Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-02-20 / 8. szám

65 EVANGELIKUS ORÁLLO 1008 választási jegyzőkönyvről már elmondottam véleményemet, itt csak a hirdetési pályázat, a minősítési táblázat fölterjesztésének és annak a bejelentésnek elrendelésére akarok kiterjeszkedni, amely bejelentéssel helyhatósági bizonyítvánnyal kell igazolni, hogy a tanítói állás mi módon jött üresedésbe. Annak igazolására, hogy minő törvényszakaszon alapul az Utasítás azon rendelkezése, hogy helyhatósági bizonyítvánnyal igazolandó, mi módon jött üresedésbe a tanítói állás, idézi az Utasítás az 1907. évi XXVII. t.-c. 25. §-át. Ez a szakasz azonban csak a községi iskolákra vonatkozik, nem a hitfelekezeti iskolákra. A törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott Utasítás 26. §-a (második bekezdés) ha általánosságban a községi s felekezeti iskolákra vonatkoztatnék, túlterjeszkedik d, törvényen. De ettől eltekintve, a helyhatóság legfölebb a községi iskolákról tudhatja azt (községi iskolaszéke által), mi módon jött üresedésbe a tanítóí állás; a felekezeti iskoláknál mi módon jött üresedésbe a tanítói állás, azt a helyi hatóság csak akóp tudja meg, ha a felekezeti hatóságtól megkérdezi vagy pedig csak hallomásból tudja meg; nagyobb helyeken azt se tudja talán, hogy az állás megüresedett. Ami az Utasításnak (26. §. utolsó pontja) azon rendelkezését illeti, hogy az Utasítás 25. §. e. pontjában említett okmányokon kívül még a pályázati hirdetés, a beérkezett pályázati kérvényekről szerkesztett részletes ós hiteles miniszteri táblázat is felterjesztendők, ez két oknál fogva sérelmes, elsőben, mivel az 1907. évi XXVII. törvény erről mit se tartalmaz (15. §.), ós másodszor, mivel egyházunk önkormányzati jogát szorítja meg; mert önkormányzati jogunkból kitolyólag alkotott tanitóválasztási szabályrendeletünk semmit se tud arról, hogy az üresedósben levő állásokra pályázatot kell hirdetni. Aggályos az Utasítás (34. §. 31 és 4. bekezdés) azon rendelkezése is, hogy ha az iskolaszékek a tanítói állomásokon beálló bármiféle személyi változást vagy a tanítói állomások beszüntetését, esetleg ujak rendszeresítését 15 nap alatt a tanfelügyelőnek be nem jelentik, a tanfelügyelőnek jogában áll az illető mulasztó ellen rövid úton rendbírságot alkalmazni, a nélkül, hogy a rendbírságolási eljárás ós a jogorvoslat keresése szabályozva volna. Aggályos végül a törvény 15. §-ának bevezetése is, hogy a miniszter a törvényhozás által ezen célra engedélyezett összegből a tanítók fizetését kiegészíti. Hát ha ezen célra engedélyezett összeg nincs, ha vagy exlex idején vagy azért, mivel az engedélyezett összeget a kiutalások már az utolsó fillérig kimerítették, niocs ezen célra engedélyezett öszszeg, vájjon akkor mi történjék? Várjon a tanító az öt jogosan megillető fizetésre, mig az akadály megszűnik, avagy a gyülekezet, melynek szegénysége hivatalosan meg van állapítva, kényszeríttessék az állam helyett pótolni a hiányt? ... Ez idő szerint bírja az állam pénztára. A napokban olvastam a „Vasvármegye" című lapban, hogy a Szremi róm. kaih. népiskola számára a miniszter 800 korona államsegélyt helyezett kilátásba a második tanító-alap fizetésének kiegészítésére, a kezem közt levő miniszteri rendelet szerint pedig a koltai ág. h. evang. elemi népiskolánál második tanítói állás szeivezósóre 600 korona államsegélyt. Ürüljünk e, búsuljunk-e, nem tudom. Kund Sámuel. TÁRCA. Egy áttérés története száz év előtt. Irta. Frenyó Lajos. (Folytatás és vége.) Mikor a tanítási időnek alig harmadrésze letelt, kitört az alesperesböl a düh, Senknek nemesi voltára is kellett hivatkoznia, hogy megvédje magát. Augusztus 4-én az alesperes abba akarja hagyni a tanítást. Erről Senk bizonyítványt kór két tanutói, akik igazolják, hogy a tanítás látogatását megkezdte, de az alesperes annak folytatását megtagadta. A bizonyítványt Turtsányi Mihály liszkai bíró ós Balga János biró állítja ki. Senk 1795. augusztus 11-ón panaszt emel Németh alesperes ellen az egri püspöknél, hogy nem érvekkel akarja megcáfolni ellenvetéseit, hanem gúnnyal; azt követeli tőle, hogy az előterjesztett igazságot tekintely alapján higyje a helyett, hogy alapos okokkal bizonyítaná. Jelenti, hogy három napja Németh felhagyott a tanítással s kéri a püspököt, utasítsa az alesperest a tanítás folytatására s ' arra, hogy a hiendőket ne tekintéllyel erőszakolja j reá, hanem érvekkel bizonyítsa. Ha pedig Németh tovább nem tanítaná, akkor a püspök hallgassa meg ós oszlassa el scrupulusait, ő ugyan jobban szeretné, ha Németh tanítaná tovább is. A püspök ugyan erre a levélre nem válaszolt, hanem eredménye mégis volt, még pedig az, hogy Németh 1795. aug. 15-ón keltezett levelében felhívja Senket a tanítás látogatásának folytatására. Senk aug. 17-én kapja a felhívást Sárospatakon, ahol akkor tartózkodik, amint azt a sárospataki bíró bizonyítványa igazolja. Másnap visszament Liszkára, de Németh ismét megszakította a tanítást s bár a hat hót letelt, a bizonyítványt nem akarta kiadni, sem azt a pár napot, amely az ő számítása szeriut a hat hétből még hátra volt, betartani. Eiről Senk ismét bizonyítványt szerzett Liszka város bírójától. A bizonyítvány 1795. aug. 29-ón kelt. Németh a tanítás folytatását egy hétre elhalasztotta, mire Senk felterjesztést írt a vármegyéhez s azt be is nyújtotta volna, ha Németh több mint 11 napot mondott volna a hat hétből hátralevőnek, de ezt inkább kitartotta, mint a vármegyét molestálja. A felterjesztést azonban közli. Kéri benne a vármegyét, hogy engedje meg neki az áttérést, mivel a hat hetet kiállotta, hivatkozik az 1790—1. 26. törvénycikkre. Ha olyan eljárások ismétlődnek, úgymond, mint a Nómethó, az nem egyes személy, hanem az evangélikusok veszedelme lesz, A 26. t.-cikk az evangélikusok kedvéért hozatott, csak a csábítást tiltja, de az ő esetében ilyen nincs ; igazolja a fenti bizonyítványokkal, hogy a hat heti oktatást kiállotta. De Németh úgy tesz, mint a halállal alkudozó, aki azt kötötte ki, hogy addig ól, amíg egy „Mi Atyánk"-ot elmond, de befejezni sohasem akarta. A 11. nap kitöltése után Németh nem adta ki a bizonyítványt azt mondván, hogy csak akkor adja ki, ha Senk fennálló skrupulusait az egri püspökkel közölte. Senk ezt örömmel tette, mert ezek még erősebbek lettek a hat, illetve tizénkót hét alatt. Felterjesztésében előbb a következőket jelenti ki: 1. Istent nem szabad kiábrázolni. 2. Isten egy — három személyben. 3. Krisztus az üdv egyedüli