hittéritőket is meghívunk, óva figyelmeztetünk azonban mindenkit, hogy ezentúl csak egyesületünk ajánlatával ellátott hittérítőknek adjanak hitelt, nehogy még továbbra is az utóbbi időben nagyon is gyakori, magukat missionáriusoknak kiadó csalóknak, (aminő pld. legújabban egy Budel Allawardi név alatt utazó állítólagos persiai evang. lelkész) essenek áldozatúl. Az egyesület jövedelme — az alapszabályok 5. §-a szerint — a tagok évi járulékain felül a gyülekezetekben évenként tartandó missiói istentiszteleti offertorium. Ezen istentisztelet legalkalmasabban rendszerint vízkeresztkor, vagy pünköst másodnapján tartható. Igen kérjük azért a lelkész urakat, tartsanak gyülekezetükben évről-évre rendszeresen missiói istentiszteletet s küldjék be az offertoriumot a gyülekezetükben esetleg befolyt egyébb missiói adományokkal s a netán jelentkező tagok járulékaival együtt Broschko G. A. lelkész egyesületi pénztároshoz, Budapest IV. Deák-tér 4. /. czim alatt. Azonkívül tisztelettel felkérjük egyházi lapjaink igen tisztelt szerkesztőit, szíveskedjenek egyesületünk czéljaira lapjukban is gyűjtést indítani s a befolyó adományokat félévenként egyesületi pénztárunkba juttatni. Bizonyára lesznek az Evang. Őrálló olvasói között is számosan, kik szívesen áldoznak évenként valamit a hittérítés szent ügyének oltárára. (Készséggel állunk rendelkezésre. Szerk.) Egyesületünk kiadványokat is ád ki a missióügy általánosabb megismertetése végett, melyeknek jövedelme szintén az egyesület bevételeit gyarapítja. Az első kiadvány e napokban hagyja el a sajtót; egy »Emlékkönyv«, mely az alakuló gyűlés alkalmával tartott (magyar, német és tótnyelvű) prédikácziókat, az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvét, a missiói ünnepélyen tartott beszédeket s az alapszabályokat tartalmazza. Rendes tagok ezen füzetet díjtalanul kapják, mások 1 koronáért megszerezhetik az egyházi elnöknél. Felhívjuk ezen értékes olcsó könyvre az érdeklődők figyelmét. Végül, mivel valószínű, hogy egyházunkból ezentúl egyre több ifjú jelentkezik majd a hittéritői pályára, kérjük, hogy ezeket hozzánk utalni szíveskedjenek, mivel a lipcsei missiói szeminárium ezentúl csak egyesületünk által ajánlott ifjakat vesz fel, s mi is csak ezek kiképeztetéséről gondoskodunk. Hogyha ilymódon sikerül egyházunknak a missióügy iránt érdeklődő összes tagjaival összeköttetésbe lépni, s ha a maga helyén mindenki megteszi azt, a ! mit a szent ügy érdekében csak megtehet, ugy remélhetjük, hogy Isten áldása kisérendi egyesületünk működését s hogy az alapvető munkát, melyre benne bizva vállalkoztunk, elvégezhetjük ugy, ahogy szivünkben óhajtjuk. Tegye meg velünk együtt egyházunk minden missióbarátja, szent kötelességét s válassza ugy mint mi ezen Jézusi mondást jelszavául: „Valaki az eke szarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára." (Luk. 9., 62.) Ne tekintsünk azért immár hátra, hanem törekedjünk a magyarhoni ág. hitv. evang. missióegyesület felvirágoztatása érdekében hivő lélekkel, lelkes szívvel s áldozatra kész komoly elhatározással : indég előre ! Pozsony és Ágfalva, 1909. március havában. Steltzer Endre, Scholtz Ödön, városi tanácsos, a magyar- ágfalvi cv. lelkész az orsz. honi ág h cv. orsz. missio- ev. missióegyesület egyházi egyesület világi elnöke. elnöke. Ä gimnázium és a vele egy színvonalon álló iskolák vallástanítási tervéhez készült „Utasítás

4

4 bírálatának folytatása. Igen, folytatása. Mert az „Őrálló" f. évi tizedik számában foglalt fenti czímü czikk nem lehet a bírálat vége, miután csak az „Utasítás" hibáival foglalkozik, kitűnő részeire pedig nem terjeszkedik ki. Szabadjon tehát nekem — a bírálat kiegészítéséül utóbbiakat méltatnom. 1., Nézetem szerint nagyon helyesen teszi Masznyik, hogy ,, Utasítását

1 azzal kezdi, hogy rámutat a fentemlitett vallástanítás eddigi hiányainak legfőbb okára: a hatósági ellenőrzés és érdeklődés teljes hiányára, s mindenek előtt ezt sürgeti, erre „utasítja" az egyetemes egyházat, mint azon conditiora, sine qua nem lehet eredményes vallástanítás. Midőn megállapítja, hogy középiskoláink kevés kivétellel (én a sopronit tartom ily kivételnek) megszűntek evangéliomi keresztyén iskolák lenni, e bajt elsősorban onnan származtatja, hogy ezen iskolákban, ^melyekből egyházunk vezető és irányadó elemét nyeri, a vallástanítás, tehát a legfontosabb munka, minden ellenőrzés nélkül folyik, e tárgynak tanításával nem törődik (a hatóság tagjai közül) senki. Ez a mi egyházunknak nagy baja s főként ennek a következménye az, hogy oly nemzedéket neveltünk, mely az egyháztól majdnem egészen elidegenedett. E baj orvoslása a legsürgősebb kötelességünk. Immár igaz-e, hogy középiskoláinkban a keresztyén, az evangelikus szellem hanyatlik? Hogy tagadhatlanul igaz, azt én néhány ténynek megemlítésével bizonyítom. Sopronban hajdan nem matinévei, hanem a díszteremben (melyben csak oltár nem volt, de szószék és orgona volt) hétfőn az összes ev. tanulók és tanárok jelenlétében tartott reggeli könyörgéssel kezdtük a hetet; azon kivül vasárnaponkint télen-nyáron minden tanuló és minden tanár megjelent a templomi istentiszteleten. Sopronban ez talán most is ugy van. Azonban más oly gimnáziumot nem tudok, melyben hétfőn könyörgésre gyülekeznék a tanulóság, télen rendesen látogatná a vasárnapi istentiszteletet, nyáron pedig a felvigyázatra kirendelt tanárokon kivül a többi is látogatná a templomot. Az is a vallásos szellem hanyatlását bizonyító tény, hogy holott hajdan annyi volt a theologus, hoyy kóbor papokra is telt belőlük, most oly kevés, hogy nyugalmazott papokat is újból alkalmazunk s még így is számos egyház éveken át nem bir kapni papot. — Nem kevésbé bizonyítja a Masznyik vádját az az általános panasz, hogy úri közönségünk fiataljainak jelentékeny része szégyenli a maga lutheránusságát; csak rendkívüli alkalmakkor látható a templomban s akkor sem tud ott mit csinálni ; s ha érdeklődik, csak érdekből érdeklődik az egyházi ügyek iránt. Én nem hiszem, hogy ezt Masznyik megbélyegzésként mondta volna. De a baj megvan. Látni, orvo-