Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-02-27 / 9. szám
1908 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ tí75 Geduly Henrik Nyíregyháza Geduly Henrikné Nyíregyháza Baltazár János Jolsva Koch Aurél Railing Hugó Posch G. Adolf Holko Mihály Alexy Mátyás Ritter István Kübecher Albert Nikelszky Andor Kallath Károly A cselekvés ideje elérkezett. Szaporítsuk a sort! Geduly Henrik. Rz „utasítás" a nem állami elemi mint a szepesi lelkészértekezlet tagjai, együtt és külön-külön. népiskolákról. ni. Äz Utasítás harmadik fejezete az állami segélyezés különös föltételeiről és folyományairól szól (Utas. 37., 38. §§.). Két szempontból lettek megállapítva az Utasításnak ezen tárgyai, az állami segélyezés különös föltételei és folyományai. Az egyik szempontból az intézkedés általában és kivétel nélkül valamennyi államsegélyes iskolára vonatkozik ; a másik szempontból csak a nem magyar tannyelvű iskolákra. Ä cél az, nem is lehet más, mint ügyelni arra, meggátolni, megelőzni azt, hogy olyan tanító, aki, illetve oly iskola, amely nem felel meg a tanítás és nevelés állami föladatainak, ne élvezzen államsegélyt. Ä cél jó és nemes: de nem a végső cél. Az állami segély nem jutalom a nemzeti érzés ápolásáért, az államsegélynek megvonása az arra méltatlanoktól hazai érdek. Tanítsa a tanító a nem magyar anyanyelvű vidékeken a magyar nyelvet, a történelmet, a földrajzot, a polg. jogokat és kötelességeket magyar nyelven, ápolja a nemzetiségi vidékeken a hazához való ragaszkodás érzelmeit, de nem a pénzért, hanem nemzeti hazafias érdekből, a haza érdekében! Egyébiránt az »Utasítás« is ezen álláspontra helyezkedik utóbbi fejezeteiben. Az általános, az az minden oly iskolára, amely államsegélyt kér és élvez, kivétel nélkül kiterjesztett követelés az, hogy ily iskolában a hat éves mindennapi tanfolyam valósággal megtartassék és hogy a tanulók a hat évre fölosztott népiskolai tantárgyak mindegyikében, felekezeti iskolákban az egyházi főhatóság által kiadott tanterv szerint törvényszerű oktatásban részesüljenek, a tanév pedig faluhelyen legalább nyolc, városokban legalább kilenc hónapig tartson. Kifogást ez ellen nem tudnék tenni, sőt magától értetődőnek tartom ezen rendelkezést minden iskolára nézve akár államsegélyt kérjen és élvezzen, akár nem. De ebben a mondatban, hogy a közigazgatási bizottság szigorúan ellenőrizze, hogy a tanulók az egyes évfolyamokra megszabott tantárgyak mindegyikében törvényszerű oktatást nyerjenek, ez a kifejezés »törvényszerű oktatás« nagyon ruganyos kifejezés. Vonatkozhatik a tantárgyak mennyiségére, vonatkozhatik a tanítás szellemére. A félreértések, az összeütközések megelőzésére kívánatos, hogy az egyház készítsen tantervet, állapítsa meg minden kötelezett tantárgyra nézve a tananyag minimumát, melyet valamennyi iskoláiban az adott viszonyok közt el lehet és el is kell végezni tanfolyamonkint, jelölje meg a tankönyveket is, melyeket engedélyezett; és ezt a miniszterhez terjessze föl a fölügyelet gyakorolhatás szempontjából. Ha az iskola a minimumnál kevesebbet nyújt, a népoktatás célját hiusítja meg és szabálytalanságot követ el. Ha a tanterv túlsókat ölel fel, ha mintegy eszményi célt tűz ki, amely felé törekedni kell, (ami nagyon helyes volna) akkor a fölügyeletnek nagyon tág tért nyit a sok kifogásokra, a sok zaklatásra, esetleg okot szolgáltat az államsegély elvonására is ott, ahol a tanfelügyelőnek szeme, aki pedig az ellenőrzésre is döntő véleményadásra van hivatva, nem látja, hogy a tanulók törvényszerű oktatásban részesülnek, ugyancsak a kijelölt túlnagy bőségű tananyagot nem sajátították el! A nem magyar tannyelvű népiskoláknak az államsegély csak azon föltétel alatt engedélyeztetik, ha az iskolákban a magyar nyelv, számolás, a hazai földrajz és történelem, a polgárjog és kötelességek tanításánál az egyház által elfogadott, a miniszternek bemutatott és a miniszter által jóváhagyott tanterveket és óraterveket, hazafias olvasó könyveket és tanszereket tényleg használatba vették; mindaddig, míg ez nem igazoltatott, államsegély nem engedélyeztetik. (Ut. 37. §. 6. s következő bekezdései.) Ez ellen a rendelkezés ellen történtek ugyan panaszos fölszólálások, de evang. egyházunk azokat magáévá nem tette, nem is teszi. Alig is fog szükség lenni evang. egyházunkban az államsegély engedélyezésében ezen megszorító rendelkezések alkalmazására. Tapasztalataim alapján hiszem ezt. Esperességemnek fele nemzetiségi vidéken fekszik, ahol azonban hazafias érzelmű az egyházhívek serege. Hazátlan izgatók szavára nem hajlik. Sok évvel ezelőtt AusztriaBécsből jött oda egy emissarius, aki nagy ígéretekkel próbálta a híveket egyházunk jogaitól és a haza igazaitól eltántorítani. De kurtán és határozottan értésére adták, hogy ma még tisztelem vendég jogát, azonban kotródjék innen, mert ha holnap még itt lesz ezen a vidéken, vagy vissza teszi ide lábát bármikor, fegyveres kíséretet adatunk melléje az ország határáig. Egy pár éve ismét oda bátorkodott egy izgató. És akiket megtéveszteni akart, azok hívták föl reá a hatóság figyelmét és a hatóság egy éjszakára szállást adott neki, másnap szoros menetlevéllel igazította Steierországba. Ämi pedig az isteni tisztelet nyelvét illeti — mellesleg említem föl —, törvényeink szabad elhatározást engedvén az isteni tisztelet nyelvének tekintetében, nincs ott a vendvidéken egy gyülekezetünk se, amely saját kezdeményezéséből hónaponkint legalább egy magyar nyelvű isteni tisztelet tartását nem határozta volna el, illetve amely az eddigieknek számát nem szaporította volna. Ezen hazafias érzelmű evang. hívek közt már évek óta a magyar nyelv a tanítás nyelve a népiskolákban. Csak az első és második osztályban használják a vend anyanyelvet segédtanítási nyelvül, a felsőbb osztályokban a tanítás és tanulás nyelve kizárólag a magyar. Maga a nép látta be, hogy érdeke fiainak érteni, beszélni a haza hivatalos nyelvét, amelyen szülőföldjük szűk határán túl is megértethetik magokat honfi társaikkal. Az Utasítás (37. §. 10. s következő bekezd.) kötelezőleg megállapítja, hogy a nem magyar tannyelvű felekezeti iskolák főhatóságai kötelesek az iskoláikban a fentemlített tantárgyak tekintetében használandó és általuk már elfogadott tanterveket és azok keretében