Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-02-27 / 9. szám
1-20 EVANGELIKUS OK ÁLLO 1908 történet és a bölcselet, hanem a való tapasztalás is erre utal engem. Emlékeztetek mindenkit arra, hogy csak nemrégiben óhajtottunk irodalmi téren bizonyos szövetkezést. Lent, a perifériákon, ment minden a legszebben. Pünkösdi lelkesedés fogta el a szíveket. Fent — a központi szervezkedés pillanatában — előtérbe nyomultak a személyes érdekek, a személyes torzsalkodások és gyűlölködések. Äz a mi nagy bajunk, hogy a fővárosi protestantizmus élén nem látunk igazi vezéreket, akik öntudatosan, kitartó lelkesedéssel, önzetlenül, személyes érdekeikre és pártállásaikra való tekintet nélkül világolnának példa gyanánt országszerte. Mit tanuljon ma a vidék protestantizmusa a főváros protestantizmusától? .. . Már pedig a központi szerv előzetes kifejlesztése az országos prot. szövetség eszméjét csak úgy vinné diadalra, ha annak élén egy nagyobb koncepciójú, elhatározott cselekvésű, valláserkölcsileg országosan imponáló, múló világi és pártpolitikai érdekek által nem befolyásolható, minden tekintetben kifogástalan jellemű, köztiszteletben álló egyéniség állana, körülötte pedig a hasonló gondolkozásúak egész lelkes nagy tábora sorakoznék. Már pedig ez egyelőre kivihetetlen, lehetetlen dolog. Én tehát az országos prot. szövetség megvalósításában eféle kórlátok felállítását szükségtelennek tartom. Mert ha az eként előre megtervezett központi vezetésen lesz az egész működés súlypontja, előre is biztositok mindenkit a felől, hogy pár évi tengődés után az egész szövetség tevékenysége összeomlik, végelgyengülésben merül ki. Várjunk-e tehát addig, amíg a központi szervek kifejlődnek, megalakúlnak? Nem és ezerszer nem! Létesítsük előbb gyülekezetekszerte a szövetséget s innen, a gyülekezetekből indúljon ki a magasabb fokra való szervezkedés iránya és elhatározó befolyása. Meg vagyok győződve róla, hogy az eként, alulról felfelé való szervezkedés megtalálja a módját a felsőbb fokon való élet és vezetés helyes, igazán gyakorlatias szervezésének és megtalálja majd azt a- férfiút is, aki, mint egy embert, vezessen mindannyiunkat sűrű falanxban előre ahazai protestantizmusban rejlő szellemi erők tömörítésében és egyházaink boldogításában. Hogy ez bekövetkezhessék, nem contraszabálytervezetként, de az alulról való szervezkedés elvi programmjaként hívom fel öszszes olvasóink figyelmét az alábbiakra: A magyar protestáns népszövetség tagja lehet minden feddhetetlen jellemű, egyházhü ágostai hitvallású evangelikus és -eformátus férfi vagy nő, akit a szövetségnek két más tagja ajánl, és tagja lehet minden magyar honpolgár vagy honpolgárnő, aki a vallási türelem, a lelkiismereti szabadság, a bevett vallásfelekezetek teljes erkölcsi és anyagi egyenlőségének és viszonosságának, az 1848: XX, t.-c. 2-ik és 3-ik §§-ai valóságos végrehajtásának nagy és szent érdekeiért elvi és gyakorlati téren küzdeni kész. E népszövetség célja a protestáns gyülekezetek népének szorosan vett hazafias, erkölcsi és tudományos eszközökkel való művelése, a protestáns egyházat szorosan érdeklő ügyek körül való tömörítése, hitének, vallásos meggyőződésének szilárdítása, protestáns jellegű népjóléti intézmények alkotása (szövetkezetek, kórházak, árvaházak, szegényházak, közművelődési szervek, könyvtárak, énekkarok, vallásos estélyek, protestáns szellemű krajcáros napilap stb.), A szövetség tagjainak jogai: a helyi viszonyokhoz mérten megalakított szervezet vezetőségébe való választás és választhatás, a helyi szövetség összejöveteleiben, munkájában és a szövetség által nyújtható összes kedvezményekben való részesedés. Kötelességei: évi 1 K tagdíjfizetés, a szövetség összejöveteleiben, munkájában való lelkiismeretes részvétel, tagok toborzása, minden szövetkezeti törekvés iránt való meleg érdeklődés. A szövetség helyi kereteit az egyes helységek ág. h. ev. és ref. vallású népének szövetkezése szabadon szabja meg. Felsőbb fokra való szervezkedés céljából — a midőn ennek ideje elérkezett, minden helyi szövetség egy megbízottat küld. Ezen az alapon megindúlhat immár országszerte a szervezkedés. Boldog vagyok, hogy intencióim megértésével — amint lapunk más helyén olvasható — az eszmét máris több helyen felkarolták. Szívesen bocsátom rendelkezésre lapunk hasábjait azon célra, hogy a szövetség tagjainak névsorát a példa vonzó erejére való utalással közzétegyük. Legfőbb ideje, hogy mennél többen sorakozzunk a kibontott zászló alá. Hívjuk össze gyülekezeteink népét népgyűlésre. Mondjuk ki tömegesen a megalakúlást, belépést. Egyelőre a következő szerény névsort adjuk — kezdetnek!:
