Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-02-20 / 8. szám

1-20 EVANGELIKUS OKÁLLO 1908 korán fel kellene ezt az ügyet is venni a zsinat tárgyai közé, s bizottságot kellene kiküldeni, mely gyökeresen áttainilmányozná a dolgot s a zsinat elé kész indítvánnyal léphetne. Vagv pedig fel kellene hatalmazni a horvát-szlavon esperességet, hogy érintkezésbe lépve a horvát kormánnyal, terjessze a zsinat elé ebbeli javaslatát. Akár így, vagy ha másoknak jobb indítványuk van, akár a jobb indítvány szerint intézik is el a dolgot, a fő az, hogy valami tétessék! En csak azt kívánom, hogy az egység — ha nem is a teljes administrativ egység, legalább a lelki, a hitbeli egység és közösség — fönntartassék. En ragaszkodom ezen egységhez. Ragaszkodom pedig azért, mert az 1898. május 7-iki törvény százados gyakorlatot törvénnyé emelve kimondta ezen egységet. Ragaszkodom azért is, mert e törvény a legelső, melynek szelleme — szóval itt sincs kimondva — a vallásszabadságot Horvát-szlavon országokban elismeri. Ragaszkodom azért is, mert meg vagyok győződve, hogy a protestantizmus csak addig életképes ez országokban, amíg egységét az anyaegyházzal fenntartja. Ezen meggyőződésemet az itteni pro- j testantizmus történetére alapítom. S ha ma nagy hálával s elismeréssel adózom a horvát kormánynak úgy erkölcsi mint anyagi támogatásáért, azért még sem vagyok híve az elszakadásnak s a „külön szervezésbe" csak úgy tudnék belemenni, ha a horvát törvényhozás olyan törvényt hozna, mely a protestánsoknak szabad önálló autonomikus fejlődését örök időkre biztosítaná. Ez esetben — úgy hiszem — nem volna ember a magyar egyházban, aki az önálló horvát evang. egyház ellensége lehetne! Ezekben bátorkodtam véleményemet a horvát kérdésben a tisztelt olvasó közönségnek tudtára adni. A csalhatatlanságra éppenséggel nem tartok igényt s nagyon örülök, ha állításaimra a „nagyok" alaposan rácáfolnak; legalább tanulok ! Ujpázua, 19C8. jan. 17. Morgenthaler Ferenc, ev. lelkész. Az „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról. (Folytatás.) Az emiitetteken kívül még nagy számmal követel az Utasítás 25, §-a mellékleteket, u. m.: újonnan szervezett állásoknál a gyülekezetnek a szervezésre vonatkozó határozatát ós annak igazolását, hogy a miniszter az állás szervezéséhez előzetesen hozzájárult (§.), a hitközség anyagi helyzetét igazoló, a járási főszolgabíró (polgármester) által láttamozott helyhatósági bizonyítványt,* a tanító szolgálati bizonyítványát, tanítókra nézve az iskolaszók szavatoló nyilatkozatát arról, hogy a tanító magyar nyelven helyesen beszélni, írni s tanítani tud (f), annak igazolását is, hogy a magyar anyanyelvű tankötelesek magyar oktatásban részesülnek, hogy a magyar nyelv, a számolás, a hazai földrajz és történelem, a polg. jogok ós kötelességek a miniszter által is jóváhagyott tanterv szerint és óraszámban, kizárólag az általa is engedélyezett tankönyvek ós tanítási segédeszközök használatával történik ós a miniszter által is helyben hagyott hazafias tartalmú olvasókönyvek ós tanszerek használtatnak; általában minden kérvény mellett igazolandó, hogy a tantermek méretei megfelelnek a törvény követelményeinek, hogy az egyes tantermekbe hány tanuló van utalva (U. 25. g.), hogy az egyházi főhatóság a segély kéréséhez hozzájárul, hogy a községben van-e még más iskola is, milyen jellegű, hány tanítós, hány növendék látogatja, államsegélyt élvez-e, milyen tannyelvű (k.) és ezen esetben a községben levő összes tankötelesek száma is kimutatandó; és végül, hogy a tanító a törvény ben előírt esküt letette, (szinte fölösleges, mert hiszen egyik eredeti példánya ennek az igazolásnak a tanfelügyelő kezében van). Előfordulhat az az eset, hogy most az ámeneti időszakban üresedésben van, vagy üresedésbe jut olyan tanítói állomás, amelyhez kötötten az 1907. évi XXVII. t.-c. alapján államsegély-engedély erre még nem volt (üt. 26. §.), mivel a tanító sem fizetéskiegészítésre, sem korpótlókra nem bírt igénnyel, a jövőben pedig a gyülekezet az államsegélyt biztosítani ós igénybe akarja venni. Tanácsosnak vélem ily esetben a miniszterhez a törvény 15. §. a., ó., d. pontjaiban ós illetve az Utasítás 25. §. a., b., d., g. pontjaiban fölsorolt okmányok mellékelésével kérvénnyel fordulni, hogy az államsegélyt kilátásba helyezze, bár a segély csak az idézett törvény érintett szakasza b. pontjában foglaltak beigazolása után lesz kiautalványozható. Tanácsosnak vélem a kérvényezési abból az okból, mivel különben félő, hogy az a tanítói állás újonnan szervezett tanítói állásnak fog tekintetni, mely az államsegélyre (Utas 29.) csak azon esetben tarthat igényt, ha a miniszter az állás szervezéséhez előzetesen megadta beleegyezését és amelyen a tanító nem azon naptól fogva elvezheti az államsegélyt, amelyen állását elfoglalta, hanem csak azon naptól fogva, amelyen a miniszter az állás szervezését, a választást is jóváhagyta. A kórvónyezós elmulasztása tehát hátrányokkal járhat. A tanítói állomás szabályszerű betöltése után az államsegély utalványozását kérő folyamodványokhoz melléklendő a megválasztott tanítónak oklevele, szolgálati bizonyítványai, községi illetőségi bizonyítványa (üt. 26. második bekezd. 25. §. e.). De rendeli az Utasítás azt is, hogy az államsegély kiutalását kérő folyamodáshoz csatolandó még helyhatósági bizonyítvány, mely igazolja, hogy a szóban forgó tanítói állás mi módon jött üresedésbe ós csatolandó még a pályázat-hirdetés, a beérkezett pályázati kérvényekről szerkesztett részletes ós hiteles minősítési táblázat, a választási jegyzőköny ós az utasítás 19. §-a értelmében kiállított díjlevól. A díjlevólröl és a * Ezzel összefüggésben megjegyezzük, hogy újabb miniszteri rendelet szerint a felekezeti tanítók fizetéskiegészítése s korpótléka fejében elnyerni kívánt államsegélyek engedélyezésére vonatkozó kérvényekhez a hitközségi vagyonleltárak melléklése nem szükséges.